A Delalande-selyemkakukk (Coua delalandei) a madarak (Aves) osztályának kakukkalakúak (Cuculiformes) rendjébe, ezen belül a kakukkfélék (Cuculidae) családjába tartozó kihalt faj. Ez a selyemkakukkok egyetlen, a történelmi idők során kihalt faja és egyben az egyetlen faj a kakukkfélék családjában, amelyik 1500 óta halt ki.
Rendszerezése A fajt Coenraad Jacob Temminck holland arisztokrata és zoológus írta le 1867-ben, a Coccycus nembe Coccycus Delalandei néven. Magyar és tudományos nevét Pierre Antoine Delalande francia természettudós tiszteletére kapta.
Előfordulása A faj a Madagaszkár szigete mellett, attól északnyugatra található Nosy Boraha (vagy korábbi francia nevén Sainte Marie) szigetén volt honos. Madagaszkár fő szigetén nem mutathatók ki a madár maradványai korábbi időszakból se, így ott valószínűleg nem is volt honos soha.
Természetes élőhelyei a szubtrópusi és trópusi síkvidéki esőerdők. Állandó, nem vonuló faj.
Megjelenése Az Delalande-selyemkakukk volt a Coua nem legnagyobb tagja, testhossza 56 centiméter volt, plusz ehhez jött még 25-30 centiméteres farka. Testének felső része sötétkék, torka és melle fehér, hasa gesztenyebarna, míg feje sötét ibolyaszínű színű volt. Arcán a nemre jellemző szem körüli csupasz bőrfelületet fekete tollkoszorú övezte. Háta és hosszú farka szintén kék színű volt, ez utóbbin zöldes árnyalatot lehetett megfigyelni. A külső faroktollak hegye fehér színű volt. Csőre, lábai feketék voltak.
Életmódja Elsősorban talajlakó faj volt. Fő táplálékát a különböző nagy testű szárazföldi csigafajok alkották. Ezeket úgy törte fel, hogy egy követ használt üllőnek, ahogyan azt néhány ma is élő rokon faja is teszi.
Természetvédelmi helyzete bélyegkép|jobbra|250px|Rajz a madárról
A faj utolsó ismert egyedét 1834-ben J. A. Bernier gyújtötte be a párizsi Természettudományi Múzeum számára.
Ma már kideríthetetlen, hogy pontosan miért is halt ki, de a vadászat és az élőhely átalakítás is feltétlenül fontos ok kellett, hogy legyen.
Az 1920'-as években meg nem erősített információk terjengtek, hogy élhet a fajnak egy kis maradvány populációja Madagaszkár főszigetén, Fito és Maroantsetra térségében (annak ellenére, hogy a fő szigetén nem mutathatók ki a madár maradványai korábbi időszakból). Ezen információk alapján Louis Lavauden francia zoológus expedíciót indított a faj megkeresésére a térségbe 1932-ben, de nem találtak semmit.
1937-ben Austin Loomer Rand ornitológus javaslatára végül hivatalosan is kihalt fajnak nyilvánították.
Mára összesen 13 preparált egyede maradt fent a fajnak a világ különböző nagyobb természettudományi múzeumaiban. A fennmaradt preparátumokat London, Párizs, Leiden, Liverpool, New York, Cambridge (Massachusetts), Brüsszel, Stuttgart, Bécs és a madagaszkári Antananarivo múzeumaiban őrzik.
Jegyzetek
Fordítás
Források
Robert B. Payne: The Cuckoos. Bird Families of the World. Volume 15, Oxford University Press, 2005 James C. Greenway: Extinct and Vanishing Birds of the World. Dover Publications Inc., New York 1967, . Errol Fuller: Extinct Birds. 2000, . David Day: The Doomsday Book of Animals. Ebury Press, London 1981, . Tim Flannery & Peter Schouten: A Gap in Nature: Discovering the World's Extinct Animals, Atlantic Monthly Press, New York, 2001.
További információk További információk a fajról (angol) Képek az interneten a fajról
Kategória:Selyemkakukkformák Kategória:Madárfajok Kategória:A holocénban kihalt madagaszkári állatok Kategória:Madagaszkár kihalt madarai Kategória:Kihalt madarak