bélyegkép|320px|jobbra|Pokorny Hermann munka közben Pokorny Hermann (Kroměříž, Morvaország, 1882. április 7. – Budapest, 1960. február 18.) osztrák-magyar katona, a Magyar Érdemrend középkereszt kitüntetettje.

Élete Az Osztrák–Magyar Monarchiában született a német anyanyelvű Pokorny Hermann, aki a katonai hívatást választotta és maradandót alkotott a rádiófelderítésben. Kiváló nyelvérzékkel rendelkezett, gyermekkorában csehül és latinul kellett megtanulnia, majd elsajátított több nyelvet is, melyeket jól kamatoztatott katonai pályája során is. Kiemelkedett a szláv nyelvtudási képességével, hiszen szülőföldjén kívüli szláv nyelvek mellett oroszul, lengyelül és bolgárul is kiválóan tudott. Az első világháborúban különböző, elsősorban rádiófelderítő beosztásokban tevékenykedett. A k. u. k. hadsereg rádiólehallgatásai az ő általa kifejlesztett rendszert követték, melyet a háború végére az egész arcvonalra kiterjesztettek. Részt vett 1917-ben a breszt-litovszki béketárgyalásokon mint az osztrák–magyar delegáció tagja.

A Monarchia felbomlása után nem akart Ausztriában mint morva születésű „Zugraster” (Zugereist, bécsi dialektusban - befurakodott), másodrangú állampolgár lenni. Cseh állampolgár sem akart lenni, mert mint német ajkúnak, ellenszenves lett volna, ha egyszerre csehnek adja ki magát, ezért választotta a magyar állampolgárságot. Új életet kezdett, csatlakozott a Magyarországon megalakuló honvédséghez, és a Tanácsköztársaság ideje alatt is szolgált mint katonai felderítő. 1920-ban az új magyar katonai hírszerzés keretében megszervezte annak X. (rejtjelfejtő) alosztályát, aminek 1925. április 30-ig állt az élén.

Gömbös Gyula miniszterelnöksége alatt a honvédség vezetésében nagy változások történtek, és ennek keretében 1935-ben a Magyar Királyi Honvédség tábornokaként helyezték nyugállományba 53 éves korában.

A második világháborúban nem vállalt katonai feladatokat, azonban Budapest ostromakor jelentkezett a szovjet csapatoknál szolgálatra. Második világháborús felbukkanásakor találkozott Malinovszkij marsallal is, akivel külön beszélgetett a rejtjelezett orosz üzenetek megfejtéséről. Debrecenben megalakuló Ideiglenes Nemzeti Kormány tevékenységében részt vett, és hadifogoly-, majd jóvátételi ügyekkel foglalkozott. Az utolsó katonai előléptetését ekkor kapta, hiszen nyugállományú vezérezredessé (a legmagasabb magyar rendfokozat) nevezték ki 1945-ben.

Pártpolitikával nem foglalkozott, így kikerült az államigazgatásból, és végleges 1949-ben történt nyugdíjazását követően alkalmanként tolmácsként és fordítóként dolgozott. Az akkori zaklatásokat ő sem kerülte el. 1950 és 1955 között még a nyugdíját is megvonták. Életéről szól a Hadtörténelmi Levéltári Kiadványokban megjelent Emlékeim – A láthatatlan hírszerző kiadvány, és egyik legfontosabb publikált írása, a Ha 1918-ban győztünk volna..

A rádiófelderítésben elért eredményei

Pokorny zsenialitása abban mutatkozott meg, hogy rájött arra, hogy az orosz kriptográfusok a 35 betűs orosz ábécét 24 betűre csökkentették, és a hiányzó 11 betűt a 24 betűs ábécé 11 helyére mint második betűt osztották el, és így készítették rejtjelkulcsaikat. Ez a felismerése azt eredményezte, hogy az általa szervezett rádiófelderítés megbízható adatokat tudott szolgáltatni a hadvezetés számára, melyet a kiváló és sikeres német hadvezér, August von Mackensen tábornok is nagyra tartott, és külön el is ismert. Pokorny teljesítményét, a rejtjelmegfejtésben elért sikereit példázza, hogy Borisz Mihajlovics Saposnyikov, a Szovjetunió marsallja A hadsereg agya című, az első világháború hadműveleteinek eredményeit és kudarcait elemző munkájában őt név szerint említi.

Érdekesség, hogy unokatestvére a német rejtjelek megfejtésében jeleskedő Franciszek Pokorny őrnagy, aki 1929-ben a Biuro Szyfrów, a Lengyel Hadsereg Kódfejtő Irodájának a vezetője volt.

Rendfokozatai 1900. augusztus 6. hadapród-tiszthelyettes 1901. október 6. hadnagy 1906. október 6. főhadnagy 1910. április 6. százados 1915. május 6. őrnagy 1917. május 6. alezredes 1921. december 6. ezredes 1925. május 6. vezérőrnagy 1928. december 6. altábornagy 1945. október 6. vezérezredes

Fő szolgálati helyei 1897. augusztus 20. Bécs, k. k. Landwehr hadapródiskola 1900. augusztus 18. Felavatás után bécsi k. k. Landwehr gyalogezred 1900-1903. Hütteldorf, bécsi k. k. 1. Landwehr gyalogezred III. zlj. 9. század 1903-1904. Bécs, főtiszti tanfolyam 1904-1906. Bécs, Hadiiskola 1906. október Graz, k. k. 43. Landwehr dandár 1909. ősze Graz, III. hadtestparancsnokság 1909. szeptember-október Bulgária 1910. március Bécs, Instruktionsbüro des Generalstabes 1913. február-november Oroszország 1914. augusztus Teschen, hadsereg-főparancsnokság 1914. szeptember-1916. március rádiólehallgatás a k. u. k. 2., 3., 4. és a Mackensen hadseregparancsnokságnál 1916. augusztus k. k. 26. Landwehr gyalogezred 1917. november-1918. március Breszt-Litovszk, fegyverszüneti delegáció 1918. november Bécs, magyar szolgálatban 1920. április-július Debrecen, vasi gyalogezred debreceni zászlóalj. 1920. július-október Krím, Vrangel-hadsereg 1920. november-1925. április Vezérkari főnökség Nyilvántartási iroda, "X" csoport 1925. április-november Szeged, Vegyesdandár 1925. december Budapest, Vezérkari főnökség "B" csoport 1926. április-1928. október Budapest, Budapesti Vámőrkerület 1930. május-1934. május Miskolc, VII. vegyesdandár 1935. május nyugdíjazás 1945. január-február Heves, Malinovszkij marsall főparancsnoksága 1945. február-1949. február Budapest, Külügyminisztérium 1949. február végleges nyugdíjazás

Jegyzetek

Források NBH – Pokorny Herman (1882–1960) A rejtjelfejtés kiválósága az első világháború éveiben [ MEK – Pokorny Herman: Emlékeim]

További információk Révai Új Lexikona. Főszerk. Kollega Tarsoly István. Szekszárd, Babits, 1996-. Új magyar életrajzi lexikon. Főszerk. Markó László. Bp., Magyar Könyvklub

Kategória:Német származású magyarok Kategória:Magyar katonai felderítők Kategória:Magyar poliglottok Kategória:Az Osztrák–Magyar Monarchia katonái az első világháborúban Kategória:1882-ben született személyek Kategória:1960-ban elhunyt személyek Kategória:Kriptográfusok