jobb|250px|bélyegkép|Két Murmillo gladiátor harca egy 3. századi mozaikon jobb|250px|bélyegkép|Murmillo és thrák katona küzdelme, (mozaik) Régészeti Múzeum, Tripoli A gladiátorok az ókori római amfiteátrumokban fegyverzettel küzdő harcosok voltak. A gladiátorok rabszolgák voltak. A gladiátor (latin: gladius = kard, gladiator = kardforgató) elnevezés arra utal, hogy a játékok széles körű elterjedése idején a harcosok többsége kardot, gladiust forgatott. Valójában történetük a múltban sokkal mélyebben gyökerezik, mint ahogy eleinte gondolták.[ Gladiatores]

Története A gladiátorok története az etruszk korban kezdődött. Tevékenységük a halottak tiszteletével volt kapcsolatos, a küzdelmeket a halott sírján vívták, az emberáldozatokat helyettesítették ezzel.A halottak sírjain folytatott küzdelem résztvevőit bustuarii-nak hívták. bélyegkép|jobb|250px|A római Colosseum mellett félkörívben helyezkedtek el a gladiátor viadalokhoz szükséges épületek, háttérintézmények, kiképzőhelyek, műhelyek és a kiszolgáló személyzet laktanyái. A feljegyzések szerint hivatalosan először I. e. 105-ben Publius Rutilius Rufus és Cnaeus Mallius Maximus Konzulok intézkedtek róla. A gladiátori küzdelmek a császárkor elején sem szerepeltek, mint nyilvános játékok az állandó ünnepek alkalmával. Csak Domitianus óta tartattak meg szabályszerűen minden év decemberében. Domitianus négy gladiátor iskolát is alapított ludus magnus, gallicus, dacius és matutinus néven.

Ezek a küzdelmek annyira népszerűvé váltak, hogy korlátozni kellett a viadalok számát. A politikusok egy hatalmas eszközt fedeztek fel bennük, a nép szórakoztatása, már a cirkuszi viadalokban kimerült, ez az új típusú játék népszerűsítette őket a választások idején. A nézők puszta mulattatására élet-halál harcot kellett folytatniuk. Rómában mint halotti ünnepség I. e. 264-ben lépett fel először a munera Gladiatoria, amikor a két Brutus apjának emlékét ünnepelte.

A gladiátorok, mint a nép szórakoztatói azonban csak a köztársaság utolsó éveiben kezdtek külön intézményt alkotni. Kr. e. 731-ben a város alapítása után külön amfiteátrumot építettek nekik nyitott arénával. A gladiátorok közönséges hadifoglyok voltak, kiket a lanista kiképzett és a szükséges fogásokra oktatott. A lanistákon kivül, akik gladiátorokkal üzletszerűen kereskedtek, gazdag magánemberek is tartottak gladiátorokat. A császárok (kivált Domitianus) vívóiskolákat alapítottak, melyeknek mintájára vidéki városokban (pl. Pompeii) épültek a gladiátoroknak kaszárnyák.

A lanistánál meghatározott étrendet kellett tartaniuk (sagina gladiatoria), s valamely fegyverben ügyességre szert tenniük. Ha az első fellépésnél beváltak, győzelmük igazolására nyakukra elefántcsont-táblácskát, tessera gladiatoriát kaptak. Ha kiváló érdemeik voltak, a lanistától a nép kívánságára rudist (fakard) kaptak, s fel voltak mentve a további küzdéstől, Rudiariusok lettek és fegyvereiket Héraklésznek szentelték. Néha szabad emberek is felléptek mint gladiátor nagy díjért (auctoramentum). A küzdést előre hirdetvén, a kitűzött napon díszöltönyben párosan vonultak az arénába. A lanista meghatározta a küzdő párokat, melyek először tompa fegyverekkel küzdöttek vagy gerelydobással mulattak, majd a tuba szavára megindult az élet-halál harc. A legyőzött, ha volt hozzá ereje, kegyelmet kérhetett a néptől (exorare populum), a felemelt kéz kegyelmet, a lefelé fordított hüvelyk a közönség részéről halált jelentett. jobbra|bélyegkép|265px|Jean-Léon Gérôme: Pollice Verso (1872)

A gladiátorok közt is voltak bizonyos osztályok. Legalsó fokon álltak a gladiatores meridianik, akiket fegyvertelenül, ütlegelve kergettek a fenevadak elé; a bustuarii-k, akik temetéseken és a cubicularii-k, akik ebédeken, banketteken mulattatták és szórakoztatták a vendégeket. Rajtuk kívül voltak a gladiátorok, akik rendes fizetést kaptak és császári zsoldban álltak. A kiszolgáltatottakat polcra állították, Caligula római császár vadállatokat uszított rájuk.

