Taylor Alison Swift (West Reading, Pennsylvania, 1989. december 13. –) tizennégyszeres Grammy-díjas amerikai énekesnő-dalszerző. Műfajokon átívelő diszkográfiája, dalszerzői, előadói és üzleti tevékenysége nagyban befolyásolta a zeneipart és a populáris kultúrát. Swift napjaink egyik legnagyobb bevételt hozó koncertelőadója, a leggazdagabb női zenész, valamint a lemezeladások szempontjából is az egyik legsikeresebb előadó a poptörténelemben.
2005-ben szerződött a Big Machine Records-hoz; countryénekesként kezdte karrierjét a Taylor Swift (2006) és a Fearless (2008) albumokkal. Olyan kislemezeivel, mint a Teardrops on My Guitar, Love Story vagy a You Belong with Me, már a popközönséget is megcélozta. A Speak Now (2010) albumán megjelentek a rock hatások, a Red (2012) pedig már a popzenei piacra is nyitott. Az 1989 (2014) jelentős műfajváltást hozott Swift számára, melynek elektronikus pop hangzása új korszakot indított el. Ennek fényében született a hiphop hatásokat is magában foglaló Reputation (2017). A 2010-es években olyan amerikai Billboard Hot 100 listavezető slágerei voltak, mint a We Are Never Ever Getting Back Together, Shake It Off, Blank Space, Bad Blood és a Look What You Made Me Do.
2018-ban a Republic Records-hoz szerződött, majd jogvitái miatt négy, a Big Machine-nál megjelent albumát is újra felvette, amivel fontos kérdéseket vetett fel az előadók jogairól a zeneiparban. Nevéhez fűződik még a sokszínű Lover (2019), a Folklore és az Evermore (mindkettő 2020), a szintipop stílusú Midnights (2022) és The Tortured Poets Department (2024), valamint a soft rock által inspirált The Life of a Showgirl (2025). A közelmúltban is számos amerikai toplistás dalt adott ki, például a Cardigan, Willow, All Too Well (10 Minute Version), Anti-Hero, Cruel Summer, Is It Over Now?, Fortnight és The Fate of Ophelia című számokat. A The Eras Tour (2023–2024) minden idők legnagyobb bevételű koncertsorozatává vált, az erről készült koncertfilm pedig rekordsiker lett.
Ő az egyetlen előadó, akit az IFPI hatszor nevezett meg az év legsikeresebb globális zenei előadójának. Hét lemezének eladása már a megjelenés hetében átlépte az egymillió példányt az Egyesült Államokban. Számos elismert szaklap – például a Rolling Stone és a Billboard – a valaha volt legnagyobb előadók közé sorolja. Ő az első előadó, aki a Time magazin „Az év embere” címet is elnyerte (2023). Díjai között szerepel 14 Grammy (köztük rekordszámú négy Az év albuma-díj), valamint egy Primetime Emmy-díj is. Az American Music Awards, a Billboard Music Awards és az MTV Video Music Awards történetében is ő a legtöbb elismerést nyert előadó. Swift a popkultúra állandó szereplője, rajongói tábora – a Swifties – pedig világszerte jelentős.
Pályafutása Gyermekkora bélyeg|264px|Swift gyerekkori otthona Wyomissingben, Pennsylvania államban Édesapja, Scott Kingsley Swift, a Merrill Lynch egykori brókere, édesanyja, Andrea Gardner Swift (született Finlay) pedig egykori háztartásbeli, aki korábban befektetési alapok marketingvezetőjeként dolgozott. Öccse, Austin színész. Nevét James Taylor énekes-dalszerző után kapta, és skót, német valamint olasz felmenőkkel rendelkezik. Anyai nagyanyja, Marjorie Finlay operaénekesnő volt. Swift sok időt töltött apja fenyőfa farmján, amelyet egyik ügyfelétől vásárolt meg. Swift kereszténynek vallja magát. A Bernadine ferences nővérek által vezetett Alvernia Montessori Schoolba járt óvodába és iskolába, mielőtt átkerült a The Wyndcroft Schoolba. A család egy bérelt házba költözött a Pennsylvania állambeli Wyomissing külvárosában, ahol Swift a Wyomissing Area Junior/Senior High Schoolba járt. Nyarait a New Jersey állambeli Stone Harbor tengerpartján töltötte, és egy helyi kávézóban lépett fel.
