Bassola Zoltán (Budapest, 1902. június 4. – Budapest, 1968. június 26.) magyar pedagógus.
A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium államtitkára (1946-1948).
Életpályája
Magyar és latin-görög szakos volt a budapesti egyetemen és Eötvös kollégista. Magyar és latin-görög szakos diplomával a budapesti Kölcsey Ferenc Gimnáziumban tanított 1928-1934-ig. 1934-től az Országos Közoktatási Tanács jegyzője, majd ügyvezető igazgatója lett. Az 1934. 11. tc. által létrehozott egységes gimnáziumi tanterv és útmutatásainak kidolgozásában részt vett és a gyakorlati középiskolákról szóló 1938: 13. tc. előkészítésében.
Szegeden Várkonyi Hildebrand Dezső Pedagógiai-Lélektani Intézetében doktorált 1937-ben pedagógiából. Ovide DecrolyJean-Ovide Decroly (1871–1932) belga orvos, pszichológus és pedagógus. A reformpedagógia egyik úttörője. pedagógiai és pszichológiai munkásságát mutatta be monografikus igénnyel és kritikailag is feldolgozva, mégpedig olyan módon, hogy a helyszínen, Belgiumban folytatott kutatásokat és megfigyeléseket. Igényes munkát végzett, a Várkonyi-iskolába így lehetett bejutni és érvényesülni.Várkonyi vizsgáztatói arculatához szolgál adalékul az az anekdota, amelyet Bassola ír le memoárkötetében: „Vizsgámat június elejére tűzték ki. Agylágyító kánikulában utaztam le Szegedre. A szóbeli sikeres letétele után professzorom halászlére invitált egy kiskocsmába, magát is, engem is kárpótolva a jó ebéddel azért a másfél óráért, amit a pszichológia és pedagógia tudományának berkeiben együtt izzadtunk az alföldi tűző nap áldott melegében.” (Bassola Zoltán: Ki voltam… OPKM, Budapest, 1998. 108. o.) 1938-tól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumban (VKM) segédtitkár, osztálytanácsos, majd a gimnáziumi ügyosztály helyettes vezetője. Támogatta a lengyel menekültek balatonboglári középiskoláját (1940–44), mentesítő levéllel látott el üldözött zsidó tanítókat és tanárokat (1944). A nyilas hatalomátvétel után a hivatali esküt nem tette le, ezért bujkálnia kellett.L. MÉL i.m.
1945 után a VKM újjászervezésén dolgozott, 1946-tól adminisztratív államtitkár volt. Nyugdíjazták (1948), a nyugdíját megvonták (1949). Nyelvtanításból és műszaki fordításokból tartotta fenn magát. 1957-től haláláig az Országos Széchényi Könyvtár tudományos munkatársa volt.
Memoárkötetét Ki voltam címen posztumusz adták ki, kitűnő kordokumentum a korabeli magyarországi viszonyokról.
Művei
Decroly pedagógiai rendszere. Budapest : [Fischer Ny.], 1937.67, o., 1 t. (Doktori disszertáció.) Ki voltam... : [Egy kultuszminisztériumi államtitkár vallomásai]. [szerk. Jáki László, Kardos József]. Budapest : Országos Pedagógiai Könyvtár és Múzeum, 1998. 423 o.
Források
Pedagógiai lexikon. 1. köt. Budapest, Keraban könyvkiadó, 1997. Bassola Zoltán lásd 148. o.
Jegyzetek
További információk [ Magyar életrajzi lexikon]
Kapcsolódó szócikkek Szegedi Pszichológiai Intézet
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Eötvös-kollégisták Kategória:1902-ben született személyek Kategória:1968-ban elhunyt személyek Kategória:Budapesten született személyek Kategória:Magyarország államtitkárai Kategória:Magyar hittanárok