250px|jobbra|bélyegkép|São Tomé és Príncipe térképe São Tomé és Príncipe Afrika nyugati partjainál, a Guineai-öbölben, az Egyenlítő mentén található kis szigetország. A vulkáni eredetű, bazaltkőzet borította két sziget éghajlata trópusi. A nagy területen fennmaradt esőerdők számos endemikus, csak itt honos növény- és állatfajnak adnak otthont.

A két vulkanikus sziget, a déli São Tomé-sziget (Ilha do São Tomé, 836 km²) és az északi Príncipe-sziget (Ilha do Príncipe, 128 km²) egymástól 170 km-re fekszenek északkelet–délnyugati irányban az Atlanti-óceánhoz tartozó Guineai-öbölben. Afrika nyugati partjai közelében, az Egyenlítő mentén, attól északra találhatóak (São Tomé: é. sz. 0° 14’ 30”, k. h. 6° 37’ 29”; Príncipe: é. sz. 1° 36’ 33”, k. h. 7° 23’ 48”). A gaboni partvidék São Tométól 280, Egyenlítői-Guinea partjai Príncipétől 240 km-re keletre húzódnak.freemaptools.com A két nagyobb szárazulaton kívül több apróbb, lakatlan sziget is a szigetcsoporthoz tartozik: São Tomé partjainál a Rolas- és a Cabras-sziget, Príncipénél a Bom Bom- és a Bome de Jóquei-sziget stb.MNL 15:792.

Éghajlat Az Egyenlítő közelségének következményeként a szigetország éghajlata trópusi, jellemzően esőerdei, helyenként szavannai övezetekkel. Az évi középhőmérséklet a parti síkságokon 24–26, a hegyvidéki területeken 19–21 °C-os. A napi középhőmérséklet 19–32 °C között ingadozik, a levegő páratartalma jellemzően 80% felett van. A szeptembertől május közepéig tartó esős évszakban bőséges csapadék hull a szigetekre, de egyenetlen területi eloszlásban: a São Tomé-sziget déli és középső területein az éves csapadékmennyiség eléri az 5000–7000, a sziget északi részén a 900–1000, Príncipe szigetén pedig a 4000–5000 mm-t. A száraz évszak (gravana) júniustól szeptemberig tart, de van egy rövidebb száraz időszak is december–február környékén (gravanito).MNL 15:792.; Shahin 2002:570.; Thieme 2005:271.

Domborzat A szigetállam a hatalmas, Szent Ilona szigetétől a csádi Tibeszti-hegységig húzódó, ún. kameruni vulkáni vonulat középső területén fekszik. A két sziget központi részén emelkedő, kialudt rétegvulkánok kúpjai a Pico de São Tomé (2024 m) és a Pico do Príncipe (927 m).

A São Tomé-szigeten két hegylánc fut keresztül, az egyik észak–déli irányban, a másik északnyugatról a sziget délnyugati végéig ível. Takarókőzete a bazalt, helyenként krétakori kvarcoshomokkő-felbukkanásokkal. A palagonittufa-rétegek az egykori tenger alatti kitörések tanúi, amelyekre recens szárazföldi erupciók lávarétegei rakódtak. A sziget legrégebbi lávakőzetei 13,2 millió évesek, a vulkáni tevékenység legkésőbbi nyomai mintegy 100 000 évesek. A Príncipe-sziget a 3000 mélyen lévő tengerfenéki síkságból emelkedik a tengerszint fölé, két kelet–nyugati irányú hegyvonulat fut át a szigeten. Északi részének jellemző takarókőzete a bazalt, délen pedig a fonolit és a tefrit uralkodó. A felszíni kőzetek kora 4,9–30,4 millió év között váltakozik. Az erősen erodált felszínen helyenként festői fonolittornyok emelkednek a magasba (Cão Grande, 633 m; Cão Pequeno, 390 m). A hegyeket a São Tomén és a Príncipén egyaránt a partvidék homokos síksága övezi.

A központi vulkáni kúpokról sugárirányban kisebb, vízesésekkel tagolt vízfolyások futnak a partvidék felé. São Tomé legnagyobb folyója a sziget délkeleti részén futó Rio Ió Grande, valamint a Rio Abade, a Rio Manuel Jorge és a Rio do Ouro, Príncipe leghosszabb vízfolyása pedig a Rio Papagaio. Az 1980-as évektől mintegy húsz kisebb gátat építettek ki a szigetek folyóin, ezzel az ország lakossági és ipari vízszükséglete kielégíthető. Mindkét szigeten nagyszámban találhatóak kis krátertavak (pl. a Lagoa Amélia).MNL 15:792.; Shahin 2002:571.; Thieme 2005:271.; Schlüter 2006:208–209.; Becker 2008:3.