Kilencéves korában Swift érdeklődni kezdett a zenés színház iránt, és a Berks Youth Theatre Academy négy produkciójában is szerepelt. Rendszeresen utazott New Yorkba is, hogy ének- és színészleckéket vegyen. Swift később a country zene felé fordította a figyelmét, nagy hatással voltak rá Shania Twain dalai; arra késztették, hogy „négyszer körbefussam a háztömböt, és mindenről álmodozzak”. A hétvégéket azzal töltötte, hogy helyi fesztiválokon és rendezvényeken lépett fel.Rolling Stone Interview: The Unabridged Taylor Swift, December 2, 2008 Miután megnézett egy dokumentumfilmet Faith Hillről, Swift biztos volt benne, hogy a Tennessee állambeli Nashville-be kell költöznie, hogy elkezdhesse zenei karrierjét. Tizenegy évesen édesanyjával elutazott nashville-i lemezkiadókhoz, amiknek Dolly Parton és a Dixie Chicks karaoke-feldolgozások demókazettáit küldte be. Mind elutasították, mert „abban a városban mindenki azt akarta csinálni, amit én akartam. Ezért azt gondoltam magamban, hogy ki kell találnom, hogyan lehetnék más”.
Amikor Swift körülbelül 12 éves volt, a szerelő és helyi zenész, Ronnie Cremer tanította meg gitározni. A Sixpence None the Richer Kiss Me című dala volt az első dal, amit Swift megtanult gitározni. Cremer segített neki az első dalszerzői próbálkozásaiban, ami a Lucky You megírásához vezetett. 2003-ban Swift és szülei elkezdtek együttműködni a New York-i Dan Dymtrow tehetségkutatóval. Az ő segítségével Swift modellkedett az Abercrombie & Fitch „Rising Stars” kampányának részeként, egy eredeti dala felkerült egy Maybelline válogatás CD-re, és találkozókon vett részt nagy lemezkiadókkal. Miután eredeti dalokat adott elő az RCA Records egyik bemutatóján, az akkor 13 éves Swift ajánlatot kapott, és édesanyjával gyakran utazott Nashville-be. Hogy Swiftnek segítsen belépni a countryzenei életbe, édesapja áthelyezte magát a Merrill Lynch nashville-i irodájába, és a család a Tennessee állambeli Hendersonville-be költözött. Swift kezdetben a Hendersonville High Schoolba járt, majd két év után átiratkozott az Aaron Academyre, amely jobban megfelelt a magántanulással járó turnék beosztásának. Egy évvel korábban érettségizett.
2004–2008: A karrier kezdete és az első album
Nashville-ben Swift olyan tapasztalt Music Row-dalszerzőkkel dolgozott együtt, mint Troy Verges, Brett Beavers, Brett James, Mac McAnally és a Warren Brothers, és tartós munkakapcsolatot alakított ki Liz Rose-zal. Minden kedden délután, iskola után kétórás írói találkozókat tartottak. Rose úgy vélte, hogy a munkamenetek „a legkönnyebbek közé tartoztak, amiket valaha is csináltam. Alapvetően csak a lektora voltam. Arról írt, hogy mi történt aznap az iskolában. Annyira világos elképzelése volt arról, hogy mit akar mondani. És a leghihetetlenebb dallamokkal állt elő.” Swift lett a legfiatalabb előadó, akit a Sony/ATV Tree kiadó leszerződtetett, de 14 éves korában elhagyta a Sony tulajdonában lévő RCA Recordsot, mivel a kiadó nem törődött vele. Aggódott amiatt is, hogy a lemezfejlesztési szerződések a művészeket háttérbe szoríthatják, így emlékezett vissza: „Őszintén úgy éreztem, hogy kifutok az időből. Életem ezen éveit akartam megörökíteni egy albumon, amíg még azt képviselik, amin keresztülmentem”.
2005-ben a nashville-i Bluebird Cafe egyik szakmai bemutatóján Swift felkeltette Scott Borchetta, a DreamWorks Records vezetőjének figyelmét, aki éppen egy független lemezkiadó, a Big Machine Records megalapítására készült. Borchettával 2004-ben találkozott először. Ő volt a Big Machine egyik első szerződtetése. Édesapja 120 000 dollárért vásárolt három százalékos részesedést a cégben. Nathan Chapman producerrel kezdett el dolgozni önmagáról elnevezett debütáló albumán, akivel úgy érezte, hogy megvan a megfelelő „kémia”. Swift az album három dalát egyedül írta, a maradék nyolcat pedig Rose-zal, Robert Ellis Orrallal, Brian Maherrel és Angelo Petragliával közösen. A Taylor Swift album 2006. október 24-én jelent meg. A Country Weekly kritikusa, Chris Neal úgy ítélte meg, hogy Swift „őszintesége, intelligenciája és idealizmusa” miatt jobb, mint a korábbi feltörekvő tinédzser countryénekesek. Az album az ötödik helyen végzett az amerikai Billboard 200-as listán, ahol 157 hetet töltött – ez volt a leghosszabb tartózkodása a listán bármelyik amerikai kiadványnak a 2000-es évtizedben. Swift lett az első női country előadó, aki mindegyik számnak szerzője vagy társszerzője volt egy amerikai platina minősítésű debütáló albumnak.
