A croix de guerre vagy hadikereszt francia és belga katonai kitüntetés (Belgiumban még az Oorlogskruis holland elnevezést is használják). A kitüntetést az első világháború során 1915. április 2-án hozták létre mindkét országban, majd a második világháborúban és rákövetkező háborúkban is adományozták a francia és belga fegyveres erők tagjainak. A kitüntetést rendszeresen megkapták más, Belgiummal és Franciaországgal szövetséges országok fegyveres erőinek tagjai is.
A croix de guerre kitüntetést egyének, illetve alakulatok kaphatják harc közben tanúsított hősies magatartásuk elismeréseként, illetve azoknak, akiket a napiparancsban név szerint is említettek, vagyis cselekedeteikkel kitűntek saját egységükben. A croix de guerre kitüntetést olyan alakulatok parancsnokai kapták meg, akik kiemelkedő és hősies cselekedeteket vittek véghez az ellenséggel való harcban és ezt az elöljáró alakulat is elismerte.
Fokozatai, leírása A kitüntetésnek nincsenek fokozatai, de külseje az adományozó országtól függően eltérő lehet. A francia kitüntetések között eltérés van az I. és a II. világháborúban, illetve az utána vívott konfliktusokban adományozott keresztektől. A katonai alakulatoknak adományozott kitüntetést fourragère, azaz vállszalag jelzi, amelyet az egység tagjai hordhatnak díszegyenruhájukon.
Mivel a croix de guerre kitüntetést két ország adományozza, egyéneknek és alakulatoknak is, fennállt annak a lehetősége, hogy egy személy több kitüntetést is kaphatott, különböző cselekedetekért, amelyeket a szabályok szerint egy időben viselhetett.
Francia kitüntetés A francia fegyveres erőknél a kitüntetésnek háromféle változata volt SzalagsávKitüntetés leírása50pxI. világháborús croix de guerre 50pxII. világháborús croix de guerre 50pxA II. világháború után Franciaország területén kívül (théâtres d'opérations extérieures) vívott harcok során adományozott croix de guerre
A francia kitüntetést 1915. április 2-án Émile Briant képviselő javaslatára hozták létre, hogy felváltsák a korábbi rendszert (a napiparancsban való említés csak adminisztratív jellegű volt, kitüntetést nem kaptak ezek a személyek). A medált Paul-André Bartholomé szobrász tervezte, az egyenlő szárú, bronzból készült kereszt szárai a kereszt középpontjától távolodva egyre szélesebbek lesznek. A kereszt középpontjában lévő medálon a köztársaság szimbóluma található.
A francia kitüntetési rendszerben a croix de guerre minden esetben jár, amikor a kitüntetett személyt elöljárója (legalább ezredparancsnok) megemlíti az egység napiparancsában. A parancsnok szintjétől függően a kitüntetés szalagján különféle díszítések lehetnek: Bronz csillag ezred vagy dandárszinten Ezüst csillag hadosztályszinten Arany csillag hadtestszinten Bronz pálmaág hadseregszinten Ezüst pálmaág öt bronz pálmaág után Aranyozott szegélyű ezüst pálmaág a Szabad Francia Erők szintjén
A Croix de guerre des Théâtres d'opérations extérieures kitüntetést a Franciaország területén kívül vívott háborúk kitüntetésének hozták létre 1921-ben. A kitüntetést az indokínai háború, a koreai háború, illetve a napjainkban a délszláv háborúban részt vevő francia katonáknak adományozták.
1939-ben Édouard Daladier kormánya egy új croix de guerre-t alkotott, amelyet 1941-ben a Vichy-kormány eltörölt és létrehozta a saját croix de guerre kitüntetését. 1943-ban General Giraud, az Algiers-ben állomásozó francia erőknek létrehozott egy croix de guerre-t, de 1944-ben de Gaulle tábornok, a Szabad Francia Erők parancsnoka, mind a Vichy, mind a Giraud croix de guerre-t eltörölte és visszaállította az 1939-est.
Belga kitüntetés 90px|right|thumb|Belga croix de guerre pálmával és háromféle oroszlánnal SzalagsávKitüntetés leírása 50pxBelga Croix de Guerre, az I. és II. világháború során megegyezett
A belga croix de guerre nagyjából megegyezik a francia kitüntetéssel, de a keresztet korona csatolja a kitűző szalagjához. A különféle szinteket a francia kitüntetéstől eltérő díszítések jelölik: bronz oroszlán az ezredszintet ezüst oroszlán a dandárszintet arany oroszlán a hadosztályszintet bronz pálma a hadseregszintet ezüst pálma jár öt bronz után, és arany pálma jár öt ezüst után.
