A budai Karmelita kolostor (röviden Karmelita) egy épületkomplexum a Budai Várnegyedben, amely az Orbán-kormány Miniszterelnökségének és miniszterelnökének (Orbán Viktor) székhelyeként szolgált. Korábban karmelita katolikus kolostor és színház volt.
Budapest I. kerületében található az épület (Színház utca 5–7.). Az épületkomplexum két nagyobb egységből áll: a karmeliták zárt, belső udvarral rendelkező kétemeletes korábbi rendházából, valamint az ennek a déli oldalához épített egyhajós templomépületből. Az épületegyüttes 1725 és 1736 között épült késő barokk stílusban. A karmelita rend feloszlatása (1784) után a templomot átalakították, tornyát lebontották, 1787-től színházként működött.
A karmeliták templomából átalakított Várszínház (Színház utca 1–3.) volt az első állandó színház Budán. Ez az egyetlen olyan 18. századi magyarországi színházépület, amely egészen 2016-ig játszóhely volt.
A templomot és az egykori kolostorépületet Kempelen Farkas tervezte át. A korábbi rendház 1786-tól kaszinóként funkcionált, három tekepályával. Kempelen a refektóriumot díszteremmé alakította, melyet Gelinek Ferenc copf stílusú virágfüzéres, medalionos falfestményei díszítettek. Az épület Színház utcai, kétemeletes homlokzatát a 19. században klasszicista stílusban átépítették és főbejárattal, kapualjjal és lépcsőházzal bővítették. A második világháborúban, Budapest ostroma alatt romba dőlt épületegyüttest Kékesi László és Mózer Pál tervei szerint építették újjá. Többek között a Színháztörténeti Intézet, a Nemzeti Örökség Intézete, a Várgondnokság Közhasznú Nonprofit Kft., a Kormánybiztosi Iroda működött a Karmelita kolostor épületében. (Az épületegyüttes déli oldalán a Várszínház színházként funkcionált, 1978-tól a Népszínház társulatának volt a játszóhelye, illetve a Nemzeti Színház Kamaraszínháza működött a falai között. Utoljára a Nemzeti Táncszínház otthona volt.)
2019. január 1-től az Orbán-kormány Miniszterelnöksége költözött a felújított épületegyüttesbe, melyek építési, átépítési terveit Zoboki Gábor készítette. Ezen funkcióváltása óta az épület elnevezését gyakran használják tulajdonnévként, Karmelita kolostor alakban, sőt rövidítve, pusztán Karmelitaként is.
A 2026-os kormányváltás után Magyar Péter luxus minisztériumnak és „a magyar Ceaușescuk” világának nevezte és egyben a „gyűlölet központjaként” emlegette a Karmelitát és bejelentette, hogy a parlament mellett, egy minisztériumi épületben lesz a Tisza-kormány székhelye.
2026 májusától a nagyközönség előtt is megnyílt, hétvégente látogatható az épület.
Az épületegyüttes története bélyegkép|jobbra|250px|A Várszínház bejárata bélyegkép|jobbra|250px|A Várszínház épülete bélyegkép|jobbra|250px|Kempelen Farkas, a Várszínház tervezője
A középkorban a ferencesek Szent János-temploma és kolostora állt itt, amelyet IV. Béla alapított és 1269–1270-ben épült, később a Szent Zsigmond-prépostsághoz tartozott a templom,Németh Antal: Színészeti lexikon, Győző Andor Kiadása, Bp., 1930 amelyet a vár 1541-es török megszállásakor a törökök kifosztottak, s elpusztítottak. A keresztény templom épületének egyes megmaradt részei felhasználásával a török időkben mecsetet építettek, amely Buda 1686-os ostromakor dőlt romba. A telket előbb a jezsuiták kapták meg, 1693-ban adták át a karmelitáknak. 1725-ben rakták le a templomuk alapkövét, amelynek építése 1736-ra fejeződött be, de csupán 1763-ban került sor a felszentelésére. II. József azonban 1784-ben ezt a rendet is feloszlatta. 1786-os budai látogatásának alkalmával személyesen rendelkezett arról, hogy színházat alakítsanak ki a templomból az 1784-ben Budára telepített központi kormányhivatalok tisztviselői karának szórakoztatására. Kempelen Farkas készítette a terveket. A Várszínház nézőterének szerkezete fából készült, és majdnem 200 évig megmaradt, mígnem 1924-ben a karzat egy része leszakadt.
