thumb|right|300px|„Zordan dőlt nagy idők titkaitól nehéz árnyával s az egész völgyre feküdt a vár orkán tépte falakkal; ám az örök Nap ifjitó fényt ontott a gigász tömbre, a rom körül zöldebb volt a borostyán, a hegyoldalon nyájas lombjukat erdők zúgatták le a vár felől.”
Friedrich Hölderlin: Heidelberg (Rónay György fordítása) A heidelbergi várkastély Németország egyik nevezetes romépülete, Heidelberg városának jelképe. A Königstuhl erdős lejtőjén a wormsi érsekek 13. századi erődítménye állt, amiből mára csak egy falszakasz kora gótikus ablakai maradtak. A gótikus Ruprechtsbau 1410-re, a kora reneszánsz Ottheinrichsbau 1559-re, az érett reneszánsz Friedrichsbau 1607-re készült el. A pfalzi választófejedelmek székhelye volt mindaddig, amíg a pfalzi örökösödési háborúban (kilencéves háború) – 1689-ben és 1693-ban – XIV. Lajos francia király katonái le nem rombolták. Gazdái tervbe vették helyreállítását, de a választófejedelem udvarának Mannheimbe költözése, valamint az 1764-es, villámcsapás okozta tűzeset után csak a ma is látható részeit építették újjá.
Földrajzi fekvése A heidelbergi kastély a Neckar bal partján, a folyó és a Königstuhl közé ékelődő, északi fekvésű 80 méter magas dombon, a Jettenbühlön áll. A Kornmarkttól hegyi vasúttal is megközelíthető.
A kastély története A kastély eredete bélyegkép|right|200px|A Heidelbergi kastély első ábrázolása, Sebastian Münster, 1527 Heidelberg városának nevét 1147-ben, III. Konrád német király uralkodása idején említik először hivatalos okiratban, amikor édesapja, I. Frigyes sváb herceg és féltestvére, Barbarossa Frigyes úgy osztotta fel az örökséget, hogy ő kapta a rajnai területet.
Először 1225-ben történik említés egy heidelbergi várról („castrum in Heidelberg cum burgo ipsius castri”), amit Henrik wormsi püspök (Heinrich von Worms) hűbéri birtokként (V.) Kelheimeri Lajosnak adományozott. A vár építői az 1214-ben a Rajnai Palotagrófsággal megajándékozott bajor hercegek és grófok voltak (Kelheimeri Lajos). Egy 1303. évi okmányban említenek először két várat: a „felső várat” a Kis Gaisbergen a mai MolkenkurnálA Molkenkur az egykori gyógylétesítmény a Kis Gaisbergen. Nevének jelentése „tejsavó kúra”, ami egy különleges formája a böjtnek, ahol a kúrán résztvevők lemondanak a szilárd ételről és csak tejsavót és más folyadékokat vesznek magukhoz. és az „alsó várat” a Jettenbühlön.Jettenbühl neve Hubertus Thomas Leodosius történész és II. Frigyes német-római császár titkára szerint egy Jetta nevű jósasszonyra vezethető vissza; a hegy nevének tényleges jelentése „fiatal jószágok dombja”
Sokáig azt gondolták, hogy a heidelbergi kastély története a 15. század eleji Ruprecht-épület felállításával kezdődött, mert a kutatások és vizsgálatok során talált legrégebbire datálható építőanyag ebből az időből származott. A 19–20. században végrehajtott átfogó régészeti kutatások során egy válaszfalba befalazott, késő román lóhere-ívű ablaktöredéket, illetve egy kora gótikus, hármas tagolású ablakot találtak, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a dombon már a 13. század elején végeztek építési munkálatokat.
Királyi kastély és pápai börtön Amikor 1401-ben Rupert német király lett, a kastélyban olyan kevés hely volt, hogy a koronázás utáni hazatérésekor, udvartartásával az Ágoston-rendi kolostorban (ma Universitätsplatz) kellett letáboroznia. Mindenképpen szükség volt egy, az uralkodó hatalmát reprezentáló létesítményre, amely helyet ad az udvari háztartásnak és hivatalnokoknak, de ugyanakkor mint erőd védelmi feladatokat is ellát.
