A mexikói axolotl (magyar kiejtés: [akszolotl],Laczkó K. - Mártonfi A.: Helyesírás. Osiris Kiadó, Budapest, 2006. eredeti navatl kiejtés: [aːˈʃoːloːt͡ɬ]) (Ambystoma mexicanum) a kétéltűek (Amphibia) osztályába, azon belül a farkos kétéltűek (Caudata) rendjébe és a harántfogúgőte-félék (Ambystomatidae) családjába tartozó faj.
Elnevezése Az axolotl elnevezés a nahuatl (azték) nyelvből származik, az egyik legelfogadottabb értelmezés szerint Xolotlhoz, a halál és egyben az újjászületés kutya alakú istenéhez köti a fajt. Az azték mitológia szerint az első embercsoportokat az istenek megölték, és egy Xolotl által hozott emberi csontból teremtették újra az embereket. Jelentése vízi kutya (atl=víz, xolotl=kutya).
Elterjedése A mexikói axolotl őshazája Mexikó, lelőhelye Xochimilco csatornái, (Mexikóvárostól délre) az itt lévő tavakban nagy mennyiségben megtalálható. Eredeti elterjedési területének nagy részéről eltűnt, így az egykori Texcoco-tóból és a Zumpango-tóból is. A Texcocot időszakos kiöntései miatt csapolták le.
Mexikóváros növekedése veszélyezteti; a víz minőségének javítására tett erőfeszítéseket nem követte az állomány növekedése.J.: Geht der Axolotl? In: Die Presse. 21. Oktober 2009, S. 28. Az IUCN Vörös Listája veszélyeztetettnek sorolja be. A nemrég betelepített halfajok fő táplálékként fogyasztják.
Ma már a veszélyeztetett fajok közé soroljuk, azért is, mert különféle laboratóriumi kísérletekhez is használják.
További veszélyt jelent a fajra, hogy az őslakosok ínyencségként fogyasztják. Az aztékok szent állatnak tekintették, és ünnepeken gyakran ették. A helyi piacokon még ma is árulják étkezési célra illegálisan. 2006 óta az IUCN kritikus állapotúnak minősítette. 2009-ben a vadon élő egyedek számát 700 és 1200 közé becsülték.M. Walker: Axolotl verges on wild extinction. In: BBC Earth News vom 26. August 2009
Éjszakai állat, és a hideg, oxigénben gazdag vizeket kedveli, és gyakran az aljzaton tartózkodik. A víz hőmérséklete viszonylag ritkán haladja meg a 20 °C-ot, és télen 6–7 °C-ra süllyed.
Megjelenése bélyegkép|jobbra|250px|Leukózisos axolotlok a Vancouver Aquariumban
Érdekessége a széles feje két oldalán található több pár kopoltyú, mely felnőtt, ivarérett korára is megmarad.
Az axolotlnak a természetben a színe általában sötét, vad színű, szürke vagy barna, fekete pöttyökkel, de a tenyésztés során kialakult az albínó, valamint többféle színes változat, az aranytól kezdve a feketéig. Több színváltozatot a tigrisszalamandrával keresztezve hoztak létre.
A teljesen kifejlett állatok hossza átlagosan 30 cm, de akár 45 cm-re is megnőhetnek. Zömök testfelépítésű. Farka erős, oldalról lapított evezőfarok. Bordái kitüremkednek. Feje lapos és széles. Kerek, széles pofája alsó állású. Szemhéj nélküli szemei távol ülnek egymástól. Lábai rövidek, de erősek, és az első lábakon 4 ujjat találunk, a hátsón pedig ötöt. Ujjai hosszúak és vékonyak.
Fogai a gyomorszájnál találhatók, amelyek az átalakulás során kerülnének a helyükre. Zsákmányukat beszippantják.
A nemek hasonlók, leginkább a kloakájuk alapján különböztethetők meg: a nőstényeké lapos, a hímeké kidomborodó. A nőstények kövérebbek a termelődő ikrák miatt.
Kopoltyúval, bőrön át és tüdővel is lélegeznek.
Az axolotlok életkora a 25 évet is elérheti.
Neoténia A neoténia az axolotl, a barlangi vakgőte és még néhány közeli rokon kétéltűfaj jellegzetessége. Vannak fajok, amelyeknek nem mindegyik populációja neoténiás. Ez azt jelenti, hogy ezek az állatok az ivarérettség elérése után is megőrzik lárvaállapotuk jellegzetességeit, így vízi életmódot élnek, és kopoltyúval lélegeznek. Az átalakulás elmarad. Ennek az az oka, hogy a pajzsmirigy nem választja el azokat a hormonokat, amelyek hatására az átalakulás végbemenne. Ha a hiányzó tiroxint kísérletileg bejuttatják, akkor az átalakulás végbemegy. Az érintett kétéltűek esetén az átalakulás elmaradása nem jelent hátrányt, mivel ritkán száradnak ki azok a vizek, amelyekben élnek. Ha mégis, akkor átalakulnak tüdővel lélegző szárazföldi gőtévé.