A kitüntetetteknek járó kereszt megnevezésében feltüntetik a kitüntetés szintjét is, pl. croix de guerre avec palme et lion (hadikereszt pálmával és oroszlánnal).
Egységkitüntetés 250px|right|thumb|Leuven város címere a kitüntetéssel A croix de guerre kitüntetést katonai alakulatok is kaphatták, amelyeket megemlítettek az elöljáró alakulat napiparancsában. A kitüntetést ezután az egység zászlaján feltüntetik. Általában ezred vagy zászlóalj-szinten adományozzák és rendszerint a hadsereg-napiparancsban hirdetik ki, vagyis ekkor a pálmával díszített keresztek kapja a kitüntetett alakulat.
A kitüntetést emellett városoknak vagy akár vállalatoknak is lehet adományozni. Az első világháború során a francia kormány a belga Leuven városának adományozott egy croix de guerre-t, a város 1914-es ostroma után.
Amennyiben egy alakulat másodszor is megkapja a kitüntetést, az alakulat tagjai jogosulttá válnak a fourragère, azaz vállszalag viselésére. A vállszalagot az alakulat minden tagja viselheti, aki a kitüntetés idején ott szolgált, illetve az alakulat állandó állományába tartozik.
Az ideiglenes az alakulathoz vezényelt katonák, illetve akik később kerültek az alakulat állományába, szintén viselhették a vállszalagot, amíg az alakulatnál voltak, de áthelyezésük után ez már nem volt engedélyezett.
Az Egyesült Államok fegyveres erőiben right|thumb|70px|A croix de guerre vállszalagja Az Egyesült Államok fegyveres erőinél a croix de guerre elfogadott külföldi katonai kitüntetés volt, amelyet egyének és alakulatok is megkaptak az I. és a II. világháború során. Azonban a kitüntetést csak az eredeti napiparanccsal adományozták, és az USA fegyveres erői az egyének szolgálati dokumentumaiban ezt nem említették. 1973-ban tűz ütött ki a nemzeti levéltárban, és számos olyan dokumentum megsemmisült, amely az I. és II. világháború alatt kiérdemelt croix de guerre eredetét bizonyította.
Jelenleg csak az 5. és 6. tengerészgyalogos ezredek, a szárazföldi hadsereg 2. lövészhadosztálya és az 1. lövészhadosztály 4. lovasezredének 3. százada, valamint a 28. lövészezred 1. zászlóalja jogosult a kitüntetést viselni, illetve feltüntetni az egység címerében és zászlóján.
Kitüntetettek I. világháború Hobey Baker, első világháborús pilóta. Harold Llewellyn Bassett, hadmérnök William Birdwood, az első Croix de Guerre-t 1916-ban kapta a francia köztársasági elnöktől, a másodikat 1918-ban a belga királytól. Stanley Melbourne Bruce, Melbourne vikomtja, később Ausztrália miniszterelnöke, 1917-ben kapta meg. Eugene Bullard, a VErdun körüli csatákban szerzett sebesülést. Georges Carpentier, első világháborús pilóta. Father John B. DeValles, az amerikai Yankee Division tábori lelkésze, aki mind a szövetséges, mind a német katonákat gondozta. Egy sebesült katonát látott el, amikor mustárgáz-támadás érte és két évvel később meghalt. Hugh Ravensford Dixon, utász, a Lys folyón való átkelésben játszott szerepéért 1918-ban. Thomas J. Evans, a Welsh Guards 1 ezredéből, 1917-ben kapta a kitüntetést az Ypres környéki harcokban mutatott hősiességért. George L. Fox, az első világháborús szolgálataiért. Fox egyike volt annak a négy tábori lelkésznek, aki 1943-ban életét vesztette, amikor az USAT Dorchester szállítóhajók torpedótalálat érte. Robert Gauthiot, francia keletkutató, nyelvész és felfedező, aki 1914-ben félbeszakította a Pamír-hegységbe vezetett expedícióját, hogy a francia hadseregben szolgáljon. A kitüntetést azelőtt kapta, hogy 1916-ban halálos sebet kapott az Artois-i csata során. George Hedges, az East Surrey Regiment 1. ezredének katonája. Frank H. Hullinger, amerikai katona, aki heves ellenséges tűzben biztosította az összeköttetést egysége és a parancsnokság között. Henry Lincoln Johnson, amerikai fekete katona. Joyce Kilmer (1886-1918) amerikai költő, 69. önkéntes hadosztály őrmestere, aki posztumusz kapta meg a kitüntetést első világháborús