Voltak hagyományosan kialakult és előre megállapított típusú küzdőpárok. Így a hálóval felfegyverkezett retiarius, aki ellenfelének fejére vetette azt, és a secutor (éles karddal, páncélosan). Ha a secutor-nak gallus fegyverzete volt, akkor murmillo-nak hívták, aki ellen thaex-et léptettek fel sarló alakú görbe karddal. Teljes fegyverzettel samnites vagy hoplomachi volt a nevük. A essedarius-ok kétfogatú kocsin, az andabatoe-k bekötött szemmel lóháton küzdöttek. Végül voltak a kétkardosok (dimachaeri). A rudison kívül a gladiátorok kaptak palma gladiatoriát, Augustus óta pénzt is. De a fő vonzóerőt mégis a népszerűség képezte e gyászos mesterséghez, melyet a kereszténység sem volt képes megszüntetni s mely korán elterjedt Rómából a provinciákba.

Fő fészke Campania volt és a gladiátorok száma annyira megnőtt, hogy Spartacus alatt, sőt Nero római császár idején is megremegtették a fővárost. Otho és Vitellius alatt a katonák begyakorlására a hadseregbe is berendelték; különben megvetés tárgyai és minden rossznak (kivált bérgyilkosságoknak) eszközei voltak.

Gladiátor mesterség jobb|250px|bélyegkép|Gladiátorok Septimus Severus ezüstdénárján

A gladiátor mesterséget űzők különböző területekről kerültek a küzdőtérre: Rabszolgák – hadifoglyok Az első gladiátorok azok a hadifoglyok voltak, akiket a hódító háborúk során elfogtak. Nevük is – gall, trák, samnis, – innen származik. Ezeket a bajvívókat népükre jellemző harcmodorral és fegyverzetben léptették küzdőtérre egymás ellen. Elítéltek A súlyos bűnöket elkövetők tartoztak ide: templomgyalázók, gyújtogatók, katonaszökevények, gyilkosok, hazaárulók. A bíróság számukra a gladiátoriskolai kiképzést és az arénába való küzdelmet szabta ki büntetésül. Néró császár idejében a keresztényeket is a bűnösök közé sorolták, később a csalók és a kisstílű bűnözők is itt végezték, amikor a gladiátorok iránti kereslet megnövekedett. Önként vállalkozók (auctoratus) Néhány kalandvágyó vagy őrült római polgár belépett az arénába gladiátornak. Ezekkel tisztességesebben bántak a kiképzők. Sokszor így szereztek hírnevet a dicsőségre vágyó rómaiak. Gladiátor nők Az arénában küzdelmet vívó nők, a gladiatrixok ritka különlegességnek számítottak a gladiátor versengésekben. Elsőként Néró császár uralkodása alatt láthatták őket az amfiteátrumok nézői. Domitianus császár nagyon kedvelte az ilyen amazónharcokat, gyakran fáklyafénynél történtek ezek a viadalok. Egymással, valamint törpékkel és vadállatokkal vívtak küzdelmet. Egyes gladiátorjátékoknál férfiak és nők együtt szerepeltek. A férfiak hiúságukban sértve érezték magukat, mert a női viadalokat nem tartották egyenértékűnek a férfiakéval. A gladiatrix fegyverzete nagyméretű szögletes pajzsból állt, támadó karjukon és védekező lábukon páncélt viseltek. Kardjuk széles, rövid pengéjű volt. I. sz. 200 körül azonban Lucius Septimius Severus császár betiltotta szereplésüket.

A gladiátorok típusai

150px|bélyegkép|Thraex150px|bélyegkép|Equites150px|bélyegkép|Scissor150px|bélyegkép|Murmillo150px|bélyegkép|Provocator

A gladiátorok típusai:Ellenfelei:Fegyverzet: MurmilloHoplomachus, Thraex, MurmilloNagy téglalap pajzs, rövid kard, fél lábszárvédő, fél karvédő és rácsos sisak.HoplomachusMurmillo, ThraexKis kerek pajzs, lándzsa, rövid kard, dupla lábvédő, fél karvédő, rácsos sisak.ThraexMurmillo, ThraexKis négyzetes pajzs, görbe kard, dupla lábvédő, fél karvédő és rácsos sisak.RetiariusSecutor, ScissorHáromágú szigony, tőr, háló.SecutorRetiarius.Ugyanaz, mint a murmillóé, csupán csak két lyuk van a szemnek a sisakján.ScissorRetiarius.Rövid kard, kézre szerelhető kétoldalas kampó, láncing, dupla kar és lábszárvédő, secutor féle sisak.ProvokatorProvokator, MurmilloUgyanaz, mint a murmillo csak mellvédő is van és más sisakot hord. Plusz kisebb a pajzsa, és combvérttel is rendelkezik.EquitesEquites.Ló, lándzsa, kard, kis kör alakú pajzs, sisak.EssedariusEssedariusNagy tojás alakú pajzs, lándzsa, kard, tojás alakú sisak.VenatorÁllatok3,5 méteres lándzsa, tőrGladiatrixGladiatrix, állatokLábszárvédő, karvédő, négyszögletű pajzs, rövid kardAndabata AndabataSzemnyílással nem rendelkező sisak, kard, pajzs, lábszár- és karvértGallMás gladiátor típusokGallokkal azonosított fegyverekLaqueariusMás gladiátor típusokA Retriariushoz hasonlóan szigony és tőr, háló helyett azonban lasszóCestusFeltehetően CestusKorabeli ökölvívó felszerelésCrupellariusFeltehetően CrupellariusNehézfegyverzet: lábvért, karvért, lemezvért és a későbbi, középkori fazéksisakhoz hasonló sisak, valamint pajzs és kard.