Az Ambystoma többi mexikói fajával együtt az Ambystoma tigrinum komplex tagja. Élőhelye hasonló a többi neoténiás kétéltűéhez: nagy víztest és veszélyes partok. Ezek a körülmények kedveznek a neoténiának. A mexikói tigrisszalamandra azonban ugyanezen a területen él, és nem neoténiás. A neoténiás fajok környezete rendszerint hegyes vagy dombos, az élelem kevés, és jódban szegény. Egy ilyen környezetben a szalamandrák számára előnyös, ha nem érik el a felnőtt méretet, mert így kevesebb és rosszabb minőségű élelemmel is beérik. Ha közvetlenül vagy közvetve sok jód kerül a szervezetükbe, akkor az átalakulás végbemegy, és szárazföldi szalamandraként több és jobb élelmet kell fogyasztaniuk. Egyes hegyi tavakban a jódhiány miatt törpék lesznek, így kretenizmus és törpenövés alakul ki náluk.Venturi, S. (2004). Iodine and Evolution. DIMI-Marche. https://sites.google.com/site/iodinestudies/morosini
A neoténiát eredményező gének nem kapcsoltak, ezért valószínűsíthető, hogy a fogságban végzett tenyésztés miatt lesz minden egyed neoténiás. Az axolotl azért alkalmasabb a neoténia tanulmányozására, mint a rokon fajok, mert jód hatására képes átalakulni, ami több más faj esetén már nem mehet végbe. Az átalakult axolotlok a mexikói tigrisszalamandrára hasonlítanak, de olyan jellegzetességekkel, amely indokolja a két faj elkülönítését.
Regeneráció A kétéltűek között általános, hogy képesek visszanöveszteni lábaikat, farkukat, több belső szervüket, sőt, szívük és agyuk egy részét is. A regenerált szervek és testrészek teljesen épek és funkcióképesek.B. Menger, P. M. Vogt u.a.: Applying amphibian limb regeneration to human wound healing: a review. In: Annals of plastic surgery. Band 65, Nummer 5, November 2010, S. 504–510, . . PMID 20948421. (Review). A mexikói axolotl is bír ezekkel a képességekkel.http://www.dradio.de: Regenerationsgenie Salamander. A sérülés után a sebhám serkenti a mögötte levő szövetek fejlődését. Néhány nap múlva láthatóvá válik a regenerációs csíra, amelyből az elvesztett testrész kinő.
A faj modellszervezet, többek között regenerációképessége miatt tanulmányozzák.hda/dpa: Forscher lüften Geheimnis nachwachsender Gliedmaßen. In: Spiegel Online. vom 2. Juli 2009 Azokat a mechanizmusokat tanulmányozzák, amelyek lehetővé teszik a regenerációt. Sokáig úgy gondolták, hogy a sérült szövetek sejtjei visszaalakulnak omnipotens őssejtekké, amelyekből minden szövet kifejlődhet, és innen differenciálódnak vissza. Az újabb eredmények szerint azonban a keletkezett őssejtek csak pluripotensek, azaz nem fejlődhet belőlük bármilyen szövet, csak meghatározott szövetféleségekké alakulhatnak át.M. Kragl, D. Knapp u.a.: Cells keep a memory of their tissue origin during axolotl limb regeneration. In: Nature. Band 460, Nummer 7251, Juli 2009, S. 60–65, . . PMID 19571878. A regeneráció egy előre meghatározott menetrend szerint megy végbe.B . Urban-Eicheler: Regeneration von Körpergliedern beim Axolotl entschlüsselt K. Roensch, A. Tazaki u. a.: Progressive Specification Rather than Intercalation of Segments During Limb Regeneration. In: Science. 342, 2013, S. 1375–1379, .
Táplálkozása Szürkületkor és éjjel aktív.
Az axolotl ragadozó életmódot él, rákokkal, kisebb halakkal, rovarokkal és kétéltűekkel táplálkozik. Kannibál hajlamú. A zsákmányt a szája hirtelen kinyitásával, az így keletkező vákuummal szippantja a gyomrába. Táplálékát szaglásával keresi.
Fogságban földigilisztával, vörös szúnyoglárvával, kisebb (akár fagyasztott) halakkal, de akár csirkeszívvel és májjal is táplálhatjuk őket, a felnőtt egyedeket pedig elég akár 2–3 naponta. Az axolotlok jó eséllyel csak a mozgó dolgokra fognak reagálni, ezért oda kell figyelni a maradék rendszeres eltávolítására. Ha véletlenül bekapja az állat az ember ujját, meg kell várni, míg „belátja tévedését”, nehogy megsértse az ember az állatot a körmével.