Rupert halála (1410) után, az uralma alatti területet fiai között osztották fel: a Pfalzi Választófejedelemség törzshelyét legidősebb fia, III. Lajos kapta (Jánosé Pfalz-Neumarkt lett, Ottóé Pfalz-Mosbach és Istváné Pfalz-Simmern). A konstanzi zsinat után Zsigmond magyar király és német-római király (később német-római császár) megbízásából 1415-ben foglyul ejtette XXIII. János ellenpápát és a heidelbergi kastélyban tartotta fogva, amíg a mannheimi Eichelsheim várba nem zárták.
A mainzi örökösödési viszály A mainzi örökösödési viszály 1461–1462-ben a mainzi püspökségért folytatott háborús konfliktus volt, aminek során I. Győzedelmes Frigyes pfalzi választófejedelem („Pfälzer Fritz”) foglyul ejtette és a kastélyban kegyetlen körülmények között, láncra verve tartotta I. Károly badeni őrgrófot, Georg badeni őrgrófot, Metz püspökét és V. Württembergi Ulrich grófot, amíg hajlandók nem lettek megfizetni az értük követelt váltságdíjat. I. Károly őrgrófot 25 000 gulden megfizetésére kötelezték, valamint zálogba kellett adnia Sponheimet és pfalzi hűbérbirtoknak kellett elismernie Pfozheimet. A metzi püspöknek 45 000 guldent kellett fizetnie. A legfontosabb az volt, hogy Frigyes biztosította választófejedelemségre vonatkozó igényét.
A reformáció és a harmincéves háború bélyegkép|150px|A Heidelbergi kastély a 16. századbanbélyegkép|150px|Heidelbergi kastély, Koch und Seitz, 1619bélyegkép|150px|Heidelberg tornyai, 1645bélyegkép|150px|Heidelberg a harmincéves háború idején, 1622 (részlet) 1518 áprilisában V. Jámbor Lajos fejedelemsége idején Luther Márton is meglátogatta a kastélyt, amikor Heidelbergbe érkezett, hogy a város híres egyetemén előadja és megvédje téziseit. A kastélyban a fejedelem testvére – Wolfgang – vezette körbe: később Luther egy barátjának írt levelében (1518. május 18.) dicsérte a kastély szépségét és katonai felszerelését.
A harmincéves háborúban lőttek először a heidelbergi kastélyra. Ettől kezdve története elsősorban pusztításáról és újjáépítéséről szól.
1619-ben V. Frigyes elfogadta Csehország királyi koronáját és ezzel magára vonta a Német-római Birodalom haragját. A fehérhegyi csatában (a harmincéves háború első jelentős ütközete, 1620. november 8.) elszenvedett vereség után nemcsak a cseh koronát (rövid uralkodása miatt a Winterkönig – téli király – gúnynevet kapta), de a pfalzi területeit is elveszítette; csapatait elhagyta és száműzetésbe vonult. A bajor választófejedelem szolgálatában álló Johann t’Serclaes Tilly tábornagynak, a Katolikus Liga parancsnokának szabad útja volt a védtelen Pfalz felé. 1622. augusztus 26-án megkezdte Heidelberg lövetését, szeptember 16-án bevette a várost, majd pár nappal később a kastélyt is.
1633. május 5-én a svédek foglalták el Heidelberget, és amikor a Königstuhlról kezdték lőni a kastélyt, a császári parancsnok átadta az erődöt (1633. május 26.). Csapatai már a következő évben megpróbálták visszaszerezni az épületeket, de ez csak 1635 júliusában sikerült és csupán 1649 októberében költözött be az új uralkodó (I. Károly Lajos) a lerombolt kastélyba.
A pfalzi örökösödési háború XIV. Lajos francia király a gyermektelen II. Károly választófejedelem (a Pfalz-Simmern vonal utolsó fejedelme) halála után Pfalzi Erzsébet Sarolta orléans-i hercegnéI. Károly Lajos lánya, II. Károly testvére, XIV. Lajos sógornője nevében, az örökösödési szerződés ellenére igényt tartott a pfalzi allódiumra. Ezt demonstrálandó, 1688 szeptemberében csapatokat küldött a Pfalzi Választófejedelemségbe és ezzel kezdetét vette a pfalzi örökösödési háború. Az új fejedelem II. Fülöp Vilmos (Pfalz-Neuburg vonal) elhagyta Heidelberget és Neuenburgba (Felső-Pfalz) költözött. A francia csapatok 1688. október 24-én vonultak be a városba és megkezdték a kifosztását. Erzsébet Saroltának nagyon fájt, hogy hazájában, az ő nevében ilyen pusztítást végeznek; férje I. Fülöp Orléans hercege nagylelkűen osztogatta kegyenceinek a háborús zsákmányt.