Fegyverzet jobb|250px|bélyegkép|A gladiátor vértezetének elemei

Kezdetben a hadsereg fegyverzetében küzdöttek, de később szokássá vált a legyőzött népek fegyverzetébe öltöztetni a gladiátorokat.

Kardok fajtái Rudis, rudius Sica Cornelius Sulla, a dictator tette népszerűvé Rómában a thrák gladiátorokat, így került az arénákba e balkáni nép jellegzetes vágókardja, a sica. Pengéje tompaszögben előre megtört, általában csak ezt a belső oldalát élezték. Alakjánál fogva „orrsúlyos” volt, ezért készítői nagy és nehéz markolatgombbal látták el, hogy a kard egyensúlyi viszonyai jobbak legyenek. Szúrásra nagyrészt alkalmatlan volt, de ezt pótolta komoly vágóereje, valamint az, hogy előre ívelt pengéjével beférkőzhetett az ellenfél pajzsa mögé.

Falcata vagy khopis Aszimmetrikus levél alakú, szintén belső ívére élezett vágókard, eredetileg a makedón és illír népek nemzeti fegyvere volt. A vágóél oldalán gyakran egy kézvédő lemezt vagy láncot helyeztek el, markolata készülhetett csontból vagy bőrrel borított fémből. Az arénákban ritkábban szerepelt, ekkor főként thrák fegyverzetű gladiátorok forgatták.

Acinaces

Parthus eredetű, ívelt pengéjű, egyélű lovassági szablya, szúrásra és vágásra egyaránt alkalmas volt. Alakja sokféle lehetett, a karcsú, kígyózó formáktól egészen a széles, a török népek handzsárjára emlékeztető pengékig. A gladiátorok közül csak a dimacherisek forgatták (ők természetesen kettőt), de soha nem terjedt el igazán.

Gladius graecus A második pun háború után terjedt el a Birodalomban ez a hispán mintájú, rövid, kétélű kard. Széles, egyenes pengéjére masszív hosszanti gerincet kovácsoltak, leginkább szúrásra és hárításra volt alkalmas, vágásra kevésbé használták. A római közkatonák a jobb oldalukon, vállszíjon viselték, mivel a kard rövidsége lehetővé tette, hogy azonos oldali kézzel is könnyen előránthassák. A gladiátor (kardforgató) elnevezés arra utal, hogy a játékok széles körű elterjedése idején a harcosok többsége gladiust viselt. Később, a fegyvernemek differenciálódása után főként a nagy pajzzsal küzdő gladiátorok (secutor, myrmillo, hoplomachus) fegyvere lett, de két gladiust forgatott a dimacheris is. Érdemes megjegyezni, hogy a gladiátoriskolában gyakorlásra használt fakard, a rudis vagy rudius szintén a gladius mintájára készült.

Spatha

Hosszú, egyenes, egy-, vagy kétélű kard, a gladius előtt ez volt a római hadsereg közelharcra rendszeresített fegyvere. Később már csak egyes segédcsapatok használták, illetve a Birodalom története során végig ez volt a lovasság kardja. Az amphitheatrumokban is a lovas gladiátorok, az equitesek használták.

Pugio

Rövid, széles pengéjű tőr, főként szúrásra alkalmas. A legionáriusok tartalékfegyverként viselték, az arénában főként kivégzésre használták a szálfegyveres gladiátorok (retiarius, laquearius). Ritkán elsődleges támadófegyver is lehetett, ekkor mindkét harcos ökölpajzzsal (pugnum) és tőrrel volt felfegyverezve.

Szálfegyverek

Hasta 1,8-3 méter hosszú, általában kőris- vagy bükkfa nyélre erősített fémhegyből álló szúrólándzsa, a nyél másik végére esetenként egy kisebb fémtüskét vagy gömb alakú ellensúlyt szereltek, ettől a lándzsaforgató küzdőstílusa változatosabbá és hatékonyabbá vált. A római hadsereg a korai időszakban elsődleges támadófegyverként használta a hasta-t, a mariusi hadseregreform után azonban a nehéz hajítódárda, a pilum teljesen kiszorította, végül már csak az arénákban forgatták a veles és a laquearius fegyvernemű gladiátorok.

Tridens