Főangyal

jobbra|250px|bélyegkép|A hét főangyal egy 19. századi orosz ikonon. A név szerint tisztelt főangyalok köre és névsora a különböző zsidó és keresztény hagyományokban nem teljesen azonos. A főangyal vagy arkangyal olyan kiemelkedő rangú vagy jelentőségű angyal, akinek elnevezése a görög ἀρχάγγελος (arkhangelosz) szóból származik. Az ἀρχή (arkhé) előtag „kezdetet”, „elsőséget”, „vezető hatalmat” vagy „főséget”, az ἄγγελος (angelosz) pedig „küldöttet, hírnököt” jelent. A szó ennek megfelelően „főangyal”, „angyali fejedelem” vagy „főhírnök” értelemben használatos.„Angels” és „Angelology”. In: New Catholic Encyclopedia. 2. kiadás, 1. kötet. Gale–The Catholic University of America, Farmington Hills, 2003, 413–424. o.

A kifejezés jelentése nem minden vallási és teológiai rendszerben azonos. Az Újszövetség az „arkangyal” szót mindössze kétszer használja: Júdás levele Mihályt nevezi arkangyalnak (Júd 9), az 1Tesz 4,16 pedig az Úr eljövetelét „arkangyal hangjával” kapcsolja össze. A Biblia ugyanakkor több más kiemelkedő mennyei követet, „fejedelmet” és Isten előtt álló angyalt is említ. A zsidó apokaliptikus irodalom, a keresztény hagyomány, az iszlám és a későbbi misztikus rendszerek ezért több, egymástól eltérő főangyalnévsort és rangsort alakítottak ki.

A katolikus és ortodox hagyomány Mihályt, Gábrielt és Rafaelt egyaránt főangyalként tiszteli. A katolikus bibliai kánonban mindhármuk neve szerepel, de közülük csak Mihály kapja közvetlenül az „arkangyal” címet; Gábriel és Rafael főangyali megnevezése a bibliai szerepükből és az egyházi hagyományból ered. A keleti keresztény hagyományok gyakran Urielt és további angyalokat is név szerint tisztelnek. A protestáns egyházak általában Mihály és Gábriel bibliai szerepét hangsúlyozzák, Rafael megítélése pedig Tóbiás könyvének kánoni helyzetétől függ. Az iszlámban Dzsibríl és Míkáíl neve a Koránban is szerepel, míg Iszráfíl és a halál angyalának neve elsősorban a hadísz- és magyarázati hagyományból ismert.

A „főangyal” fogalma nem azonos a „hét Isten előtt álló angyal” vagy a kilenc angyali kar fogalmával. Tóbiás könyve és a Jelenések könyve hét, Isten színe előtt álló angyalról beszél, de nem nevezi meg mindegyiküket, és nem mondja ki, hogy valamennyien a Pszeudo-Dionüsziosz-féle rendszer „arkangyal” rendjéhez tartoznak. A kilenc kar hagyományos rendszere szerint az arkangyalok a harmadik hierarchia középső, összességében a nyolcadik rendjét alkotják; e felosztás azonban történeti-teológiai rendszerezés, és pontos részletei nem dogmatikai hittételek.Schütz Antal: Dogmatika. A katolikus hitigazságok rendszere. 2., bővített kiadás, I. kötet. Szent István-Társulat, Budapest, 1937, 49. §.

Etimológia és terminológia

Az „angyal” elnevezés a bibliai nyelvekben elsősorban küldetést, nem pedig valamely teremtmény természetét jelöli. A héber מַלְאָךְ (mal’ákh) és a görög ἄγγελος egyaránt jelenthet emberi követet és mennyei hírvivőt. Szent Ágoston megfogalmazása szerint az „angyal” a hivatal neve: természetük szerint szellemek, feladatuk szerint angyalok.A Katolikus Egyház Katekizmusa, 328–336., különösen 329. pont. A „főangyal” ebből következően eredetileg olyan angyalt jelöl, akinek vezető szerepe van, vagy aki különösen jelentős isteni küldetést teljesít.

Az ἀρχάγγελος szó az ἀρχ- előtagból és az ἄγγελος főnévből áll. Az előtag nem szükségképpen más természetet, hanem elsőséget, vezető méltóságot vagy kiemelkedő küldetést fejez ki. A keresztény teológiában valamennyi jó angyal ugyanazon általános, teremtett szellemi létmódhoz tartozik, de természetes és kegyelmi ajándékaik, valamint szolgálatuk szerint különböző rendekbe sorolhatók. A főangyali cím ezért egyszerre lehet rendmegjelölés és tágabb, funkcionális cím.

