A szó egyéb jelentéseit lásd itt: Szélrózsa (egyértelműsítő lap). thumb|right|250px|A Jorge de Aguiar térképére (1492) festett szélrózsa másolata thumb|right|250px|Szélrózsa Meister Elucidarius Népkönyvének 1559-es kiadásában thumb|right|250px|Szélrózsát ábrázoló térburkolat a nagy földrajzi felfedezések emlékműve előtt (Portugália, Lisszabon) thumb|left|250px|A Fresno Air Terminal repülőtér (Kalifornia, Fresno) szélirányrózsája thumb|right|250px|A New York-i LaGuardia repülőtér szélirányrózsája
A szélrózsa (szélskála) a szélirányok jelölésére használt skála – a szél iránya az az irány, amerről a szél fúj.
Szerkesztése
A látóhatár körét a négy fő égtájnak megfelelően négy egyenlő részre osztjuk fel. A fő világtájak szögfelezőiben helyezzük el a melléktájakat: északkelet, délkelet, délnyugat, északnyugat.
Az így kapott nyolc égtáj szögfelezőiben lévő másodrendű világtájak: észak-északkelet, kelet-északkelet, kelet-délkelet, dél-délkelet, dél-délnyugat, nyugat-délnyugat, nyugat-északnyugat, észak-északnyugat.
Beosztása
A meteorológiai szakirodalomban az égtájakat általában angol kezdőbetűikkel rövidítik vagy számokkal kódolják 02-től (észak-északkelet) 36-ig (észak) az óramutató járása szerint kettesével emelkedő sorrendben.
Szélirányrózsa
Az egy-egy helyen a különböző irányú szelek relatív gyakoriságait bemutató kör alapú csillagdiagramok a szélirányrózsák.
A művészetekben
Mivel a szél irányát hagyományosan iránytűvel határozták meg, a szélrózsát rendszerint a tájoló lapjára festették fel. A térképek tájolását is hagyományosan a lap sarkába festett szélrózsával jelölték. Idővel egyre díszesebben cirkalmazták, mitikus szörnyek, stb. ábrázolásaival díszítették, míg végül többé-kevésbé önálló művészeti motívummá vált.
Források
További információk Szélrózsák és északjelek régi térképeken
Kategória:Szél