Macbeth, óír (középír) nyelven:A XV századig a kelta skótok írül beszéltek, csak akkortól különült el a két nyelv, hiszen a skótok Írországból vándoroltak Skóciába, és a skót név is eredetileg az íreket jelentette. Mac Bethad mac Findlaích, skót gael nyelven: MacBheatha mac Fhionnlaigh , angol változata: Macbeth, gúnynevén Rí Deircc, „Vörös király”,William Forbes Skene Chronicles, 102. o. 1040-től haláláig Skócia királya volt. Szélesebb körű ismertségre William Shakespeare Macbeth című drámájának címadó alakjaként tett szert. A darab cselekménye történelmileg meglehetősen pontatlan.
Származás és család Macbeth Findláech of Moray (Findláech mac Ruaidrí) moray-i elöljáró fia volt. Anyja, akit a korabeli források nem említenek, egyesek véleménye szerint II. Malcolm (Máel Coluim mac Cináeda) király lánya volt. Ezen vélekedéseknek vélhetően Andrew of Wyntoun krónikás volt a szülőatyja, aki az Orygynale Cronykil of Scotland (Skócia eredeti krónikája) című munkájában Macbeth anyját Malcolm unokájaként (esetleg lányaként) kezeli.Hudson, Prophecy of Berchán, 224‑225. o. tárgyalja a kérdést, valamint Wyntoun beszámolójának megbízhatóságát.
Az apát 1020-ban ölték meg. Az Annals of Ulster szerint saját emberei okozták halálát, míg az Annals of Tigernach szerint saját testvére – Máel Brigte – fiai voltak a gyilkosok. A fiúk egyike, Máel Coluim son of Máel Brigte, 1029-ben halt meg. A másik fiút, Gille Coemgáint 1032-ben érte a halál. Egy házat gyújtottak rá és ötven emberére. Gille Coemgáin felesége Gruoch volt, fiukból lett a későbbi Lulach király. Egyesek tudni vélik, hogy Gille Coemgáin halálához Macbethnek is köze volt, aki apja haláláért állt ily módon bosszút, míg mások II. Malcolmban keresik a felelőst, aki a tettel talán egy lehetséges vetélytársától kívánt megszabadulni.
Alba királyság (Skócia) eredetmítosza az alapítást Piktföld I. Kenneth általi megsemmisítésének időpontjához köti, királyai pedig Kenneth férfiági leszármazottai voltak. Az egyetlen kivétel talán Kenneth lányának állítólagos fia, Eochaid, akinek uralkodói volta máig sem teljesen bizonyított. Az évszázad során, melyre vonatkozóan a királylisták megegyeznek az évkönyvek feljegyzéseivel, Skócia koronája váltakozva került a Kenneth családfájának két ágáról származó utódok fejére. Az egyik ágat a Constantín mac Cináeda-klán tagjai, Kenneth egyik fiának, I. Konstantin királynak a leszármazottai képviselték, míg a másik ágat az Áed mac Cináeda-klán Aedh királytól, Konstantin fivérétől származó tagjai alkották. Ugyanez a váltakozó öröklődés volt tapasztalható a korabeli Írországban is, ahol a főkirályok hol az Uí Néill-dinasztia északi, Cenél nEógain nevű, hol a déli, Clann Cholmáin nevű ágából kerültek ki.
A váltakozó öröklődés mindkét módszere – időben nagyjából megegyezően – a 11. század elején bukott meg. Írországban az Uí Néill-família saját déli rokonát Máel Sechnaill mac Domnaill-t, s ezzel egyben a váltakozó főkirály-állítás korábbi módszerének megszűnését támogatta Brian Boru ellenében. Britannia északi részében pedig az egyes jelöltek által a hatalomért folytatott éles küzdelem eredményeként esett ki a versenyből az Áed mac Cináeda-család. A szóba jöhető utód tehát csak a Constantín mac Cináeda-ágról kerülhetett ki, így aztán II. Malcolm került a trónra, akinek a továbbiakban már csak a saját családjából származó lehetséges vetélytársaktól kellett megszabadulnia. Úgy tűnik, hogy uralkodása során ennek a feladatnak nagy buzgalommal tett eleget.