Ez a kettős használat már az ókeresztény és középkori hagyományban megfigyelhető. Pszeudo-Dionüsziosz rendszerében az „arkangyalok” egy meghatározott kar tagjai, a fejedelemségek alatt és az angyalok fölött. Ugyanakkor Mihályt a Szentírás és a liturgia az egész mennyei sereg vezetőjeként jeleníti meg, ezért több teológus szerint tényleges méltósága nem vezethető le pusztán abból, hogy az „arkangyal” szót a kilenc kar egyikének neveként is használják. Schütz Antal e különbségre hivatkozva jegyezte meg, hogy Mihály kiemelkedő bibliai szerepe miatt aligha lehet bizonyosan a dionüszioszi rendszer utolsó előtti rangjába helyezni.

A magyar „főangyal” és „arkangyal” egymás szinonimái. A szakirodalomban az „arkangyal” gyakran a görög eredetű terminus, a „főangyal” pedig annak magyar megfelelője. Az egyes nevek magyar formája szintén változhat: Mihály–Mikáél, Gábriel–Gabriél vagy Gábor, Rafael–Ráfael, Uriel–Uriél.

Bibliai alapok

A Héber Biblia

A Héber Biblia nem használja az „arkangyal” görög eredetű címét, de ismer mennyei fejedelmeket és vezető angyalokat. Dániel könyvében Mihály „egyike a legfőbb fejedelmeknek” (Dán 10,13), „a ti fejedelmetek” (Dán 10,21), majd „a nagy fejedelem, aki néped fiai mellett áll” (Dán 12,1). A héber שַׂר (szar) szó fejedelmet, vezért vagy tisztségviselőt jelenthet; Dániel 10. fejezetében mennyei hatalmakra alkalmazzák.

Mihály elnevezése Dán 10,13-ban nem egyedülálló, minden más angyal fölött álló isteni személyt jelöl, hanem „a legfőbb fejedelmek egyikét”. A szöveg ugyanakkor kiemelkedő helyet biztosít neki Izrael oltalmazójaként és az isteni gondviselés történelmi működésének szolgájaként.„Michael, Archangel”. In: New Catholic Encyclopedia. 2. kiadás, 9. kötet. Gale–The Catholic University of America, Farmington Hills, 2003, 594–595. o. A „Perzsia fejedelme” és „Görögország fejedelme” kifejezések alapján a későbbi zsidó és keresztény hagyomány népekhez rendelt angyalokról beszélt. Az apokaliptikus szöveg azonban a történelmi események láthatatlan, gondviselésszerű dimenzióját képi nyelven jeleníti meg; nem ad teljes mennyei rangsort.

Gábriel Dániel látomásainak magyarázója (Dán 8,16–26; 9,21–27). A szöveg „Gábriel férfinak” vagy emberhez hasonló alaknak nevezi, nem használja rá az arkangyal címet. Jelentősége abból fakad, hogy Isten üzenetét közvetíti és az üdvtörténeti látomás értelmét feltárja. Neve rendszerint „Isten ereje”, „Isten az erőm” vagy „Isten hőse” jelentéssel szerepel.„Gabriel, Archangel”. In: New Catholic Encyclopedia. 2. kiadás, 6. kötet. Gale–The Catholic University of America, Farmington Hills, 2003, 39–40. o.

A katolikus és ortodox Ószövetség részét képező Tóbiás könyvében Rafael útitársként, gyógyítóként és közbenjáróként jelenik meg. A történet végén így mutatkozik be: „Én Rafael vagyok, egy a hét angyal közül, akik az Úr dicsősége előtt állnak és szolgálnak” (Tób 12,15). A könyv nem nevezi őt kifejezetten „arkangyalnak”, de kiemelkedő küldetése és a hét trónálló angyal közé tartozása alapján a keresztény hagyomány főangyalként tiszteli. Neve „Isten meggyógyít” jelentésű.„Raphael, Archangel”. In: New Catholic Encyclopedia. 2. kiadás, 11. kötet. Gale–The Catholic University of America, Farmington Hills, 2003, 909–910. o.

Az Újszövetség

Az „arkangyal” szó az Újszövetségben két helyen fordul elő. Júdás levele „Mihály arkangyalról” beszél, aki az ördöggel Mózes teste fölött vitatkozik, de nem mond saját tekintélyéből káromló ítéletet, hanem így szól: „Dorgáljon meg téged az Úr!” (Júd 9). A görög szövegben a kifejezés ὁ Μιχαὴλ ὁ ἀρχάγγελος, vagyis „Mihály, az arkangyal”. A történet valószínűleg egy, a korban ismert zsidó hagyományhoz vagy elveszett apokrif műhöz, gyakran Mózes mennybeviteléhez kapcsolódik. Júdás a példát nem az angyalok teljes természetrajzának kifejtésére, hanem a vakmerő káromlás elítélésére használja.

Az 1Tesz 4,16 szerint az Úr „parancsszóra, arkangyal hangjára és Isten harsonájára” száll alá az égből. A görög φωνῇ ἀρχαγγέλου (phóné arkhangelú) névelő nélküli birtokos szerkezet: „arkangyal hangjával” vagy „egy arkangyal hangjára”. A mondat nem nevezi meg az arkangyalt, és nyelvtanilag nem azonosítja az Urat az arkangyallal. A parancskiáltás, az arkangyali hang és az isteni harsona a parúzia ünnepélyes, mennyei kísérőjelenségei.