A színház falába elhelyezett korabeli emléktábla így meséli el a hely, az épület történetét:
„Itt állott a b. szűznek u. n. új, vagy kisebb egyháza, mely a sz. Zsigmond-prépostsághoz tartozott. Először 1471. említtetik, midőn horogszeghi Szilágyi Erzsébettől, Mátyás k. anyjától gazdagon megajándékoztatott. A török korban (1541–1686) leromboltatván, 1692-ben a karmeli szerzet által József tiszteletére ismét letelepíttetett. II. József császár alatt pedig 1784. német színházzá alakíttatott.”Pesti Kálmán: Várszínház – szócikk A Magyar színművészeti lexikon IV. kötet, 416. o, Budapest, 1931
A Várszínház építése A fennmaradt iratok szerintVáradi Antal: Régi Magyar Színészvilág, Franklin Társulat Budapest, 1911 1790-ben Budán közel huszonháromezer ember lakott, akik közel sem tudták volna eltartani a Várszínházat. Ebben jelentős változást egy bécsi határozat hozott. A II. József császár 1783. november 23-án keltezett rendelete alapján a Magyar Királyi Helytartótanácsot, a Magyar Udvari Kamarát, és a hétszemélyes táblabíróságot Pozsonyból Budára helyezte át, aminek hatására 1784-től seregestől költöztek át a várba, és környékére a hivatalnokok, családjukkal és az őket kiszolgáló személyzet tagjai, valamint boltosok, kocsmárosok, fuvarozók, kereskedők. Az elhagyott zárdaépület raktárként is szerepelt rövid ideig. A Pesten működő német nyelvű színtársulat direktora, Bulla vetette fel annak ötletét,Hont Ferenc: Magyar Színháztörténet, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1962 és folyamodott a helytartótanácshoz, hogy a zárda ebédlőjét, vagy esetleg magát a templomot alakítsák át színházzá. Javaslata nyomán került elő a színházépítés gondolata a legmagasabb körökben.
Kempelen Farkas tanácsost az udvarnál igen megbecsülték korábbi találmányai miatt, így amikor a volt karmelita templom színházzá való átalakításának terve megszületett, hozzá fordultak, hogy annak részletes terveit, gépszerkezeteit és várható költségvetését elkészítse. A színház tervét azonban összevonták, a szomszédos, volt klastrom kaszinóvá való átalakításával. Kempelen elkészítette az összevont intézmény tervét, és javaslata szerint három úgynevezett „Lusthaus” és három tekepálya került volna felépítésre, valamint a színház földszintjét farsang és bálok idején fölemelhető lett volna (nem valósult meg). Az építészeti igazgatóság a javaslatot elfogadta, mivel számításaik szerint, az így felszabaduló helyek remélhető bérletéből finanszírozni lehetett az építkezés költségeit, s javasolta a testület, hogy bízzák meg Kempelent az átalakítási munkálatok vezetésével. Határozatot hoztak továbbá, hogy a kolostor, és a templom elvételéért a város fizesse meg a vallásalapnak járó kártalanítást. Ez hosszú perlekedést vont maga után, amelyet követően Buda városa húszegynéhány ezer aranyforintról szóló kötelezvényt ugyan aláírt a vallásalap felé, de annak megfizetése alól később felmentették.
„A színház, kaszinó, és terasz átalakítási munkálatait Kempelenre lehet bízni, s a kincstár fizesse ki az átalakítás költségeit, 28 362 forintot és negyvenöt krajzárt, hanem nem illik, hogy Kemplen vegye át ezeket a munkálatokat, mivel közhivatalnok. Egyebekben a kancellária javaslatát helyben hagyom” József m. p.Schöpflin Aladár: Magyar színművészeti lexikon. Budapest, 1931
II. József döntése elindította az építkezést, amelynek megvalósulásáig számos tervmódosuláson ment keresztül. Kempelen 1787 januárjában kezdte meg a munkálatokat. A pénz kezeléssel Pogner Károlyt bízta meg a város, akinek előterjesztése nyomán döntött az utalványozásról a helytartótanács. A kifizetések folyamatosan az építkezésekkel párhuzamosan az ún. Hauptzahlamt (Fő fizetőhivatal) fizette ki. Az eltervezett összeg kevésnek bizonyult, mert már 1787 októberében kimerült, s további 2500 forintot fizetett ki plusz költségként a hivatal, 1788 elején ez még kiegészült további 1500 forinttal, amelyet viszont a város fizetett ki.
