János apostol, katolikus körökben Szent János evangélista (), (6 k.– 100 k.Szentek élete az év minden napjára IV., szerk. Schütz Antal, Szent István Társulat, Budapest, 1933, 388. o.) a tizenkét apostol egyike. A korai egyházatyák (Ireneus, Eusebius, Kelemen, Tertullianus) egybehangzó tanúsága szerint ő volt a legfiatalabb tanítvány, túlélte a többi apostolt és az egyetlen közülük, aki természetes halált halt. Ez a korai keresztény hagyomány őt azonosította az ún. János-szövegkorpusz, a János-evangélium, a három János-levél és A jelenések könyve szerzőjeként. A 19. századtól merült föl a szerzőség kérdése.

Élete Szent János apostol vagy Szent János evangélista vagy Teológus Szent János a galileai halász Zebedeus és Szalómé fia,Mt 4,21; 10,3; 20,20; Mk 15,40. Jakab apostol öccse volt.Mt 10,3. Testvérével és apjával együtt halászattal foglalkozott, és Jézus hívására hagyta el hálóit.Mt 4,21; vö. Lk 5,10.

János Keresztelő János tanítványa volt, de a Keresztelő tanúságtétele után Andrással együtt Jézushoz csatlakozott.Jn 1,35–39. Jézus a többi tizeneggyel együtt apostolává választotta,Mt 10,1–4; Mk 3,13–19; Lk 6,12–16. és Péterrel és Jakabbal együtt legbensőbb tanítványai közé tartozott.Mk 5,37; Mt 17,1; 26,37. Az evangéliumok tanúsága szerint János volt „a tanítvány, akit Jézus szeretett”,Jn 13,23; 19,26. aki az utolsó vacsorán Jézus mellett foglalt helyet, és aki egyedüliként kísérte el őt a keresztre.Jn 19,25–27. A kereszt alatt Jézus az ő gondjaira bízta édesanyját, Máriát.Jn 19,26.

János szeretete Krisztus iránt bensőséges és hűséges volt: míg Péter szeretete tevékenyebb, Jánosé mélyebb és tartósabbnak mutatkozott. Az Apostolok cselekedetei szerint Péterrel együtt oszlopa volt a jeruzsálemi egyháznak,Pál Gal 2,9. és részt vett az evangélium terjesztésében Palesztinában és Szamáriában.ApCsel 3–8. A hagyomány szerint Pünkösd után Jeruzsálemben maradt Szűz Mária haláláig.

A katolikus hagyomány tanúsága szerint Péter és Pál halála után (Kr. u. 66 körül) János Epheszoszban telepedett le, ahol a kis-ázsiai egyházak püspöki felügyeletét látta el, és többek között Papiasz, Polikárp és Ignác voltak tanítványai. Domitianus császár uralkodása alatt a hitért a Pátmosz szigetére száműzték, ahol látomásaiban megírta a Jelenések könyvét.Jel 1,9. Nerva engedélyével visszatért Epheszoszba, és mint főpásztor tovább kormányozta a kis-ázsiai egyházakat.

Epheszoszban, a század vége felé, az első keresztény nemzedék kérésére és a Szentlélek ihletéséből írta evangéliumát, hogy bizonyítsa: Jézus Krisztus az Isten Fia, és hogy mindazok, akik benne hisznek, örök életet nyernek.Jn 20,31. Az evangélium célja volt továbbá, hogy Cerinthus és más korabeli eretnekek tévtanításai ellenében hangsúlyozza Krisztus isteni méltóságát, és kiegészítse a többi három evangéliumot az Úr beszédeinek részletesebb bemutatásával. E sajátos, „szellemi” jelleg miatt nevezték őt már az ókorban Theologusnak (ὁ Θεολόγος – „az Istenről szóló”), evangéliumát pedig a „lelki evangéliumnak”. Szent Ágoston így jellemezte: „János, mint a sas, magasabbra emelkedik, és mennyei magasságból hirdeti: Kezdetben vala az Ige.”

