A Székely Nemzeti Tanács társadalmi szervezet az első világháborút követően, a székelyek védelmében, illetve a független Székely Köztársaság megalapításáért.

Megalakulása és célja 1918. november 9-én Budapesten dr. Jancsó Benedek gimnáziumi igazgató-egyetemi tanár, Sebess Dénes, dr. Ugron Gábor volt belügyminiszter és dr. Urmánczy Nándor képviselő elnöklete alatt megalakult a Székely Nemzeti Tanács. Az alakulás két célból jött létre: társadalmi szervezetként, amely a kormányra, a társadalomra hatást akart gyakorolni a területi integritásra, és főleg Erdély megvédésére, valamint külföldi propagandát akart indítani Erdély érdekében. A megválasztott vezetőség: Györffy Gyula elnök, alelnökök: Lázár Lajos, Józan Miklós, Gál Sándor.

Kezdetek E programmal az SZNT egész Magyarország létérdekét szolgálta. A Tanács az anyagi erők megszervezéséről gondoskodott, szervezetet létesített, hogy az erdélyi helyzetet pontosan ismerhessék. Néhány tagja vezetésével gyűjtési akcióba kezdtek, hogy a Budapestre érkezett székely katonákat kellő fegyverekkel, ruházattal és élelemmel elássa. Sajnos sok begyűjtött tüzérségi fegyvert és ruhát a budapesti állomásokon „ellopkodták”.

További vezető tisztségviselők Az alapító gyűlés után többen is bekapcsolódtak a Tanács munkálataiban. Így Bethlen Gábor képviselő társelnöki tisztséget kapott, a székelyföldi törvényhatóságok meghívottjai és más politikai személyek is helyet kaptak tanácstagként. Ezek közül: dr. Salamon Rezső ügyvéd, dr. Király Aladár Marostordaról, Földes Ferenc iskolaigazgató Székelyudvarhelyről, dr. Balás Elek ügyvéd Csíkszeredából, dr. Szenner József főispán, dr. Balás Gábor ügyvéd Gyergyószentmiklósról. A Tanács főtitkára dr. Rozsnyay Dávid, míg a titkári teendőkre dr. Fazekas Endrét választották meg. A Tanács előadója nagybaconi Nagy Vilmos százados volt (későbbi honvédelmi miniszter), a kormány közötti kapcsolatfenntartó pedig Ugron Gábor. Az SZNT elnökei 1918–1919 között dr. Györffy Gyula, Nagy László, őt követte Sándor József, Jancsó Benedek és Ugron Gábor.

Politikája és a Székely Köztársaság terve 1918. november 17-én a SZNT nagygyűlést tartott, ahol megvitatták és elfogadták Paál Árpád, a székelyudvarhelyi SZNT elnökének a javaslatát, miszerint ha a kormány politikája nem tudja megtartani az állami egységet, akkor: 1. a magyar–román együttélés a wilsoni elvek alapján kantonális rendszerben biztosítassék, 2. ahol a székelység összefüggő többséget alkot, ott – nemzetközi garanciák mellett – „független, szabad és szuverén köztársaságot alkothasson”, 3. kérik a Magyar Köztársaság támogatását az államalakulat létrehozásában és abban, hogy biztosítassék számára képviselet a békekonferencián. Amikor közismertté vált, hogy a belgrádi fegyverszüneti tárgyalásokon született megállapodás értelmében a román hadseregnek lehetősége nyílt a Marosig előnyomulni, megszületett az önálló Székely Köztársaság terve. Eszerint a Székelyföld önálló kis államot alkotott volna úgy, hogy mégis néhány vonatkozásban Magyarországhoz tartozzék. Azok, akik az önálló Székely Köztársaság gondolatát felvetették, a Wilson elnök által meghirdetett népek önrendelkezési elvére hivatkoztak. A terv megvalósítására azonban nem volt elegendő idő. Bethlen István kezdeményezésére 1918. november 19-én létrejött egy előkészítő bizottság az Erdélyi Székely Nemzeti Tanács megalakítására, illetve a november 28-ra Marosvásárhelyre hirdetett Székely Nagygyűlés megszervezésére. Az Erdélyi Nemzeti Tanács és annak elnöke, a Károlyi-párti Antalffy Endre erőteljesen tiltakoztak, és ezután november 22-én a feszültség feloldása érdekében az SZNT-vezetőség összeült és megegyezett Antalffyékkal.

