Kemény Egon (Ferenc) (Bécs, 1905. október 13. – Budapest, 1969. július 23.) kétszeres Erkel Ferenc-díjas magyar zeneszerző.
Élete Kemény Egon neve és zenéje – a XX. századi közönség generációin át és a szakmai körökben egyaránt – fogalom volt, magas színvonalú művészetet garantáló márka.
Életét elsősorban a zeneszerzés töltötte be, közel négy évtizedes karrierje során szám szerint több mint háromszáz sikerrel előadott zeneművet alkotott.
Szülei: dr. Kemény Dezső orvos és dr. Kemény Dezsőné szül.: Smoglian Anna, testvérbátyja: dr. Kemény Albert fogszakorvos. Kisgyermekkorát a császárvárosban töltötte. Humánus szellemű, művelt, nagypolgári családi légkörben élt és nevelkedett Bécsben és Kassán.
Apja Bécsben végezte el az orvosi egyetemet (sub ausp. Regis promovált) majd ugyanitt évtizedeken át megbecsült sebész főorvos volt. 1910-ben – miután a bécsi Orvosi Egyetemen fogorvossá képeztette át magát – családjával szülőházába, Kassára költözött, magánrendelőt nyitott, és haláláig folytatta – köztiszteletben álló orvosként és polgárként – gyógyító élethivatását.
Kassán, a Fő-utcai Kemény-házban nevelkedett. Ötéves korától zeneszerzőnek készült.
Hatéves volt, már zeneszerzőnek készült, amikor apja – aki szabadidejében maga is szívesen zongorázott – felismerte Egon fia abszolút hallását, és támogatva irányította zene iránti nagyfokú érdeklődését.
Zenei képzést 1923-ig – zongora, hegedű, zeneelmélet, zeneszerzés – Rétháti Kövér Dezsőtől, a Kassai Városi Zeneiskola igazgatójától és Paulusz Ákostól kapott. Hangszerelést 12 éves korától tanult, ez a tehetsége és tudása is, hangszerismeretével együtt már első műveiben megmutatkozott.Meglátogattuk a180 éves kassai zeneiskolát
A Kassai Főgimnázium tanulója volt. Szülei ragaszkodtak a magyar nyelvű érettségihez, ezért – az akkori helyzet miatt – magántanulóként Miskolcon, a Főgimnáziumban tette le az érettségi vizsgát.
1923-tól a szülői elvárásnak eleget téve a Bécsi Egyetem Orvosi Fakultásán orvosnak készült, négy szemesztert végzett el, kiváló vizsgaeredményekkel. bélyegkép|A Bécsi Zeneakadémia épülete napjainkban Ezzel egy időben Franz Schmidtnél, a bécsi Zeneművészeti Főiskola, ma: Universität für Musik und darstellende Kunst Wien – tekintélyes és köztiszteletben álló igazgatójánál felvételi vizsgát tett, aki őt alapos felkészültsége és nagy tehetsége alapján azonnal a legfelső évfolyamra vette fel. Így lett tanára Franz Schmidt,.bildarchivaustria.at aki végig vezette Kemény Egon tanulmányait.
A bécsi Zeneművészeti Főiskola (a "bécsi Akadémia") elvégzése után a Bécsi Állami Operaház (Wiener Staatsoper) felajánlott korrepetitori állását nem fogadta el.
Kassai estélyeken nagy sikerrel mutatta be műveit: „Andacht”, „Arie”, „Chanson d’Amour” (1926). Kiválóan zongorázott.
1926-ban Kassáról Budapestre utazott le – egzisztenciáját és karrierjét itt építette fel. Budapesten élt és alkotott élete végéig. (Berlini évek: 1930 – 1933).
Rendkívüli tehetsége már első, Budapesten 1927-ben előadott műveiben érvényre jutott. Modern táncai kirobbanó sikereivel – jazz- és szalonzenekari kompozíciói – a magas zenei körökben is feltűnést és elismerést keltett.
Színházi és zenei karrierje a Fővárosi Operettszínházban (ma: Budapesti Operettszínház) kezdődött, amikor a 21 éves zeneszerzőt Szabolcs Ernő rendező korrepetitornak, Faludi Sándor igazgató másodkarmesternek kérte fel és szerződtette.
