A DRG E 77 sorozat egy német (1’B)(B1’) tengelyelrendezésű villamosmozdony-sorozat volt. 1924 és 1926 között gyártotta a BMAG, a BMS, a Krauss és a LHW. Összesen 56 db készült belőle. A sorozat 56 darabját kifejezetten a Halle (Saale)–Lipcse vonalra és a dél-németországi útvonalakra szánták. A sorozatot 1968-ban selejtezték.
A háború előtti időszak
Az E 77-et a DRG első osztályozási programjában könnyű, többcélú mozdonynak minősítették. Később főként tehervonatokon használták.
A mozdonyokat a BMAG, a Krauss és az LHW szállította, és eredetileg még az állami vasút EG 3 sorozatú mozdonyainak számozását viselték, 22 001-től 031-ig (bajor) vagy EG 701-től 725-ig (porosz). Az elektromos alkatrészeket a BMS szállította.
Üzemeltetése során az E77 meglehetősen korlátozott eredményekkel tűnt ki. Soha nem voltak igazán elégedettek a futási képességeivel. Ráadásul a sok rugalmas elektromos kábel miatt gyakran voltak problémák. A második világháború alatt az összes mozdony a Reichsbahndirektionen Halle und Hanover-ben végzett, cserébe a DRG E 75 sorozatú mozdonyokért.
A háború utáni időszak
A háború végén 53 mozdony maradt meg. Ezek közül 42-t, valamint az E 77 02, 09, 19, 28, 56, 67, 71 és 73 mozdonyok alkatrészeit, amelyeket sérülések miatt kivontak a forgalomból, kártérítésként átadtak a Szovjetuniónak. Az E 77 06 és 51 olyan súlyosan megrongálódott, hogy 1947/48-ban engedélyezték a lipcsei selejtezésüket. Az E 77 64 háború utáni sorsáról semmi nem ismert. 1952/1953-ban a kártérítési mozdonyok közül 38-at (az E 77 05, 58 és 75 kivételével) visszaszolgáltattak a DR állományába. Ezek közül csak 10 darabot, az E 77 03, 10, 14, 15, 18, 24, 25, 30, 52 és 53-asokat javították meg 1955 után. A többit csak az 1960-as években selejtezték. Amikor elegendő számú új villanymozdony állt rendelkezésre, az E 77 sorozatot kivonták a forgalomból, és az E 77 10 kivételével az összes egységet 1966 végéig selejtezték. Az E 77 10 néhány évig még a hallei központi pályaudvaron szolgálatban volt tolatómozdonyként, majd a drezdai vasúti műhelyben múzeumi mozdonnyá alakították át, amelynek során szinte teljesen visszaállították korábbi állapotába.
Műszaki adatok
A porosz mozdonyok első sorozatát (EG 701–713, később E 77 51–77 63) kivéve, az összes mozdony eredetileg motorháztető-ajtókkal rendelkezett. A DR általi visszaállításkor azonban ezeket eltávolították. A háromrészes kapcsolódó mozdonyok pótkocsikerekét először meredeken, később rugalmasan ágyazták be, így a tengelyelrendezés (1B)(B1)-ről (1'B)(B1')-re változott. De még ez az átalakítás után sem voltak elégedettek a mozdonyok sima futásával.
A munkaterv a következő szállítási szolgáltatásokat tartalmazta:
1800 tonnás tehervonatok 3 ezrelékes lejtőn 30 km/h sebességgel 500 tonnás személyvonatok 3 ezrelékes lejtőn 60 km/h sebességgel 500 tonnás személyvonatok 10 ezrelékes lejtőn 50 km/h sebességgel és 850 tonnás tehervonatok 10 ezrelékes lejtőn 25 km/h sebességgel kellett tudnia vontatni.
A mozdonyok 15 állandó futási fokozattal rendelkeztek.
Megőrzött mozdonyok
Az összesen 56 darab gyártott példányból egy egység maradt fenn. Az E 77 10 ma a drezdai Közlekedési Múzeumban található.
Irodalom
Dieter Bäzold, Günther Fiebig: Eisenbahn-Fahrzeug-Archiv 4, Elektrische Lokomotiven deutscher Eisenbahnen. 1. Auflage. Alba-Verlag, Düsseldorf 1984, / 5. Auflage. Transpress Verlag, Berlin 1984. Bernd Beck: Der Wechmann-Plan. Elektrische Einheitsloks für die DRG (= Eisenbahn-Kurier. Nr. 10). EK, Freiburg 2016. Oliver Strüber: Baureihe E 77. In Bayern und Preußen. In: Lok Magazin, 4/2019, April, S. 76–87.
További információk European Railway Picture Gallery
Kategória:Német villamos mozdonyok Kategória:Krauss-mozdonyok