Az egyházi hagyomány szerint János egész életében tisztaságban élt, és az apostolok közül egyedüliként halt meg természetes halállal, Epheszoszban, mintegy százéves korában, Traianus uralkodása alatt. Sírját a városban mutatták és tiszteletben tartották, sírja fölött később bazilika épült. Az utolsó éveiben, amikor már nehezen beszélt, csupán ennyit mondott híveinek: „Fiacskáim, szeressétek egymást.”Káldi György – Tárkányi Béla: Szent Biblia, első teljes magyar katolikus fordítás, jegyzetekkel és magyarázatokkal, első kiadás (Budapest, 1865), jegyzetanyag az János evangéliuma végéhez.

Tisztelete János apostolt az ősegyház kezdettől fogva nagy tisztelettel övezte. Ünnepét a keleti egyház szeptember 26-án, a nyugati pedig december 27-én tartja. A hagyomány „a Szeretet apostolának” nevezi, mivel tanításának középpontjában az isteni szeretet és Krisztus istenségének tanúsága áll. Emlékét különösen Epheszoszban ápolták, ahol sírja fölött a 6. században bazilikát emeltek. A keresztény művészetben többnyire sas jelképe alatt ábrázolják, mint az evangélisták közül azt, aki legmagasabbra emelkedett az isteni titkok szemléletében.

A bizánci liturgia kontákionja (2. hang) így emlékezik meg Szent János apostol és teológus elalvása ünnepén róla:Bizánci liturgia, Menaion, szeptember 26. – A Szent Apostol és Teológus János elalvása, kontákion, 2. hang.

A mennyei, kimondhatatlan kinyilatkoztatás hallgatója voltál, midőn az Úr keblén nyugodva tanultad a titkokat, és tanítványa lettél a szavának, János apostol és teológus; kérd Őt, hogy üdvözítse lelkünket.

A János evangélium szerzősége

A negyedik evangé­lium, mivel vallási üzenete jóval magasabb szintű a szinoptikus evangéliumokénál, amelyek pedig az általánosan elfogadott datálás szerint az I. század utolsó harmadában keletkeztek, minden való­színűség szerint ennél későbbi eredetű. Az egyházatyák szintén valamikor a II. század közepe táján említik először Jánost, így a leginkább alátámasztható becslés szerint János evangéliumának a teljesen megszerkesztett változata Kr. u. 100 és 110 között készülhetett el. A keletkezés helye a hagyomány szerint az Égéi-tenger partján fekvő kis-ázsiai Epheszosz városa.

A szöveg maga sehol nem említi a szerző nevét, a hagyományos „János evangéliuma" cím későbbi írnokoktól és másolóktól származik. Az evangéliumban egyedül a 21. fejezetben található utalás a mű meg nem nevezett szerzőjére: a „tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus”.Vö. Jn 13:23, 25 Az egyházi hagyomány felté­telezése szerint a kifejezés János apostolra vonat­kozik. A 21. fejezet azonban nem része az eredeti evangéliumnak, utólag csatolták az eredeti mű lezárása után. A szerző azonosítása nem az evangélista kezétől szárma­zik, azt egy harmadik személy fűzte a szöveghez: „Ez az a tanítvány, aki ezekről tanúságot tett és megírta ezeket. Tudjuk, hogy igaz a tanúsága.”Jn. 21:24