szolgálataiért. William March, amerikai író. Isabel Weld Perkins, a Nemzetközi Vöröskereszt tagja. Joseph Edny Powell, 1918-ban Pétain marsall data át neki a kitüntetést hősies viselkedéséért. Egysége az elsők között volt, amelyek áttörték a Hindenburg-vonalat 1918 szeptemberében. Eddie Rickenbacker, százados, a 94. vadászrepülőezred pilótája az Egyesült Államok repülő szolgálatában (az Air Force elődje), aki a Medal of Honor kitüntetést is megkapta. James M. Sellers, tengerészgyalogos, a Belleau Wood környéki harcokban tanusított viselkedéséért. Jess William Snyder, őrnagy, az Amerikai Expedíciós Erők tagja. Laurence Stallings, amerikai író. Milunka Savić, az egyetlen nő, aki megkapta a Croix de Guerre kitüntetést. Sir Norman Strong, aki a belga Croix de guerre kitüntetést kapta. Leslie R. Taber, amerikai pilóta, aki vadászrepülőgépekkel és bombázókkal is repült. Tagja volt az Egyesült Államok Haditengerészetének kötelékében létrehozott repülő szolgálatnak. Stephen W. Thompson, amerikai pilóta, aki az USA első légi győzelmét aratta az első világháborúban. Frederick Lawrence Wall, őrnagy, ausztrál katonaorvos. Samuel Woodfill, első világháborús amerikai katona, több német géppuskafészket is elfoglalt, puskájával, pisztolyával és csákányával számos ellenséges katonát megölt. Alvin C. York, a Meuse-Argonne térségben vívott csaták közben tanúsított viselkedésért.
II. világháború Władysław Anders, lengyel tábornok, a 2. lengyel hadosztály parancsnoka 1943-1946 között. Vera Atkins, a brit SOE tagja. Josephine Baker, amerikai táncos, énekes és színésznő, a Maquis tagja. Samuel Beckett, 1945-ben Charles de Gaulle tábornoktól kapta a kitüntetést. Marcel Bigeard, francia tábornok, a második világháború és az indokínai háború veteránja, aki mindkét háborúban megkapta a kitüntetést, összesen 17 pálmaággal. Thomas A. Cassilly, amerikai katona. Frederick Walker Castle, az amerikai légierő tagja, a Medal of Honor kitüntetettje. Lionel Guy D'Artois, kanadai tiszt, a SOE ügynöke. Guy de Rothschild Philippe de Rothschild, a Szabad Francia Erők kötelékében harcolt a világháború alatt. Gabriel Brunet de Sairigné, francia ezredes, aki szintén a Szabad Francia Erők kötelékében harcolt Kelet-Afrikában, Eritreában, Szíriában, Tunéziában, a szicíliai partraszállás során, illetve Elzász visszafoglalásában. Avery Cardinal Dulles, jezsuita pap. Ben F. Ellis, harc közben tanúsított önfeláldozó és hősies magatartásáért. Frantz Fanon, a Szabad Francia Erőkkel harcolt Észak-Afrikában és Elzászban. Carl Gustav Fleischer, norvég tábornok, aki a második világháború során első alkalommal aratott győzelmet német csapatok felett. Stephen Galatti Francis Grevemberg, amerikai altábornagy John Howard, színész, aki 1944-ben kapta meg a kitüntetést. Amikor hajója a francia partok mentén aknára futott, Howard átvette a kapitány helyét (aki a robbanásban életét vesztette) és hősiesen küzdött a személyzetért és a hajóért. Agnès Humbert, művészettörténész, aki szintén a francia ellenállási mozgalom tagja volt. Arthur Jessup, kanadai őrnagy. Noor Inayat Khan, híradós-rádiókezelő, a SOE tagja. Curtis E. LeMay, a francia és a belga Croix de guerre kitüntetést is megkapta. Jean Mayer Dragoljub Mihailovic, szerb tábornok, Csetnik vezető, aki Charles de Gaulle-tól kapta meg a kitüntetést. Audie Murphy, a második világháborúban legtöbbet kitüntetett amerikai katona, aki kétszer megkapta a francia és egyszer a belga Croix de Guerre-t, illetve a legmagasabb amerikai kitüntetést, a Medal of Honort. Leonard W. Murray, kanadai admirális. John B. Oakes, az OSS keretében végzett kémelhárítási tevékenységéért. George S. Patton, amerikai tábornok, a normandiai partraszállás és a rákövetkező hadműveletek során a 3. amerikai hadsereg irányításáért. David E. Pergrin ezredes, az ardenneki offenzíva során tanusított hősiességért. Harry Peulevé, az SOE egyik rádiósa.