Máel Coluim mac Donnchada (mai gael nyelven: Maol Chaluim mac Dhonnchaidh),A középkori gael alak Máel Coluim mac Donnchada. a legtöbb anglicizált királylista szerint Malcolm III, magyarul III. Malcolm, a későbbi századokban ráragadt gúnynevei szerint Canmore, „Nagy Főnök”Ritchie, 3. o.Burton, vol. 1, 350. o. azt állítja: „Malcolm, Duncan fia III. Malcolmként volt ismert, de talán még ismertebb volt Canmore-ként, ami állítólag a kelta »Caenmohr« szóból származik, jelentése pedig »nagy főnök«”. vagy Long-neck, azaz „Hosszúnyakú”,Orkneyinga Saga, 33. f. 1093. november 13-i haláláig Skócia királya volt. Manapság amellett is hangzanak el érvek, hogy az igazi „Malcolm Canmore” nem is ő, hanem dédunokája, IV. Malcolm volt, akit a halálával kapcsolatos kortárs feljegyzések említettek ezen a néven.Duncan, 51–52. és 74–75. o.; Oram, 17. o., 1. megjegyzés III. Malcolm I. Duncan (Donnchad mac Crínáin) király legidősebb fia volt. Malcom hosszú – 35 évig tartó – uralkodását követően vette kezdetét az úgynevezett skót-normann korszak.
Malcolm birodalma nem terjedt túl a mai Skócia területén. Az északi és nyugati skót területek továbbra is skandináv, normann-gael és gael ellenőrzés alatt maradtak, a skót királyok által felügyelt földek pedig a 12. századig nagyjából megegyeztek azokkal, melyeket már II. Malcolm (Máel Coluim mac Cináeda) is uralt. III. Malcolm több háborút is vívott az Angol Királyság ellen, melyek célja Northumbria angol grófság meghódítása volt. A háborúk azonban semmilyen komoly térhódítással nem jártak déli irányban. Malcolm legnagyobb teljesítménye az volt, hogy nem tért le arról az irányról, melynek mentén sok-sok éve irányították Skóciát,Az a kérdés, hogy miként nevezték a családot, továbbra is nyitott. „Dunkeld-ház”, ez minden, amit tudunk; a „Canmore-királyok” és a „Canmore-dinasztia” általánosan nem elfogadott, és nem az a Richard Oram által mostanában kreált „meic Maíl Coluim” vagy a Michael Lynch-féle „MacMalcolm” sem. További elemzések és példák: Duncan, 53–54. o.; McDonald, Outlaws, 3. o.; Barrow, Kingship and Unity, Appendix C; Reid. Broun hosszan tárgyalja az azonosság kérdését. dinasztia-alapítóként játszott szerepe pedig alig több, mint a legkisebb fia, Dávid, valamint leszármazottai által gerjesztett hírverés, azaz kevés történelmi realitást tartalmaz.Hammond, 21. o. Az első genealógiák, melyek Malcolmtól eredeztetik a családfát, nem pedig Kennethtől (Cináed mac Ailpín) vagy Fergus Mórtól, II. Sándor idején keletkeztek, lásd Broun, 195–200. o.
Malcolm második feleségét, Skóciai Szent Margitot később szentté avatták, ő volt az egyetlen skót királyi házból származó szent. Maga Malcolm nem igazán törekedett arra, hogy a vallás által tegyen szert hírnévre. A dunfermline-i apátság kivételével nem nagyon kapcsolódik a nevéhez vallási reform vagy egyházi intézmény.
A háttér Malcolm apja, I. Duncan (Donnchad mac Crínáin) 1034 végén, II. Malcolm (Máel Coluim mac Cináeda), Duncan anyai nagyapja halálát követően lett skót király. John of Fordun szerint Malcolm anyja Siward, northumbriai gróf unokahuga volt,Fordun, IV, xliv.Young szintén azt állítja, hogy az anya Siward unokahuga volt. Young, 30. o. egy korábbi királylista szerint a gael neve Suthen volt.Duncan, 37. o.; M.O. Anderson, 284. o.