Kemény Egon 1928-ban az Operettszínház szerződtetett állandó karmestere lett és Kikelet ucca 3. címmel lekötötték első nagyoperettjét. Budapest után 1929 őszén a Kassai Nemzeti Színház is bemutatta.
A nagy gazdasági világválság idején elfogadta barátja, Ábrahám Pál felajánlott szerződését, és hívására – váratlanul megszakítva Budapesten induló karrierjét – Berlinbe költözött. Berlini évei alatt, 1930–1933 között Kemény Egon zeneszerzőként nem komponált saját művet. 25-28 évesen Berlinben zenekari hangszerelőként alkotott, karnagy (Kapellmeister) volt, valamint anyanyelvi szintű német nyelvtudásával és megbízható pontosságával titkári feladatokat is ellátott barátja és zeneszerző-, karmester kollégája, Ábrahám Pál nagyoperettjei és filmjei elkészítésében. A berlini magyar művészkolónia köréhez tartoztak.
1933-ban visszaköltözött Budapestre, mint a Rákóczi induló című reprezentatív magyar hangosfilm szerződtetett zenei vezetője. Újra saját kompozícióin dolgozott és ismét zeneszerzőként vált egyre ismertebbé.
Nagyoperettjeit – Kikelet ucca 3. / Kikelet utca 3. (1929), Fekete liliom (1946), Valahol Délen (1956) – a Fővárosi Operettszínház igazgatói (Faludi Sándor, Fényes Szabolcs, Gáspár Margit) rendelték meg. Mindhárom darab zenéje az operett műfajának megújítására törekvő különlegesség, a meglehetősen fordulatos szövegkönyvek tiszta erkölcsi értékeket képviselnek – itt, a mai Budapesti Operettszínházban nagyoperettjeit sztárszereposztással, revükoreográfiával, pompás jelmezekkel és díszlettekkel vitték színre.
Krisztina kisasszony című daljátékát (a rádióoperett színpadi változatát) a Miskolci Nemzeti Színház mutatta be (1961).
"Zenéjét szerzette: Kemény Egon" – többnyire ezzel a bemondással kezdődtek rádióműsorai, amely máig emlékezetes a rádióhallgatók idősebb generációi körében. A Magyar Rádió 1934-től hosszú évtizedeken át szinte naponta játszotta műveit. Új rádiós műfajok – az első rádiódaljáték (1937) és az első rádióoperett (1949) – zenéjének megkomponálásához is ő kapott felkérést.
Művei a nagyközönség minden rétegéhez szóltak, műfaji sokszínűségük is érték. Néhányat kiemelve a felnőtt korosztály részére komponált művei közül: történelmi daljátékai, nagyoperettjei, szimfonikus zenedarabjai, filmzenéje, dalai, sanzonjai valamint a gyermekkarok részére komponált dalciklusai továbbá az Oktatási Minisztérium felkérésére (1962) írt óvodás dalocskái fémjelzik életútja zenei sikereit.
Magas zenei kitüntetésben, Erkel Ferenc-díjban gyermekeknek komponált műveiért 1953-ban, a Hatvani diákjai című daljátékáért 1955-ben részesült.
Zeneművei túlnyomó többsége a Rózsavölgyi és Társa kiadónál jelent meg (1927-től).
1927-1947 között számos zeneszerző kollégája felkérését elfogadta: operettjeik és betétdalaik, filmjeik, zenekari hangszerelésével műveik népszerűségét segítette elő.
Dr. Huszka Jenővel munkálkodva tevékenyen hozzájárult a zeneszerzők és szövegírók szerzői érdekvédelméhez.
A 20. század jelentős magyar zeneszerzőinek egyike. Klasszikus műveltséggel és nagy zenetörténeti tudással is rendelkezett, közismert művész, komoly és szerény ember volt, finom eleganciája alkotásait is jellemezte. Műveiben ápolta a német és az osztrák zenei hagyományokat és megőrizte a magyar zene kincseit.