Az egyesült európai hatalmak elleni tervként a francia haditanács az erődítmények és várak lerombolása és a pfalzi földek elpusztítása mellett döntött, hogy ezzel megakadályozzák az ellenség esetleges támadását innen. Amikor a csapatok elhagyták a várost (1689. március 2.), felgyújtották a kastélyt és a város több részét. Ahogy János Vilmos bevonult a letarolt Heidelbergbe, rendbe tetette a városfalakat és a tornyokat. 1691/1692-ben a franciák újból a városkapuk előtt álltak, de a város védelmi rendszere olyan jónak tűnt, hogy dolguk végezetlenül elvonultak. 1693. május 22-én viszont sikerült ismét bevenniük a várost. A kastély legénysége kapitulált. A franciák a várfalakat és a tornyokat, amik az előző pusztítást megúszták, ezúttal robbantással rombolták földig.
A rezidencia Mannheimbe költözik 200px|bélyegkép|right|A heidelbergi kastély romantikus ábrázolása Friedrich Rottmann festményén, 1800 körül A pfalzi örökösödési háborút lezáró rijswijki békeszerződés (1697) enyhülést hozott. Úgy tervezték, hogy a kastélyt teljesen elbontják és a használható részeket egy új palota megépítéséhez használják fel. A terv végrehajtása nehézségekbe ütközött, ezért a kastély ideiglenes helyreállítása mellett döntöttek. III. Károly Fülöp pfalzi választófejedelem a teljes átépítését szerette volna megvalósítani, de pénzhiány miatt elnapolta a terv végrehajtását. A katolikus választófejedelem vitába keveredett a város protestánsaival, mert be akarta tiltani a heidelbergi káté hittételeit, és átengedte a Szentlélek-templomot (Heiliggeistkirche) a katolikusoknak azzal a céllal, hogy egy katolikus udvari templomot hozzanak létre. Ezt a protestánsok mindenképpen meg akarták akadályozni. A vita azzal ért véget, hogy a fejedelem 1720-ban Mannheimbe helyezte át rezidenciáját és sorsára hagyta a várost; a heidelbergi kastély renoválási szándékai pedig feledésbe merültek.
Utóda, IV. Károly Tivadar úgy gondolta, hogy visszaköltözik a heidelbergi kastélyba, de 1764. június 24-én kétszer egymás után villám csapott az épületbe, a kastély ismét tűz martaléka lett, ezt a fejedelem rossz jelnek tekintette és elállt terveitől. A következő évtizedekben végrehajtottak ugyan néhány szükséges felújítási munkát az épületeken, de a kastély nagy része romos állapotban maradt. bélyegkép|left|200px|A kastély, Carl Philipp Fohr festményén, 1815
Lassú pusztulás és romantikus lelkesedés thumb|right|150px|Charles de Graimberg arcképe 1777-ben IV. Károly Teodor Mannheimből Münchenbe helyezte át székhelyét, így a heidelbergi kastély még inkább háttérbe szorult. A fedett termekben kézművesek dolgoztak, a déli fal kockaköveit pedig elhordták és építőanyagként a schwetzingeni kastély építéséhez használták fel.
A regensburgi birodalmi gyűlés kiküldött birodalmi választmányának 1803. február 25-én meghozott határozata (Reichsdeputationshauptschluss) területcserék, mediatizációmediatizáció: a világi birodalmi rendek megszüntetése és szekularizációszekularizáció: az egyházi birodalmi rendek megszüntetése révén területileg újjászervezte a Német-római Birodalmat. Az egyetlen megmaradt egyházi fejedelemség a mainzi érseké volt, aki egyben a birodalom prímása is lett- Több mint 100 birodalmi rend (fejedelemség) veszítette el önállóságát. Az átrendezés következtében Heidelberg és Mannheim Badenhez került. Károly Frigyes badeni nagyherceg örült a területnövekedésnek, de a heidelbergi kastélyt nemkívánatos ráadásnak tekintette: az épületek tovább roskadoztak, a heidelbergiek pedig – a badeni kormány engedélyével – további nagy mennyiségű követ, faanyagot és vasat, sőt szobrokat és díszítéseket hordtak el házuk építéséhez. A badeni kormány számára a kastély csupán „változatos, ízléstelen, romos díszítésű öreg falak” együttesét jelentette.