Paládi-Kovács Attila (Ózd, 1940. szeptember 14. –) Széchenyi-díjas magyar etnográfus, muzeológus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Az agráretnográfia és az anyagi kultúra történetének neves kutatója. 1986 és 2004 között az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának, illetve Kutatóintézetének igazgatója.
Életútja
1958-ban érettségizett, majd beiratkozott a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának földrajz–néprajz szakára, ahol 1963-ban szerzett bölcsész diplomát. Diplomájának megszerzése után az egri Dobó Múzeum és a debreceni Déri Múzeum muzeológusaként helyezkedett el. 1965-től három éven keresztül a Kossuth Lajos Tudományegyetem néprajzi tanszékének munkatársa volt, majd 1968-tól az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának tudományos munkatársa, később osztályvezetője és igazgató-helyettese lett.
1981-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem néprajz tanszékén kapott docensi megbízást. 1985-ben kinevezték a tanszék vezetőjévé. 1986-ban az MTA Néprajzi Kutatócsoportjának igazgatójává nevezték ki, amely tisztségét a csoport kutatóintézetté történt átalakulása után is megtartotta. 1990-ben nevezték ki egyetemi tanárnak. A tanszéket 1995-ig, a Néprajzi Kutatóintézetet 2004-ig vezette, majd kutatóprofesszori címet kapott. 2000 és 2003 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott.
1974-ben védte meg a történettudományok (néprajz) kandidátusi, 1987-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Néprajzi Bizottságának lett tagja, később elnöke. 1995-től között az MTA közgyűlési képviselője volt, majd 2001-ben megválasztották a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 2010-ben pedig rendes tagjává. 2005 és 2008 között a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály elnökhelyettese volt, majd 2008-ban az osztály elnöke lett. Ilyen minőségében az MTA elnökségében is részt vesz. 2004 és 2008 között a Doktori Tanács tagja volt. Akadémiai tisztségei mellett 1968-ban a Magyar Néprajzi Társaság tagja lett, majd 1982 és 1988 között a társaság főtitkári tisztségét töltötte be, majd 2003-ban elnökké választották. 1988 és 1998 között az Antropológiai és Néprajzi Tudományok Nemzetközi Szövetsége végrehajtó bizottságában is részt vett. Az Ethnographia, az Acta Ethnographica, a Demos és az Ethnologica Slavica című tudományos szakfolyóiratok szerkesztőbizottságába is bekerült, illetve a Magyar Néprajz című kézikönyv és a Népi kultúra – népi társadalom főszerkesztője.
Munkássága
Kutatási területe a magyar népi gazdálkodás, néprajzi kartográfia, néptörténet. Pályafutása során feltárta a paraszti rétgazdálkodás gyakorlatát, valamint más egyéb mezőgazdasági ágazati rendszereit (például juhtartás és bortermelés). Ezenkívül feldolgozta a magyar állattartó kultúra és gazdálkodás történetét, valamint számos népi közlekedő- és szállítóeszközt.
Kisebbségi néprajzzal is foglalkozott: meghatározta a ruszin szórványok, valamint a bánsági magyar telepek fontosságát, de kutatta a 18–19. századi belső vándorlás, valamint a népemigráció függőleges irányát is. Több magyar népcsoport (palócok, barkók) és a Felföld kulturális régiójának jellegét. A Magyar Néprajzi Atlasz több mint százhúsz térképlapját szerkesztette meg. A hagyományos magyar társadalom alsó osztályainak és foglalkoztatási rétegeinek gazdasági meghatározottságát, valamint kulturális-mentális vonásait.
Családja
1964-ben nősült, felesége dr. Lendvai Csilla. Házasságukból két fiúgyermek született (Ádám, Gergely). Öt unoka (Áron, András, Aliz, valamint Boldizsár, Emese) nagyapja.
Díjai, elismerései
Jankó János-díj (1970) Györffy István-emlékérem (1987) Akadémiai Kiadói nívódíj (2004) Fábry János-díj (2005) Ipolyi Arnold-díj (2006) A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (2006) Széchenyi-díj (2013)
Főbb publikációi
A keleti palócok pásztorkodása (1965) Fényes Elek (1976) A magyar parasztság rétgazdálkodása (1979) A Barkóság és népe (1982, második kiadás 2006) Magyar tájak néprajzi felfedezői (1985) Hunfalvy Pál (Domokos Péterrel, 1986) Magyar Néprajzi Atlasz III. (1987) Életmód, foglalkozás, nemzetiség (1988) Néprajzi kutatás Magyarországon az 1970–80-as években (1990) Ortutay Gyula (1991) A magyar állattartó kultúra korszakai (1993) Ethnic Traditions, Classes and Communities in Hungary (1996) Tárgyunk az időben (2002) Tájak, népek, népcsoportok (2003) Szekerek, szánok, fogatok a Kárpát-medencében (2003) A nemzetiségek néprajzi felfedezői (2006) Ipari táj. Gyárak, bányák, műhelyek népe a 19-20. században; Akadémiai, Bp., 2007 A keleti palócok pásztorkodása; 2. jav., bőv. kiad.; Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, Debrecen, 2010 (Magyar néprajzi könyvtár) Időrend, kronológia, periodizáció az európai etnológiában; MTA, Bp., 2013 (Székfoglalók a Magyar Tudományos Akadémián) Munkák, emberek, hiedelmek a Bódva mentén; MTA BKK Néprajztud. Intézet, Bp., 2013 (Életmód és tradíció) Népek, térségek, hagyományok; Akadémiai, Bp., 2015
Források
MTI Ki Kicsoda 2009, Magyar Távirati Iroda Zrt., Budapest, 2008, 841. old., Adatlap a Magyar Tudományos Akadémia honlapján Rövid interjú a Magyar Tudomány 2001. évi szeptemberi számában Inde aurum, inde vinum, inde salutem. Paládi-Kovács Attila 70. születésnapjára; szerk. Bali János, Báti Anikó, Kiss Réka; ELTE BTK Tárgyi Néprajzi Tanszék–MTA Néprajzi Kutatóintézet, Bp., 2010
Kategória:Magyar néprajzkutatók Kategória:Magyar muzeológusok Kategória:Magyar egyetemi, főiskolai oktatók Kategória:MTA-tagok Kategória:Széchenyi-díjasok Kategória:Ipolyi Arnold-díjasok Kategória:Ózdiak Kategória:1940-ben született személyek Kategória:Élő személyek Kategória:A Magyar Érdemrend parancsnoki keresztjének kitüntetettjei