thumb|right|220px|Szúrós csodabogyó thumb|right|220px|Illír sáfrány thumb|right|220px|Pirítógyökér A Kaposense a Dél-Dunántúlt felölelő Praeilliricum flóravidék egyik flórajárása.
Földrajzi helyzete
A Balaton déli partja és a Tolnai-Hegyhát közti dombvidék.
Talajképző üledékek
A felszín túlnyomó részét lösz borítja; uralkodó talajtípusa a mészlepedékes csernozjom. A völgytalpakon öntéstalajok alakultak ki. A Balaton partvidékén meszes homokot találunk.
Tájegységei
Külső-Somogyi-dombság (a Kaposvár–Fonyód vonaltól keletre a Sióig), Tolnai-Hegyhát (Hőgyésztől Simontornyáig).
Éghajlata
A szubmediterrán és a kontinentális-pannon közötti, átmeneti jellegű.
Jellemző növénytársulások és fajok
Növényzete a Pannonicum és az Illiricum flóratartomány közötti, átmeneti jellegű: a terület északi peremén már gyakoriak a löszpuszta-rétek és a cserszömörcés mészkedvelő tölgyesek. A Balaton partvidékének növénytakarója a Duna–Tisza közihez hasonló, de egyedülálló jellegzetessége a tengeri szittyó (Juncus maritimus). A tótól délre az egykori nagy berkek orchideákban dús lápflórájából alig maradt hírmondó. A terület legnagyobb részének növényzete telepített; az erdők többsége cseres tölgyes, illetve gyertyános-tölgyes. A néhány megmaradt, eredeti erdőfolt jellemző növénytársulása az ezüst hársas gyertyános–tölgyes.
Az erdők aljnövényzetében nő:
kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), illatos hunyor (Helleborus odorus, igen ritka), tarka lednek (Lathyrus venetus), szúrós csodabogyó (Ruscus aculeatus), illír sáfrány (Crocus tommasinianus, Gyulaj környékén), pirítógyökér (Tamus communis).
Bükkösök csak a számukra kedvezőtlen, viszonylag száraz és melegh éghajlat miatt csak néhány kisebb folton nőnek.
A löszgyepek tipikus fajai: vetővirág (Sternbergia colchiciflora, Látrány környékén).
A meszes homokpuszták a Duna-Tisza közén levőkhöz hasonlók, csak kisebbek.
Források Kevey Balázs: Növényföldrajz Kempelen Farkas digitális tankönyvtár
Kategória:Flórajárások Kategória:Somogy megye földrajza Kategória:Tolna megye földrajza