Növény- és állatföldrajz A szigetek a tőlük délre fekvő, Egyenlítői-Guineához tartozó Annobón-szigettel együtt sajátos ökorégiót alkotnak. Ökoszisztémájukra jellemző, hogy földtörténetileg sem tartoztak soha az afrikai kontinenshez, így bár növény- és állatállományuk fajszegény, az endemikus fajok számottevőek.

A két sziget természetes növénytakarója a síkvidéki, illetve 1500 méteres magasság felett a hegyi esőerdő, amely a szigetország területének több mint a felén – főleg a szigetek déli-délnyugati részén – napjainkig megmaradt. A Pico de São Tomé északkeleti lankáin félig örökzöld esőerdők, majd szavannaerdők foltjai húzódnak a parti síkság és a főváros, São Tomé irányába. A szigetek északi területeit egykor égetéses irtással tették művelhetővé, itt ma többnyire ültetvények sorakoznak. Helyenként a partvidéken mangrovemocsarak fordulnak elő.

Állatföldrajzi tekintetben São Tomé és Príncipe – Afrika Szaharától délre fekvő területeivel együtt – az Aethiopis faunabirodalomhoz, azon belül pedig a nyugat-afrikai faunatartományhoz tartozik. Különösen madárvilága gazdag, autochton fajok a törpeíbisz (Bostrychia bocagei), a São Tomé-i galamb (Columba thomensis), a São Tomé-i füleskuvik (Otus hartlaubi), a Príncipe-szigeti jégmadár (Alcedo nais), a São Tomé-i gébics (Lanius newtoni), a Príncipe-szigeti mézmadár (Nectarinia hartlaubii), a São Tomé-i rigó (Turdus olivaceofuscus) és a vastagcsőrű sárgarigó (Oriolus crassirostris). Mindössze öt békafaj él a szigeteken, azonban mindegyikük endemikus: São Tomén őshonos a valódi békafélék közé tartozó Hyperolius thomensis, valamint a mászóbékaféle Ptychadena newtoni, illetve Príncipe szigetén él a szintén mászóbéka Leptopelis palmatus; mindkét szigeten elterjedt a Hyperolius molleri (valódi béka) és a Phrynobatrachus dispar (Petropedetinae). Az emlősfajokat jellemzően a rágcsálók és a denevérek képviselik, közülük is őshonos a São Tomé-i cickány (Crocidura thomensis), a São Tomé-i örvös repülőkutya (Myonycteris brachycephala), valamint a São Tomé-i szelindekdenevér (Chaerephon tomensis). A betelepítéseknek köszönhetően terjedt el az afrikai cibetmacska (Civettictis civetta) és az apácamajom vagy apácacerkóf (Cercopithecus mona).MNL 15:792–793.; Thieme 2005:271–272.

Természetvédelem São Tomé és Príncipe ökoszisztémájára a legnagyobb veszélyt a mezőgazdasági és építőipari célú erdőirtás, az idegen fajok betelepítése-betelepedése, illetve a mezőgazdasági környezetszennyezés jelenti (a földművelők ma is használják a DDT rovarmérget). A parti síkságokon a történelem során kialakított kakaóbab- és kávéültetvények egy részét 1975 után felhagyták, s helyükön másodlagos erdők alakultak ki. São Tomé és Príncipe résztvevője az ECOFAC közép-afrikai természetvédelmi programnak, s 1993-ban nyitották meg az ország első, mindkét szigetre kiterjedő, 29 500 hektáros természetvédelmi területét, az Ôbo Nemzeti Parkot.Thieme 2005:272.

Jegyzetek

Források

Kathleen Becker, São Tomé and Príncipe, Bradt Publications, 2008 Thomas Schlüter, Geological atlas of Africa, with notes on stratigraphy, tectonics, economic geology, geohazards and geosites of each country, Berlin, New York, Springer, 2006 Mamdouh Shahin, Hydrology and water resources of Africa, Dordrecht, Boston, Kluwer Academic, 2002 Michele L. Thieme et al., Freshwater ecoregions of Africa and Madagascar: A conservative assessment, Washington, Island Press, 2005

Külső hivatkozások Az Ôbo Nemzeti Park honlapja

Földrajz