A két újszövetségi előfordulásból önmagában nem következik sem az, hogy csak egyetlen arkangyal létezne, sem az, hogy az arkangyalok száma pontosan meghatározható. Júd 9 egy konkrét személyt nevez meg; az 1Tesz 4,16 általános formában beszél arkangyali hangról. A második templom korának zsidó irodalma már több főangyalról beszélt, ezért a kifejezés első keresztény olvasói számára nem feltétlenül egyetlen, egyedülálló mennyei lényt jelölt.

Gábriel Lukács evangéliumában úgy mutatkozik be Zakariásnak, mint aki „Isten színe előtt áll” (Lk 1,19), majd ő hirdeti Máriának Jézus fogantatását (Lk 1,26–38). A főangyali címet az evangélium nem használja, de az isteni jelenlétben betöltött helye, Dániel könyvéhez kapcsolódó küldetése és a megtestesülés hírüladásának kivételes jelentősége alapján a keresztény hagyomány főangyalként azonosította.

A Jelenések könyve „hét angyalt” említ, akik Isten előtt állnak, és hét harsonát kapnak (Jel 8,2). A szöveg nem nevezi őket arkangyaloknak, és nem közli nevüket. Rafael Tób 12,15-beli kijelentésével és Gábriel Lk 1,19-beli bemutatkozásával együtt e rész hozzájárult a hét kiemelkedő trónálló angyal hagyományához. A hét harsonás angyal, a hét főangyal és a dionüszioszi „arkangyalok” kara azonban nem azonosítható automatikusan egymással.

Mihály a Jelenések könyvében a hűséges angyalok vezére: „Mihály és angyalai” harcolnak a sárkánnyal és annak angyalaival (Jel 12,7–9). A látomás Krisztus győzelmének mennyei és kozmikus dimenzióját mutatja be. Mihály nem önálló megváltó, hanem Isten és Krisztus hatalmának szolgálatában álló angyali fejedelem.

A hét főangyal hagyománya

A hét kiemelkedő mennyei angyal gondolata több, egymással kapcsolatban álló bibliai és zsidó apokaliptikus hagyományból alakult ki. Tóbiás könyve hét, Isten dicsősége előtt álló angyalról beszél (Tób 12,15), a Jelenések könyve pedig hét Isten előtt álló angyalt említ (Jel 8,2). Zakariás hét „szemről” vagy „lámpásról” szóló képei szintén hatottak a későbbi szimbolikára (Zak 3,9; 4,10), de ezek közvetlenül nem hét név szerint ismert angyal leírásai.

Hénoch könyve különböző részeiben eltérő csoportokat sorol fel. Az 1Hén 20 hét szent angyalt nevez meg: Urielt, Rafaelt, Raguelt, Mihályt, Sarielt, Gábrielt és Remielt. Más fejezet négy kiemelkedő angyalt említ Isten trónja körül: Mihályt, Rafaelt, Gábrielt és Fanuelt. A névlisták eltérése mutatja, hogy a „hét főangyal” nem kezdettől fogva egységes névsor volt.

A későbbi zsidó, keleti keresztény és apokrif hagyományok további neveket használtak, például Urielt, Raguelt, Remielt vagy Jeremielt, Sarielt, Fanuelt, Selafielt, Jegudielt és Barachielt. Az egyes nevek írásmódja és jelentése nyelvenként változik. Nem minden név fordul elő ugyanabban a forrásban, és nem minden felekezet fogadja el liturgikus használatukat.

Név Főbb források és hagyományok Hagyományos szerep Katolikus liturgikus státusz Mihály Dán 10,13.21; 12,1; Júd 9; Jel 12,7 Izrael és az Egyház oltalmazója, a mennyei sereg vezetője Név szerint tisztelt főangyal Gábriel Dán 8–9; Lk 1 Kinyilatkoztatás és az üdvtörténeti örömhír közvetítője Név szerint tisztelt főangyal Rafael Tób 3–12; 1Hén 20 Gyógyítás, vezetés, közbenjárás Név szerint tisztelt főangyal Uriel 1Hén; 4Ezdr; több keleti hagyomány Megvilágosítás, prófétai magyarázat, tűz vagy fény A latin rítus egyetemes liturgiájában nem használatos név Raguel 1Hén 20 és egyes keleti hagyományok Igazságszolgáltatás, rend Nem része a latin egyház hivatalos névhasználatának Sariel vagy Saraqael 1Hén 20; qumráni és keleti hagyományok A vétkező lelkek felügyelete, isteni parancs végrehajtása Nem része a latin egyház hivatalos névhasználatának Remiel, Jeremiel vagy Ramiel 1Hén; 4Ezdr; eltérő kézirati hagyományok Remény, látomások, elhunytak vagy feltámadás Nem része a latin egyház hivatalos névhasználatának Fanuel 1Hén 40 Bűnbánat és remény Nem része a latin egyház hivatalos névhasználatának