Duncan uralkodása nem volt sikerekben gazdag és 1040. augusztus 15-én megölte őt Macbeth (Mac Bethad mac Findlaích). Bár Shakespeare Macbeth-je Malcolmot felnőttként, apját pedig idős emberként mutatja be, valószínűbb, hogy Duncan 1040-ben még fiatal ember,Az Annals of Tigernach Duncan halálával foglalkozó bejegyzése azt mondja, hogy „megölték ... éretlen korban”; Duncan, 33. o. Malcolm és fivére, III. Donald (Domnall Bán) pedig gyermek volt.Duncan, 33. o.; Oram, David I, 18. o. Lehetett egy harmadik fivér is, már amennyiben Máel Muire of Atholl Duncan fia volt. Oram, David I, 97. o., 26. megj. elutasítja ezt a feltételezést. Malcolm családja 1045-ben megkísérelte Macbeth megbuktatását, de Malcolm nagyapját, Crínán of Dunkeld-et megölték a próbálkozás során.Duncan, 41. o.; Annals of Ulster, 1045. év ; Annals of Tigernach, 1045. év
Nem sokkal Duncan halálát követően a két fiút biztonságos helyre küldték, hogy pontosan hova, az máig vita tárgya. Az egyik verzió szerint Malcolmot (aki ekkor kilenc év körül járhatott) Angliába menekítették, öccsét, Donaldot pedig a Hebridákra.Young, 30. o. Fordun beszámolójára alapozva úgy vélik, hogy Malcolm Macbeth tizenhét éves uralkodásának nagy részét Hitvalló Eduárd udvarában töltötte.Barrell, 13. o.; Barrow, Kingship and Unity, 25. o.Ritchie, 3. o. azt állítja, hogy a száműzetés tizennégy évig tartott, ennek nagyobb része telt el Eduárd udvarában.
Egy másik változat szerint Malcolm anyja a két fiút Thorfinn Sigurdsson-nak, Orkney grófjának az udvarába vitte, aki a Macbeth-család ellensége volt, a Duncan-familiának pedig talán – egy házasság révén – rokona is.Duncan, 42. o.; Oram, David I, 18–20. o. Malcolmot a későbbiek során is kapcsolatok fűzték Orkneyhez. Lehet, hogy Thorfinn gróf II. Malcolm unokája, azaz III. Malcolm unokatestvére volt.
Egy Siward gróf által vezetett 1054-es angol hadjárat célja az volt, hogy beiktassa tisztébe II. Máel Coluim strathclyde-i uralkodót, „a cumbriaiak (azaz a strathclyde-iak) királyának fiát”. Ez a Máel Coluim, aki alighanem Kopasz Eógan király fia volt, e rövid említést követően eltünt a krónikákból, azonban gyakran összekeverik III. Malcolm királlyal.Máel Coluimról, a „cumbriai király fiáról” lásd Duncan, 37–41. o.; Oram, David I, 18–20. o.Azonban Ritchie, 5. o. azt állítja, hogy Duncan ültette fiát, a későbbi III. Malcolmot a cumbriai hercegi székbe, és Siward azért támadt Skócia ellen 1054-ben, hogy a skót trónra segítse őt. Hector Boece szintén erről beszél, (XII. k., 249. o.), akárcsak Young, 30. o. 1057-ben több krónikás feljegyzi, hogy Malcolm megölte Macbeth királyt.Ritchie, 7. o.Anderson, ESSH, 600–602. o.; a Prophecy of Berchán szerint Macbeth csatában sebesült meg, halála pedig Scone-nál következett be. Macbeth utóda nevelt fia, Lulach lett, akit Scone-ban koronáztak meg, vélhetően 1057. szeptember 8-án, majd 1058. április 25-én „árulás következtében” megölte őt Malcolm,Az Annals of Tigernach szerint; az Annals of Ulster azt írja, hogy Lulach egy Malcolm elleni csatában esett el; lásd Anderson, ESSH, 603–604. o. Huntly közelében. Ezt követően Malcolm lett a király, akit talán már aznap beiktattak, bár ezt csak John of Fordun állítja.Duncan, 50–51. o. tárgyalja az események időzítését.
Malcolm és Ingibiorg thumb|250px|III. Malcolm és MacDuib késő középkori ábrázolása Walter Bower Scotichronicon-jából. Ha Orderic Vitalist, az angol krónikást megbízható forrásnak tekintjük, akkor III. Malcolm egyik legelső ténykedése skót uralkodóként azt volt, hogy 1059-ben délre utazott, Hitvalló Eduárd udvarába, hogy ott elrendezze házasságát Eduárd rokonával, Margittal, aki két évvel korábban érkezett Angliába Magyarországról.Duncan, 43. o.; Ritchie, 7-8. o. Ha tényleg az angol udvarban járt, akkor több mint kilencven év óta ő volt az első uralmon lévő skót király, aki megtette ezt. Lehet, hogy a házasság dolgában sikerült 1059-ben megegyezni, azonban ezt nem tartották be, s ez magyarázatot adhat a skótok 1061-es támadására Northumbria ellen, amikor is kifosztották Lindisfarne-t.Duncan, 43. o.; Oram, David I, 21. o. Malcolm Northumbria elleni támadása kapcsolatban lehetett a vitatott „Cumbriai Királyság”-gal, melyet Siward gróf állított vissza 1054-ben, majd 1070-ig Malcolm ellenőrzése alatt állt.Oram, David I, 21. o.