A legjelentősebb korai tekintély, aki megpróbálta azonosíta­ni a negyedik evangélium szerzőjét, a kis-ázsiai születésű Szent Ireneusz, Lugdunum püspöke volt. Kr. u. 180 körül ő számolt be arról, hogy János apostol élete utolsó idő­szakát a mai Törökország ázsiai részén elterülő Epheszosz váro­sában töltötte, és itt írta meg evangéliumát is. Nincs azonban olyan újszövetségi forrás, amely Jánost kapcsolatba hozná Epheszosszal (bár János epheszoszi működése később, Péter és Pál halála után kezdődött, mint az Apostolok Cselekedetei lezárása - így talán erre vonatkozó adatot innen nem is várhatunk). Az Apostolok cselekedetei megemlíti, hogy János Szamariában evangelizált.ApCsel 8:14 Az Efezusiaknak írt levelében Antiochiai Ignác Kr. u. 110-ben Epheszosz lakóit mint Pál embereit írja le, aki utolsó jeruzsálemi útja előtt két évet töltött a városban,ApCsel 19:10 és nem mint János embereit, aki pedig állítólag sokáig Epheszoszban élt, és ott is halt meg. Papiasz, Hierapolisz püspöke (Kr. u. 60 k.-130) a tanítói között említi Jánost, az Öreget, akit világosan megkülönböztet Zebedeus fia Jánostól. Egy ilyen görög kultúrán nevelkedett ember nagyobb valószínűséggel lehet a görög eszméktől és misz­ticizmustól átitatott negyedik evangélium szerzője, mint a galileai halász János, akit a két főpap, Kajafás és Annás úgy jellemez mint „írástudatlan (agrammatosz) és tanulatlan (idiótész)” embert.ApCsel 4:13

Neve alatt fennmaradt iratok Kanonikusak János evangéliuma János első levele János második levele János harmadik levele A jelenések könyve

A modern Biblia-kutatók között kisebbségben vannak, akik támogatják János apostol egyedüli szerzőségét, a ma elterjedt nézet szerint egyik művet sem maga az apostol írta..

A János-evangélium és a levelek nyelvezete, stílusa és teológiai gondolatköre (Krisztus egylényegű az Atyával; az Isten: Szeretet; Krisztus "az Út, az Igazság és az Élet", Krisztus preegzisztenciája stb.) erősen hasonló. Ezek alapján szinte egyöntetű a modern vélemény: közeli kapcsolat van az evangélium és az 1–3 János levelek között, valószínűleg ugyanahhoz a teológiai iskolához vagy közösséghez tartoznak. A mai biblikus terminológia ezt a közeget nevezi „Jánosi iskolának”. Ez nem feltétlenül jelent egyetlen szerzőt, hanem inkább egy körülötte működő tanítványi közösséget, amely az ő teológiáját, stílusát vitte tovább.

A Jelenések köbyve stilisztikailag különbözik az evangéliumtól és a levelektől: nyelvezete erősen semita görög, míg a János-evangéliumé és a leveleké művelt, filozofikus görög. A Jelenésekben apokaliptikus, ítélkező, harcos Krisztus áll a középpontban, míg az evangéliumban szerető, önfeláldozó Logosz. Míg az evangélium teológiája nagyon reflektált, hellenizált, addig a Jelenések inkább zsidó-apokaliptikus hagyományban mozog. Maga a szerző csak „Jánosnak” nevezi magát (Jel 1,1.4.9), de nem azonosítja magát sem az apostollal, sem a „szeretett tanítvánnyal”.

A legtöbb mai kutató szerint a Jelenések szerzője nem azonos a János-evangélium és a János-levelek szerzőjével. Lehetett egy másik, szintén János nevű próféta vagy látomásos tanító (a hagyomány „Presbiter Jánosnak” – John the Elder – is nevezi).

Apokrifek János apostol cselekedetei János apokrifonja (János titkos könyve)

Jegyzetek

Források Ehrman, Bart D.: The New Testament. A Historical Introduction to the Early Christian Writings. Oxford University Press, New York, 2000 Vermes Géza: A kereszténység kezdetei. Názárettől Nikaiáig (Kr. u. 30–325). Budapest, 2013

Galéria

Kategória:Apostolok és evangélisták Kategória:6-ban született személyek Kategória:100-ban elhunyt személyek