A lingua franca, más néven franco vagy sabir a Földközi-tenger körzetében használt kevert nyelv volt, amely közvetítőnyelvként szolgált, főleg a kikötőkben.

Egyes feltevések szerint már a keresztes hadjáratok idején jelent meg (11–13. század), de főleg abban az időszakban terjedt el, amikor Velence és Genova uralták gazdaságilag a térséget (13. század), és használata a 19. század közepéig tartott.Bussmann 1998, 687. o.Jarceva 1990, Ли́нгва фра́нка (Lingua franca) szócikk.Sala 1989, 281. o. Főleg európai kereskedők használták török és arab partnereikkel, de tengerészek is, valamint francia diplomaták az algíri és tuniszi elöljárókkal a francia megszállás előtt. Elsajátították olyan keresztények is, akiket magrebi muzulmán kalózok fogtak el és rabszolgaként adtak el ezeken a területeken. Ezen a nyelven kommunikáltak velük fogvatartóik.Dictionnaire de la langue franque (A lingua franca szótára), 5. o.Egy ilyen fogoly, Emanuel d’Aranda, szabadulása után könyvet írt fogságáról, amelyben megemlítette a lingua francát és néhány szót idézett belőle. Címe Relation de la captivité et liberté du sieur Emanuel d’Aranda, jadis esclave à Alger (Emanuel d’Aranda úr, egykor algíri rabszolga elbeszélése fogságáról és szabadulásáról). 3. kiadás. Bruxelles: Jean Mommart. 1662.

Általában úgy tekintik, hogy a lingua franca ugyanaz a nyelv, amely a sabir elnevezéssel létezett.Bidu-Vrănceanu 1997, 425. o. A lingua franca elnevezés latin és olasz, és egyes szerzők szerint eredetileg a középkori latin nyelvet nevezték így,Kálmán – Trón 2007, 35–36. o. de mások szerint a franca jelző onnan ered, hogy a közel-keletiek „frankok”-nak nevezték az európaiakat. A sabir elnevezés a saber ’tudni’ spanyol,Constantinescu-Dobridor 1998, sabir szócikk. portugál, katalán és okcitán főnévi igenévből származik.

Úgy a lingua franca, mint a sabir elnevezés tágabb értelmezést is kapott, beleértve nyelvészeti szakszavakként is. A lingua franca szókapcsolat általánosan „közvetítőnyelv” jelentéssel is használatos, azaz különböző anyanyelvű beszélők közötti kommunikációban használt nyelvet is jelent, akkor is, ha nem kevert nyelv.Dubois 2002, 285. o.Crystal 2008, 282. o.Constantinescu-Dobridor, lingua franca szócikk. A francia nyelvészetben a sabir terminust használják „közvetítőnyelv” jelentéssel is, de csak kevert nyelvet értenek alatta. Ugyanakkor a francia köznyelvben pejoratív jelentése van, egymástól elütő elemekből álló, nehezen érthető nyelvezetet neveznek így.TLFi, sabir, szócikk, C pont.

Jellegzetességei

Egyes szerzők úgy tekintik, hogy a lingua franca az első dokumentált pidzsin,Például Bussmann 1998 (687. o.). mégpedig az egyetlen újlatin pidzsin olyan értelemben, hogy szókészlete főleg újlatin. Viszont mások szerint különbözik a pidzsinektől,Például Bidu-Vrănceanu 1997 szerint (425. o.). amelyek rendszerint csak két nyelv között keletkeztek, vagy olyanok között, amelyeknek csak egy szupersztrátum nyelvük volt.Crystal 2008, 369. o.

A lingua francára elsősorban az jellemző, hogy viszonylag sok nyelvből származik a szókészlete, és közöttük nem lehet csak egyet szupersztrátumként azonosítani. Innen származik a francia nyelvészetben a lingua franca másik nevének, a „szabir”-nak az általánosítása az ilyen típusú, és ezzel a pidzsinektől különböző nyelvekre.Dubois 2002, 415. o. A lingua francának többnyire újlatin nyelvekből vannak a szavai: az olaszból, a spanyolból, a katalánból, az okcitánból, a franciából és a portugálból. Vannak még görög, török és arab szavai is, amelyek jövevényszavaknak számítanak, amennyiben a lingua franca újlatin nyelvnek tekinthető. Azonban szemantikai szempontból ez a szókészlet nagyon korlátozott, általában a kereskedelemre és a hajózásra szorítkozik. Ezért a kereskedelmi nyelvek közé sorolják, olyan értelemben, mint a pidzsineket.Bussmann 1998, 687. és 1022. o.

Ez a nyelv nem volt egységes, több területi változata volt. Például a tuniszi közelebb állt az olaszhoz, az algíri pedig a spanyolhoz.Dictionnaire de la langue franque, 6. o.