A feltevések szerint az Áed mac Cináeda-család hatalma pusztán Skócia északi részére, a korábbi Fortriu, későbbi nevén Moray területére korlátozódott. Macbethről, mielőtt a skót trónra került volna, a korszak ír évkönyvei hol Fortriu királyaként, hol Moray királyaként (elöljárójaként) tesznek említést. Ez volt az a terület, melyen Macbeth rokonsága élt. A 11. század későbbi időszakában, mikor Gille Coemgáin unokája, Máel Snechtai volt Moray ura, egy olyan családfát állítottak össze, amelyben Máel Snechtai származását és a Ruadrí-klán eredetét egészen a Loairn-család alapítójáig Loarn mac Eircig, Dál Riata legendás 5. századi uralkodójáig vezették vissza. Loarn valószínűleg annak a Fergus Mórnak volt a fivére, akitől Kenneth királynak és leszármazottainak családfáját eredeztetik. A ránk maradt családfát nyilvánvalóan két különböző, a Senchus fer n-Alban (Skót férfiak krónikája) című óír krónikában található genealógiából konstruálták.Woolf, „Moray Question”, 148-149. o. Az eredetiek megtalálhatók: Bannerman, „Studies”, 66. o. Az, hogy a Clann Ruadrí családfája kitalált, egyáltalán nem kivételes. Kenneth ivadékainak családfái egyaránt megbízhatatlanok, és a céljuk egyértelműen az, hogy Kenneth királytól a Cenél nGabráin familián keresztül utat találjanak Fergus Mórig. A családfákat és a hozzájuk tartozó királylistákat lásd: Broun, Irish Origins ...; Woolf, Pictland to Alba, ... Nagyon valószínű, hogy a Clann Ruadrí-val kapcsolatos ezen koncepció volt az uralkodó Macbeth korában, vagy tán már azt megelőzően is.Byrne, „Ireland and her neighbours”, 896‑897. o.; Woolf, Pictland to Alba, 226‑227. o.
Az nem tisztázott, hogy Gruoch apja vajon II. Kenneth (Cináed mac Maíl Coluim) (meghalt 1005-ben) vagy III. Kenneth (Cináed mac Duib)(meghalt 997-ben) király fia volt-e, azonban kronológiailag mindkét változat elképzelhető.Lásd Duncan, Kingship of the Scots, 345. o.; Lynch, Oxford Companion, 680. o.; Woolf, „Macbeth”. Gille Coemgáin halálát követően Macbeth elvette özvegyét és mostohafiaként nevelte annak fiát, a későbbi Lulach királyt. Gruoch testvérét vagy unokaöccsét (nevét nem jegyezték fel) II. Malcolm ölte meg 1033-ban.Annals of Ulster 1033.7. Az áldozatot M. m. Boite m. Cináedha-ként említik, ennek egyik lehetséges olvasata: „Boite fiának fia”, a másik pedig: „M., Boite fia”.
Mormaer (elöljáró) és dux (herceg) Mikor Nagy Knut 1031-ben északra ment, hogy II. Malcolmmal elismertesse saját főkirályságát, Macbeth is behódolt neki: Egyesek ebből Macbeth hatalmára, mások pusztán arra következtetnek, hogy ő is jelen volt, akárcsak Iehmarc, aki valószínűleg Echmarcach mac Ragnaill, Dublin és a szigetek uralkodója volt, ami azt bizonyíthatja, hogy II. Malcolm egyfajta feljebbvalója volt a Moray-i elöljáróságnak és a Hebridáknak.Vesd össze: Duncan, Kingship of the Scots, 29‑30. o. és Hudson, Prophecy of Berchán, 222‑223. o. Bárhogy is álltak a dolgok az 1030-as évek elején, az több mint valószínű, hogy Macbeth az alárendeltje volt Alba (Skócia) királyának, II.Malcolmnak, aki Glamis mellett halt meg, 1034. november 25-én. A Prophecy of Berchan (Berchán jövendölése) nyilvánvalóan egyedül maradt a nagyjából kortárs források közül azzal, hogy erőszakos halálról ír, az esetet rokongyilkosságnak beállítva.Hudson, Prophecy of Berchán, 223. o.; Duncan, Kingship of the Scots, 33. o. Tigernan krónikája csak ennyit jegyez meg:
II. Malcolm unokáját Duncant (Donnchad mac Crínáin), I. Duncan néven, minden tapasztalható ellenkezés nélkül kiáltották ki királlyá, 1034. november 30-án. Duncan elfogadott királynak tűnik, ami, ellentétben néhány más állítással, nem a tanistry, azaz a lehetséges férfiági utódok közül való választás módszerének felrúgása, hanem ellenkezőleg, az uralkodó gyakorlat megerősítése volt. A korábbi utódlások gyakran eredményeztek heves viszályokat a szóba jöhető utódok, illetve támogatóik között.I. Duncan mint tánaise ríg, választott utód, lásd Duncan, The Kingship of the Scots, 33‑34. o.; Hudson, Prophecy of Berchán, 223‑224. o., ebben elfogadja, hogy Duncan a Strathclyde-i királyság ura volt. A tanistry írországi alkalmazására vonatkozóan lásd Ó Cróinín, Early Medieval Ireland, 63‑71. o. Byrne, Irish Kings and High-Kings, 35‑39. o. más alternatívákat vet fel. Ellentétben a Shakespeare darabjában feltűnő öreg királlyal, a valódi Duncan fiatal ember volt 1034-ben, sőt még 1040-es halálával kapcsolatban is a fiatalságát emelik ki.Annals of Tigernach 1040.1.
