Leonardo Leo (sz. Lionardo Oronzo Salvatore de Leo; San Vito dei Normanni, 1694. augusztus 5. – Nápoly, 1744. október 31.) itáliai barokk zeneszerző.
Élete és munkássága Leonardo Leo 1694-ben San Vito degli Schiavoniban született (mai nevén San Vito dei Normanni). A tartomány akkoriban a Nápolyi Királyság része volt. Zenei tanulmányait 1703-ban kezdte a nápolyi Conservatorio della Pietà dei Turchini falai között. Francesco Provenzale és Nicola Fago tanítványa volt. Feltételezhetőn vett órákat Alessandro Scarlattitól is, de az ő stílusa nem gyakorolt nagyobb hatást későbbi művészetére. Első ismert kompozíciója 1712-ből származik L'infedeltà abbattuta címmel. A darabban egy szent életét dolgozta fel.
1714-ben már egy operával állt elő az udvari színház számára Pisistrato címmel, amelyet a korabeli kritika igen nagyra értékelt. Ezután több pozíciót is elnyert a királyi kápolnában, a komponálást pedig tovább folytatta és közben a nápolyi konzervatórium tanára is lett. 1722-ben több komikus jelenetet komponált Francesco Gasparini Bajazett című vígoperájába, majd a következő évben egy saját opera buffával állt elő La’mpeca scoperta címmel. A darab nápolyi nyelvjárásban íródott.
1739-ben mutatták be leghíresebb komikus operáját Amor vuol sofferenze címen, de legnagyobb sikert a La Finta Frascatana című darabbal érte el. Mintegy 30 operát komponált, és nemcsak a vígopera, hanem az opera seria műfajában is figyelemreméltó darabokat alkotott. Ezek a művek a korabeli nápolyi opera jellegzetességeit viselik magukon. A szerző sajátossága az áriák ellenpontos kidolgozása és a gondos szólamtechnika. Az opera seriákat esetenként komikus elemekkel tarkítja és bevezeti bennük a kórus használatát is. Az intermezzók és a zenés komédiák viszont az opera seria hatását tükrözik. Operanyitányai a klasszicizmus szimfonizmusának előfutárai.
Operái mellett több oratóriumot is írt. Legkevesebb hat mű minden kétséget kizáróan az ő munkája, a többi darab szerzősége vitatott. Az említett hat darab nápolyi és bolognai előadásokra készült, és sajnos csak hármójuk zenéje maradt fent. Oratóriumaiban Alessandro Scarlatti oratóriumhagyományait folytatja. Ezenkívül jelentős egyházzenei kompozíciókat is az utókorra hagyott. 1739-ben jelent meg Miserere concertato a due cori című gyűjteménye, amely 50 zsoltár megzenésítést tartalmaz, két négyszólamú kórusra és basso continuóra. A kórusrészek szabadon kezelt recitatívókkal váltakoznak. A darabok modernizált Palestrina-technikája példa értékű a 18. századi nápolyi egyházi zeneszerzők számára. A gyűjtemény nagyon népszerű volt és Palestrina mellett ezt tekintették a régi itáliai egyházzene modelljének.
1744-ben, ötvenéves korában halt meg Nápolyban, tekintélyes életművet hagyva maga után.
Operái Sofonisba 1719 Cajo Gracco 1720 Bajazette 1722 Tamerlano 1722 Timocrate 1723 Zenobia in Palmira 1725 Astianatte 1725 La somiglianza 1726 L'Orismene, overo dagli sdegni gli amori 1726 Ciro riconosciuto 1727 Argene 1728 La zingara 1731 Intermezzi per l'Argene 1731 Catone 1732 Amore dà senno 1733 Emira (con intermezzi di Ignazio Prota, 1735 La clemenza di Tito 1735 Onore vince amore 1736 La simpatia del sangue 1737 Siface 1737 Festa teatrale 1739 La contesa dell'Amore e della virtù 1740 Alessandro 1741 Demoofonte 1741 Andromaca 1742 Vologeso 1744 La finta Frascatana 1744 Amor vuol sofferenza Artaserse Lucio Papirio Arianna e Teseo L'Olimpiade Evergete Il matrimonio anascoso L'Alidoro Alessandro nell'Indie Il Medo Nitocri, regina di egitto Il Pisistrato 1714 Il trionfo di Camillo Le nozze di Psiche Achille in Sciro La’mpeca scoperta 1723
Fordítás
Források Gerhard Dietel: Zenetörténet évszámokban I. A 2. századtól 1800-ig, Springer, Bp., 1996, 352., 362., 385. o.
Kategória:Olasz zeneszerzők Kategória:Barokk zeneszerzők Kategória:Olasz operaszerzők Kategória:Nápolyiak Kategória:1694-ben született személyek Kategória:1744-ben elhunyt személyek