Az Orkneyinga saga azt írja, hogy Malcolm Thorfinn Sigurdssonnak, Orkney grófjának özvegyét, Ingibiorg-ot, a norvég nemes, Finn Arnesson lányát vette feleségül.Orkneyinga Saga, 33. f., Duncan, 42–43. o. Bár Ingibiorgról általában úgy tartják, hogy röviddel 1070 előtt halt meg, lehet, hogy már jóval korábban, még 1058-ban elhunyt.Lásd Duncan, 42–43. o., aki Ingibiorg halálát 1058-ra teszi. Oram, David I, 22–23. o. szerint Malcolm és Ingibiorg 1065 körül keltek egybe. Az Orkneyinga saga feljegyzi, hogy Malcolmnak és Ingibiorgnak egy fia volt, II. Duncan (Donnchad mac Maíl Coluim), akiből később király lett. Néhány középkori krónikás, William of Malmesburyt követve, azt vélelmezi, hogy Duncan törvénytelen gyermek volt, de ez valószínűleg nem több, mint a Margittól származó utódok melletti propaganda, azzal a céllal, hogy aláássa Duncan leszármazottainak, a Meic Uilleim-családnak a trónra vonatkozó igényét.Duncan, 54–55. o.; Broun, 196. o.; Anderson, SAEC, 117–119. o. Malcolm Domnall nevű fiáról, aki valószínűleg 1085-ben hunyt el, nem tesznek említést az Orkneyinga saga szerzői. Őt vélhetően Ingibiorg szülte.Duncan, 55. o.; Oram, David I, 23. o.; Domnall halálát az Annals of Ulster jegyzi fel (1085. év): „... Domnall, Máel Coluim fia, Alba királya, ... boldogtalanul fejezte be életét.” Az egyáltalán nem biztos, hogy Domnall apja Máel Coluim volt. M.O. Anderson, ESSH, corrigenda xxi. o., úgy véli, Domnall annak a Máel Coluim of Moray-nek (Moray királyának vagy elöljárójának) a fia volt, akit 1029-es gyászjelentése Skócia királyának titulál.
Malcolm és Ingibiorg házassága biztosította a békét északon és nyugaton. A Heimskringla azt mondja, hogy a királynő apja, Finn, III. Harald norvég király tanácsadója volt, majd, miután Haralddal összevesztek, II. Svend dán király gróffá nevezte ki, ami ugyancsak jó érv lehetett a házasság mellett.Saga of Harald Sigurðson, 45. f.; Saga of Magnus Erlingsson, 30. f. Lásd még Oram, David I, 22–23. o. Malcolm békében élt az orkneyi grófsággal, együtt uralkodva ott mostohafiaival, Paul és Erlend Thorfinnssonnal. Az Orkneyinga saga említést tesz ugyan egy Norvégiával való viszálykodásról, de ez valószínűleg félreértés, mivel az esetet kapcsolatba hozza Csupaszlábú Magnusszal, aki csak 1093-ban, azaz Malcolm halálának évében lett norvég királyOrkneyinga Saga, 39–41. f.; McDonald, Kingdom of the Isles, 34–37. o.
Malcolm és Margit thumb|250px|Máel Coluim és Margit egy 16. századi heraldikai munkában. Figyeljük meg a ruhájukon látható címereket. Malcolm ruházatán a skót oroszlán található, melyet egyébként csak dédunokája, Oroszlán Vilmos korától használtak. A Margit ruháján Hitvalló Eduárd feltételezett címere díszeleg. Bár Malcolm menedéket adott a Northumbriából elűzött Tostig Godwinsonnak, maga nem kapcsolódott be Harald Hardraade és Tostig szerencsétlen 1066-os Anglia elleni hadjáratába, mely a Stamford Bridge-i vereséggel, valamint Harald és Tostig halálával végződött.Brémai Ádám szerint Malcolm is ott volt Stamford Bridge-nél, de ő az egyetlen, aki ezt állítja: Anderson, SAEC, 87. o. 1068-ban befogadott egy csoport angol száműzöttet, akik Hódító Vilmos elől menekültek, köztük volt Agatha, Hitvalló Eduárd unokaöccsének, Száműzött Eduárd-nak az özvegye, valamint Magyarországon született gyermekei, Földönfutó Edgar, a későbbi II. Edgár, továbbá nővérei, Margit és Krisztina. Hozzájuk csatlakozott Gospatric, Northumbria grófja is. A menekülteknek azonban csalódniuk kellett, ha a skótoktól azonnali segítséget vártak.Oram, David I, 23. o.; Anderson, SAEC, 87–90. o. Orderic Vitalis szerint az angolok elvárták Malcolm segítségét.