Az építkezéseket a kamarilla megbízásából Hikisch Kristóf pallér vezette. Az 1788-ban kiadott gótai „Theater-Kalender”-ben – amelyet Carl Wilhelm Ettinger szerkesztett – találni leírást arról, milyen volt a megnyíló budai Várszínház. Ebből a leírásból tudhatta meg az utókor, hogy az átadást követően Kemplent ismét Bécsbe helyezték, s az intendatúrával báró Schönsteint bízták meg. A nyitás éveiben 17 díszlete volt a színháznak, amelyek túlnyomó részét maga Kempelen tervezte. Dicséri és kiemeli a kalendárium a Kemplen-féle ó-gót, és lovag díszletet, „mely pompára és remek munkára mindegyiknél különb”. Az átalakítások egy pontján, 1787 telén a Bulla-féle társulat tartott előadásokat a volt karmelita klastrom refektóriumában.
Átalakítások, felújítások Az első felújítás 1815-ben, a második 1854-ben következett be. Az első világháború idején, 1914-1918 között az épület katonai raktárként funkcionált, majd felújították, és néhány évig ismét színház működött benne. 1924-ben azonban az épületet bezárták, a karzat említett leszakadása miatt. A Berendezését 1943-ban tűzbiztonsági okokból lebontották. 1945-ben Budapest ostroma során az épület megsérült, szerkezeti helyreállítására 1947-ben került sor. 1978-ban készült el a 264 ülőhelyes, felújított Várszínház, melyben az emeleti nézőtér és a földszinti foyer közös légterű volt.
A Várszínház története bélyegkép|jobbra|250px|A Várszínház és környéke 1899-ben. Klösz György felvétele
bélyegkép|jobbra|250px|A Várszínház az 1920-as évek elején
1787. október 17-én nyílt meg a színház, 1200 fős befogadóképességgel. Eleinte német nyelvű társulatok játszottak. Az első magyar nyelvű előadásra 1790. október 25-én került sor: Az Igazházi című darabot Kelemen László társulata adta elő.Szerzőjeként Brühl–Simai K. szerepel
A színpadról hivatásos magyar színészek által elhangzó első magyar szó kötődik ehhez az épülethez, és ehhez az első előadáshoz. Így a magyar színháztörténet egyik kulcsfontosságú emlékhelye a Várszínház. Az első hazai színházi bemutató az akkor Budán ülésező országgyűlés idején történt. A Kelemen László vezette társulat, kisebb-nagyobb megszakításokkal hat éven keresztül küzdött első fellépésüket követően a magyar nyelv és kultúra színpadról történő terjesztésével, majd a társulat feloszlott. Akkoriban a német volt a hivatalos nyelv. A várat és környékét is elsősorban német-ajkú polgárság lakta, s a kis magyar állandó színtársulat belebukott egyrészt a polgárok közönyébe, másrészt a hatóságok gáncsoskodásaiba. A hivatalok akkoriban II. József német kultúrát preferáló rendelkezései értelmében szabták szűkre a magyar nyelv terjedését segítő színtársulatok működését, miközben a Várszínházban folyamatos német nyelvű előadásokat tartottak. Bécsből, Németországból jöttek színvonalas programokkal társulatok, zenekarok. Egyebek mellett Beethoven 1800. május 7-én adott itt koncertet.
1803-tól fogva ismét magyar társulatok bérelték a Várszínházat, és idővel ismét a magyar színjátszás egyik fontos színhelye, a Pesti Magyar Színház, a későbbi nevén Nemzeti Színház megépítéséig. 1807-ben például Ernyi Mihály társulata játszott ezen a helyen. A kassai színtársulat nyári játéka során jutott el Vácra, ahol értesült arról, hogy a Várszínházat kedvező feltételekkel kibérelhetné. Így 1833–1837 között jelképes bérleti díjért cserébe játszhatott itt a legerősebb magyar vándortársulat. Később ennek a csoportnak a tagjai alapították a Nemzeti Színházat. A Várszínházban ekkor Déryné Széppataki Róza, Kántorné, Lendvay Márton, Egressy Gábor, Megyeri Károly, Szentpétery Zsigmond, Laborfalvi Róza, Bartha János is játszott, akik egyben a későbbi Nemzeti Színház alapító tagjai is lettek. 1837-1870 között ismét német társulatok szerepeltek.