A Big Machine Records még gyerekcipőben járt a Tim McGraw című debütáló kislemez 2006 júniusi megjelenésekor, amelyet Swift és édesanyja segítettek népszerűsíteni azzal, hogy a CD példányokat elküldték a country rádióállomásoknak. Mivel a kiadónál még nem volt elég bútor, ezért a földre ültek, hogy ezt megtehessék. A 2006-os év nagy részét a Taylor Swift népszerűsítésével töltötte, rádióturnéval, televíziós szereplésekkel; a Rascal Flatts 2006-os turnéja során Eric Church helyére lépve ő volt a Rascal Flatts előzenekara. Borchetta elmondta, hogy bár a lemeziparban dolgozó kollégák kezdetben nem helyeselték, hogy leszerződtet egy 15 éves énekes-dalszerzőt, Swift egy korábban ismeretlen piacot – a country zenét hallgató tizenéves lányokat – szólított meg. A Tim McGraw után 2007 és 2008 folyamán további négy kislemez jelent meg: Teardrops on My Guitar, Our Song, Picture to Burn és Should’ve Said No. Mindegyik felkerült a Billboard Hot Country Songs listájára, az Our Song, és a Should’ve Said No pedig az első helyig jutott. A Our Song című dallal Swift lett a legfiatalabb ember, aki egymaga írt és énekelt egy listavezető dalt. A Teardrops on My Guitar a tizenharmadik helyig jutott az amerikai Billboard Hot 100-as listáján. Swift két középlemezt is kiadott, a The Taylor Swift Holiday Collectiont 2007 októberében és a Beautiful Eyes-t 2008 júliusában. Debütáló albumát 2006–2007-ben más countryzenészek turnéinak előzenekaraként népszerűsítette, többek között George Strait, Brad Paisley, Tim McGraw és Faith Hill előzenekaraként.
Swift több elismerést is nyert Taylor Swiftért. Ő volt az egyik díjazottja a Nashville Songwriters Association által 2007-ben az év dalszerzője/művésze címnek, ezzel ő lett a legfiatalabb, akit ezzel a címmel tüntettek ki. Elnyerte továbbá a Country Music Association Horizon Award A legjobb új előadó díját, az Academy of Country Music Awards A legjobb új női énekes díját, valamint az American Music Awards Kedvenc női country előadó elismerését. Az 50. Grammy-díjátadón A legjobb új előadónak járó díjra is jelölték. 2008-ban ismét a Rascal Flatts előzenekara volt. Három hónapig Joe Jonas énekessel volt párkapcsolatban.
2008–2010: Fearless
Swift második stúdióalbuma, a Fearless 2008. november 11-én jelent meg Észak-Amerikában, 2009 márciusában pedig más piacokon. A kritikusok dicsérték Swift őszinte és érzékeny dalszerzését, ellentétben más tinédzser énekesnőkkel. Öt kislemez jelent meg 2008 és 2009 között: Love Story, White Horse, You Belong with Me, Fifteen és Fearless. Az első kislemez, a Love Story a Billboard Hot 100-as listáján a negyedik, Ausztráliában pedig az első helyen végzett. Ez volt az első country dal, amely a Billboard Pop Songs listájának élére került. A You Belong with Me volt az album legmagasabb helyezést elérő kislemeze a Billboard Hot 100-as listáján, a második helyen végzett, és ez volt az első country dal, amely a Billboard összes műfajú rádiós dallistájának élére került. Mind az öt kislemez a Hot Country Songs Top 10-es listáján szerepelt, a Love Story és a You Belong with Me listavezetők voltak. A Fearless lett az első listavezető albuma a Billboard 200-as listáján, ezenfelül a 2009-es év legkelendőbb albuma volt az Egyesült Államokban. A Fearless Tour, Swift első önálló koncertkörútja több mint 63 millió dolláros bevételt termelt. A Journey to Fearless címmel készült egy háromrészes dokumentumfilm-minisorozatot, melyet a televízióban sugározták, majd később DVD-n és Blu-rayen is megjelent. Swift 2009-ben Keith Urban Escape Together World Tour elnevezésű turnéjának előzenekaraként is fellépett.