Grammatikai szerkezete kezdetleges, mondattana néhány szókombinációra vonatkozó szabályból áll. Sokkal analitikusabb, mint a forrásnyelvei, ami az alábbi vonásokból tűnik ki:Dictionnaire de la langue franque (7–8. o.) és Sala 1989 (281. o.) nyomán. o. Nem jelzi a számot végződésekkel, pl. Questi Signor star amigo di mi ’Ezek az urak barátaim’ (szó szerint: ’Ezek úr lenni barát tulajdonviszonyt kifejező újlatin elöljárószó én’). Csak az -o-ra végződő mellékneveknek van nőnemű alakjuk is: bono, bona ’jó’, de prudente ’elővigyázatos’. A személyes névmásoknak nincsenek különböző alakjaik alanyi, illetve tárgyi és határozói funkció szerint. Például a mi jelentése ’én’ és ugyanakkor ’engem’. Az igét illetően: Csak két igeidőt fejez ki egyszerű alakkal: A jelen időt az újlatin főnévi igenév alakja fejezi ki, amelynek ebben a nyelvben csak két végződése lehet, -ar vagy -ir, pl. mi andar ’megyek’, ti andar ’mész’ stb. A múlt időt az újlatin múlt idejű melléknévi igenév alakja adja, pl. mi andato ’mentem’. Egyetlen alakja van minden személyben. Például az andar ’menni’ ige alakjai jelen időben: mi andar, ti andar, ellou/ella andar, noi andar, voi andar, elli andar. A melléknévi igenévnek nőnemű alakja is van, az -ato, -ata vagy az -ito, -ita végződésekkel, pl. andato, andata, fazito, fazita ’tett, csinált’. A jövőbeli cselekvést és a kívántat ugyanaz a körülírás fejezi ki: bisogno mi andar ’menni fogok’ vagy ’menjek’ (szó szerint: ’szükség én menni’). A felszólítást a személyes névmás nélkül használt főnévi igenév fejezi ki: andar! ’menj!, menjünk! A star létige a szenvedő igenem segédigéje is.

E nyelv hangtana az olaszéhoz áll a legközelebb.

Dokumentáltsága

A lingua franca nem volt írott nyelv. Megjelenik mégis írásban szórványosan, főleg többé-kevésbé hű szövegrészletekben, például Carlo Goldoni, Lope de Vega, Pedro Calderón de la Barca, Molière egyes vígjátékaiban. Az utóbbi Úrhatnám polgár című komédiájában van egy hű szövegpélda:Cibois 2012.Ez a szöveg török nyelvűként van megnevezve, és Jourdain úr, az úrhatnám polgár lányának a kedvese énekli el a török szultán fiának adva ki magát, valamint muftinak (jogi tanácsadónak) titulálva önmagát. Azért teszi, hogy feleségül vehesse a lányt, mert Jourdain úr nem akarja polgárhoz adni. A szöveg elhangzásának alkalma egy énekes és táncos „szertartás”, amely alatt a „mufti” úgymond török nemesi címet adományoz Jourdain úrnak (4. közjáték, a 4. és az 5. felvonás között).

Lingua franca Magyar (szó szerint) Magyar Se ti sabir,Ti respondir;Se non sabir,Tazir, tazir.Mi star Mufti.Ti qui star ti?Non intendir,Tazir, tazir. „Ha te tudni,Te válaszolni;Ha nem tudni,Hallgatni, hallgatni.Én lenni mufti.Te ki lenni te?Nem érteni,Hallgatni, hallgatni.” „Ha tudod,Válaszolj;Ha nem tudod,Hallgass, hallgass.Én vagyok a mufti.Te ki vagy?Ha nem érted,Hallgass, hallgass.”

Részletesebb forrás a lingua francáról egy rövid, 1830-ban szerző jelzése nélkül megjelent könyvecske, amely előszavában nagyon röviden leírja a nyelvet. Ezt egy lingua franca – francia szószedet követi és egy kétnyelvű társalgási rész. A munka csak az Algírban beszélt nyelvváltozatra korlátozódik, és azon franciáknak szánták, akik odamennek meghódítani a leendő gyarmatot.Dictionnaire de la langue franque, 10. o.

Jegyzetek

Források

Bidu-Vrănceanu, Angela et al., Dicționar general de științe. Științe ale limbii (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest: Editura științifică. 1997. (Hozzáférés: 2019. november 8.) Bussmann, Hadumod (szerk.) Dictionary of Language and Linguistics (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York: Routledge. 1998. (Hozzáférés: 2019. november 8.) Cibois, Philippe. Lingua franca. La question du latin (A latin nyelv kérdése). 2012. március 18 (Hozzáférés: 2019. november 8.) Constantinescu-Dobridor, Gheorghe. Dicționar de termeni lingvistici (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest: Teora, 1998; az interneten: Dexonline (DTL) (Hozzáférés: 2019. november 8.) Crystal, David. A Dictionary of Linguistics and Phonetics (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing. 2008. (Hozzáférés: 2019. november 8.) Dictionnaire de la langue franque (A lingua franca szótára). Marseille: Feissat – Demonchy. 1830 Dubois, Jean et al. Dictionnaire de linguistique (Nyelvészeti szótár). Párizs: Larousse-Bordas/VUEF. 2002 (Hozzáférés: 2023. június 4.) Jarceva, V. N. (szerk.) Лингвистический энциклопедический словарь (Nyelvészeti enciklopédiai szótár). Moszkva: Szovjetszkaja Enciklopédia. 1990 (Hozzáférés: 2019. november 8.) Kálmán László – Trón Viktor. Bevezetés a nyelvtudományba . 2., bővített kiadás. Budapest: Tinta. 2007, (Hozzáférés: 2019. november 8.) Sala, Marius (szerk.). Enciclopedia limbilor romanice (Az újlatin nyelvek enciklopédiája). Bukarest: Editura Științifică și Enciclopedică. 1989.

További információk

Alan D. Corré honlapja a lingua francáról (Hozzáférés: 2019. november 8.): Alan D. Corré. A Glossary of Lingua Franca (Lingua franca–angol szótár). 5. kiadás. 2003; Franco Rossetti. An Introduction to Lingua Franca (Bevezetés a lingua francá''ba); Szövegek – angol fordítással; Bibliográfia.

Kapcsolódó szócikkek

Kevert nyelv Közvetítőnyelv

Kategória:Pidzsin nyelvek