Fiatalságának köszönhetően Duncan uralkodásának első szakasza gyakorlatilag eseménytelen volt. A későbbi időszak, egybevágóan a Prophecy of Berchán jellemzésével: „a férfi, akit számtalan csapás ért”, nem volt sikeres. 1039-ben Strathclyde-ot megtámadták a northumbriaiak, azonban a Duncan által vezetett megtorlás, mely Durham 1040-es ostromában csúcsosodott ki, tragédiába fordult. Később, ugyanebben az évben, Duncan sereggel indult Moray ellen, de Macbeth megölte őt 1040. augusztus 15-én, Pitgavenynél, Elgin közelében.Hudson, Prophecy of Berchán, 223‑224. o.; Duncan, The Kingship of the Scots, 33‑34. o.
Alba főkirálya Duncan halála után Macbeth lett a király. Nem ismerünk ellenállási kísérleteket megválasztásával kapcsolatban, bár nyilvánvalóan lettek volna ilyenek, ha kinevezése nem lett volna széles körben elfogadott. 1045-ben Duncan apját, Crinán of Dunkeldet, a Cenel Conaill család tagját, Iona örökös apátját megölték egy olyan csatában, amelyet két skót sereg vívott egymás ellen.Annals of Tigernach 1045.10; Annals of Ulster 1045.6.
John of Fordun azt vélelmezi, hogy Duncan felesége elmenekült Skóciából, s magával vitte gyermekeit, a későbbi királyokat, III. Malcolmot (Máel Coluim mac Donnchada) és III. Donaldot (Domnall Bán mac Donnchada vagy Donalbane). A szerző a menekülés több lehetséges helyszínét is megemlíti, köztük Northumbriát és Orkneyt. A legegyszerűbb megoldással azonban E. William Robertson szolgál, méghozzá Fordunt jóval megelőzve. Szerinte az özvegy és a gyerekek számára a legbiztonságosabb hely Atholl lett volna, ahol a feleség vagy Duncan rokonai és támogatói éltek.Robertson, Scotland under her Early Kings, 122. o., Hudson, Prophecy of Berchán, 224. o. Siward grófra hivatkozik, mint Duncan legnagyobb támogatójára; Duncan, The Kingship of the Scots, 40‑42. o. Orkneyt favorizálja; Woolfnak nincs véleménye. Northumbria nyilvánvaló félreértés, egyebet biztosan nem lehet állítani.
Crinán veresége után Macbethnek biztosan nem akadt kihívója. Marianus Scotus elmeséli, hogy a király 1050-ben Rómába zarándokolt, ahol pénzt osztott a szegényeknek.
Karl Hundason Az Orkneyinga saga azt állítja, hogy Thorfinn Sigurdsson, Orkney grófja, és egy bizonyos Karl Hundason között éles vita bontakozott ki, mikor az utóbbi Skócia királya lett és bejelentette igényét Caithness-re. Karl Hundason – aki a skót és az ír források számára ismeretlen – kiléte régóta vita tárgya és aligha tisztázódik a közeljövőben. A leggyakrabban hangoztatott álláspont szerint a Karl Hundason a Macbethre ellenségei által ragasztott gúnynév, a „Churl, son of a Dog” („faragatlan, kutyafi”) óészaki torzítása.Bár Macbeth apját „jarl Hundi”-ként említi a Njál's saga; Crawford, 72. o. William Forbes Skene feltételezése, mely szerint I. Duncan volt Karl Hundason, az elmúlt években ismét táptalajra talált. Ugyancsak széles körben hangoztatják, hogy az egész ügy nem más, mint a költői szabadság megnyilvánulása.Anderson, ESSH, 576. o. kitalált történetként hivatkozik az egészre és arra a következtetésre jut, hogy a „rejtvénynek nincs elfogadható megoldása”.
Az Orkneyinga saga szerint a vitát követő háború során Thorfinn legyőzte Karlt egy tengeri csatában, mely nem messze zajlott Orkneytól. Később Karl unokaöccsét (Mutatant vagy Muddant), akit Caithnessi uralkodóvá nevezett ki, ölte meg Thurso mellett Thorkel, a „nevelő”. Végül egy nagy csata, mely délen, Tarbat Nessnél zajlott, Karl vereségével és menekülésével vagy halálával végződött. A saga szerint Thorfin ezt követően délre vonult, egészen Fife-ig, gyújtogatva és fosztogatva amerre járt. Ugyancsak a saga állítja egy másik helyen, hogy Thorfinn kilenc skót grófságot szerzett meg magának.Orkneyinga Saga, 20. és 32. o.
Bárki is volt ez a Karl Hundason, a saga valószínűleg egy olyan helyi konfliktusról számol be, melynek egyik szereplője Moray vagy Ross elöljárója volt:
Végső évek