Szaporodása thumb|300px|Az axolotl ikrái vízinövényeken
Ivarérettségét 8-15 hónaposan éri el. A természetben a párzási időszak februárra esik, amikor a hóolvadék jelentősen lehűti a lakótavak hőmérsékletét. A hím násztáncot jár: testét begörbíti, és farkával hullámzó mozdulatokat végez. Jellegzetes feromonokat bocsát ki, majd lerakja az aljzatra spermazacskóját, amit a nőstény kloákájával felszippant. Egy óra múlva a nőstény 350–700 petét rak le a vízinövényekre, melyek 10–12 nap alatt kikelnek. A lárvák két napig még a szikzacskójukból élnek. 20–25 napos korukban megjelennek rajtuk a mellső végtagok, majd 30–36 napos korukban a hátsó lábak is.
Ideális hőmérséklet az axolotl számára a 18–20 °C. A természetben vízi életmódot folytat, majd a száraz időszak bekövetkeztével – mikor élettere folyamatosan csökken – lassan elhagyja kopoltyúját és kimászik a vízből. Nedvességet csak a szaporodási időszakban keres ismét. Előfordulnak olyan időszakok, mikor ez az említett változás nem következik be, nem fejlődik ki a tüdeje, de az axolotl ebben az állapotban is képes a szaporodásra, ha az ahhoz szükséges körülmények adottak.
Az axolotlok akváriumi tartása thumb|300px|Albínó axolotlok akváriumban thumb|300px|Fekete színű axolotl|
Ragadozó életmódja miatt nem tartható együtt más fajokkal, és kannibál hajlama miatt csak közel azonos méretű axolotlok tarthatók együtt. Néhány hal azonban mégis tartható velük, mint guppik és zebrahalak, mert ezeket nem fogyasztják el. Mivel szürkületkor és éjjel aktívak, ezért etetéskor el kell sötétíteni az akváriumot. A táplálékhalak nem hagyhatók az akváriumban, mert kicsipkedik az axolotl kopoltyúszálait.
Az axolotlok tartása nem igényel különösebb odafigyelést, viszont viszonylag nagy akváriumban szükséges őket tartani. Ha nem elég nagy az életterük (min. 50 literes akvárium), depressziósak lehetnek, főleg a kisebb példányok, majd elpusztulnak (pl. egy 100x40x30-as medencében). Nagyon fontos, hogy ügyeljünk a víz tisztaságára, érdemes szűrőt használni, illetve az ételmaradékot és az ürüléket lehetőleg azonnal el kell távolítani. 6,5 pH értéktől 8,5 pH értékig terjedő vízben is tartható az állat, a csapvíz 24 órás állás után használható, mivel a hozzá adagolt klór káros az axolotlok egészségére. A lágy csapadékvíz nem megfelelő. A fertőzések elkerülése érdekében sóoldatok adhatók a vízhez. Ilyen oldat például a Holtfreter-oldat.Clare, John P. "Health and Diseases", Axolotls Az ideális vízhőmérséklet 18–20 °C. Ha ez alá csökken a víz hőmérséklete, az állatok kedvetlenné és étvágytalanná válhatnak, ami pusztulásukhoz vezet. Magasabb hőmérsékleten legyengül az immunrendszerük és hőgutát is kaphatnak. Változó testhőmérsékletük miatt a hidegebb víz lassítja az anyagcseréjüket, a túl meleg víz stresszt okoz, és megnöveli a táplálékigényt. A téli hideget nem kell szimulálni, de a beteg axolotlok gyorsabban gyógyulnak a téli hőmérsékletnek megfelelő 6–8 °C-os vízben. Habár tűrik a hőmérséklet ingadozását, nem szabad ennek tartósan kitenni őket. Főként az aljzaton tartózkodnak; ezt figyelembe kell venni az akvárium berendezésekor.
Sose tegyünk olyan kavicsokat az akváriumba, amelyek kisebbek az axolotlok fejénél, mert lenyelik őket, ami a halálukat okozhatja. Legalább 4–5 centis, kerekített, életlen köveket/kavicsokat használjunk. Mivel az állatok szeretik a talajt túrni, ezért érdemes erős gyökérzetű növényeket ültetni, melyek kevés napfénnyel is beérik, búvóhelyeket kialakítani. Az akvárium berendezése fákból és kövekből állhat. Az állatokat lehetőleg ne hálóval, hanem kézzel emeljük ki az akváriumból, ha szükséges. Tartására legalkalmasabb a vízinövényekkel beültetett, minimum 50 literes akvárium. Az axolotl gyakran kerüli a fényt, mivel nincs szemhéja, ezért nem szükséges az akváriumát megvilágítani. Fontos a rendszeres, 30%-os vízcsere.