December 5-re a Tanács azonnali gyűlést hívott össze, ahol a december 1-jei gyulafehérvári gyűlés megvitatása is sor került. E gyűlésen többek között beszédet mondott Barabás Samu kolozsvári esperes, aki többek között Apáthy István tehetetlenségéről számol be, majd a Magyar Nemzeti Tanácsot bírálja, amiért az erdélyi románságot fegyverekkel, munícióval látja el és az állami pénztárból pénzt ad nekik, bírálta az Erdélyi Nemzeti Tanácsot, amely a legképtelenebb intézkedéseket teszi.

1919 januárjában az önálló Erdélyi Köztársaság eszméjét Paál, mint helyettes alispán és a Székely Nemzeti Tanács tagja a román kormányzótanács miniszterével, Romulus Boilăval folytatott tárgyalásokon is felvetette. Boila ezt ideális megoldásnak nevezte, de sajnálattal közölte, hogy a gyulafehérvári nemzetgyűlés határozata már ezen az eszmén túlmenő megoldást létesített, melyhez az Antant is hozzájárult. Január 4-re Paál több politikussal megállapodott már a köztársaság ügyében: a fegyverszüneti szerződés és a megszállás elismerése mellett akarták kikiáltani az önálló független székely államot. Ez gazdasági szövetségre lépett volna a helyi nemzetekkel és több európai állammal akik protektorátusát kérték volna.

Kapcsolat a Székely Hadosztállyal 1919. január 5-én egy küldöttség ment Csíkszeredába azzal, hogy a köztársaság békés kikiáltására január 10-én kerüljön sor. Január 9-én azonban Paál Árpádot letartóztatták és házi őrizetbe vették.Bárdi Nándor: Impériumváltás Székelyudvarhelyen 1918–1920 94.old. [Erdélyi Magyar Adatbank] https://adatbank.ro/html/cim_pdf2516.pdf 2023.04.08

Három hónapi önfeláldozó munka után sikerült a SZNT-nek a székely hadosztályt felszerelnie. Urmánczy Nándor naplójában leírja, hogy ő személyesen több barátját és ismerősét kérte fel a székely hadosztály segítésére, újságokba adott fel hirdetéseket, így nagyon sokan eleget tettek e kérésnek, ugyanakkor Urmánczy több politikai személyt, képviselőtársát kérte fel hivatalosan is a parlament felszólásaiban hogy lehetőségeikhez képest tegyenek eleget ez ügyben.

1919 márciusában a vörös uralom beálltával a Székely Nemzeti Tanács, mint nemzeti és nemzetvédő szervezet, célját tovább nem tudta teljesíteni, és habár ez soha nem oszlott fel, gyűlést nem tartottak.

Jegyzetek

Irodalom Paál Árpád kézirat hagyatéka, Székelyudvarhely Haáz Rezső Múzeum, Katalógus. Összeállította Bárdi Nándor, Scriptum Kft., Szeged, 1992. 104. Acta Universitatis Szegediensis de Attila József Nominatae Acta Bibliothecaria 2023.04.08 Mikes Imre: Erdély útja Nagymagyarországtól Nagyromániáig (Bp., 1931) Koréh Endre: Erdélyért (Bp., 1929) Czirják Károly: Dr. Urmánczy Nándor élete és munkássága (Csíkszereda, 2006) Fráter Olivér: A Székely Nemzeti Tanács működése (1918–1919). Székely Nép, Budapest, 2010. november 19. http://www.autonomia.sic.hu/szekely-nep/szekely-nep-2010-november.pdf (hozzáférés: 2017. 01. 15.)

Kategória:Erdély történelme