A magánéleti harmóniát élete utolsó harmadában, 1953-tól, második házasságában találta meg, feleségével és gyermekeivel családi boldogságban élt, haláláig, Budán, pasaréti otthonukban.
1969. július 23-án, Budapesten hunyt el. A Magyar Zeneművészek Szövetsége, amelynek alapító tagja volt, saját halottjának tekintette.
Zenei pályaíve Bécsi, klasszikus zenei végzettségével és tudásával Kemény Egon zeneszerzőként a könnyűzene felé fordult (1926), ez a zeneművészeti ág lett választott hivatása.
1927-ben aratta első nagy sikerét Budapesten (Kemény Egon – Harmath Imre: Honolulu, charleston). Modern tánc-slágereit (charleston, tangó, foxtrott, blues) kora híres előadói – Dénes Oszkár, Érczkövy László, Vig Miklós, Fekete Pál, Sebő Miklós, Szedő Miklós dr., Kalmár Pál, Weygand Tibor, Dr. Lantos Olivér, Rózsa Annie – énekelték, színpadon adták elő, gramofonlemezre vették, és mindegyik megjelent Rózsavölgyi és Bárd kottakiadványokban is.
Az „Alpesi falu”, a Rott Kis Kabaré, a Rott Komédia Kabaré és a Talkie beszélőfilm-kabaré voltak műveinek színhelyei.
Nagyoperettjeit a Fővárosi Operettszínház (ma: Budapesti Operettszínház) mutatta be.
A "Kikelet ucca 3" (mai elnevezésén Kikelet utca 3.) című „pesti operette”–tel 1929-ben mutatkozott be. A női főszerepben Somogyi Erzsi, majd Eggerth Márta, Sarkadi Aladár, Kabos Gyula, Halmay Tibor játszott. A budapesti bemutató 1929. április 27-én volt, majd a nagyoperettet sikere után még ebben az évben, októberben a Kassai Nemzeti Színház vitte színre.
1946-ban tűzték műsorra a "Fekete liliom" című romantikus nagyoperettet, Fényes Szabolcs igazgató felkérésére, Karády Katalin, Latabár Kálmán, Nagy István, Gombaszögi Ella főszereplésével.
A "Valahol Délen" című nagyoperett bemutatója 1956 tavaszán Gáspár Margit színházigazgató idején volt, fő szerepekben Petress Zsuzsa, Mezey Mária, Sennyei Vera, Borvető János, Homm Pál, Rátonyi Róbert. 1957-ben Fényes Szabolcs igazgató felújította a darabot.
Kemény Egont művészkörökben Ábrahám Pál legjobb barátjaként is ismerték, hat és fél évig (1927–1933) volt zenei munkatársa Budapesten, Lipcsében és Berlinben. 1927-ben a Fővárosi Operettszínházban kezdődött közös szakmai munkájuk és barátságuk. Első felkérésre készített hangszerelései: a "32-es baka vagyok én..." című, világsikert aratott induló Ábrahám Pál "Az utolsó Verebély lány" (1928) című operettjéből, a „Viktória” (1930) című operett valamint részben a „Zenebona” (1928) című jazz-operett.
bélyegkép|jobbra|250px|Kemény Egon, Ábrahám Pál, Marton Sándor és Dénes Oszkár, 1930 Lipcsében (Színházi Élet) Ábrahám Pál felajánlott szerződését Kemény Egon elfogadta, 1930-1933-ban Berlinben éltek. Ez idő alatt születtek meg a "Viktória" német változata (1930), a "Hawaii rózsája" (1931) és a "Bál a Savoyban" (1932) című Ábrahám operettek, Kemény Egon nagyzenekari hangszerelésével, a partitúrák kéziratai is az ő munkái. A színházi próbákon karnagyként tevékenykedett. Részt vett továbbá azoknak a zenei feladatoknak az ellátásában is, amelyek az Ábrahám-operettek hangosfilm-változatainak ("Mesék az írógépről" (Die Privatsekretärin), "Viktoria und ihr Husar" stb.) elkészítésével kapcsolatban merültek fel.
Született bécsi, anyanyelvi szintű német nyelvtudása, megbízhatósága és pontossága is szerepet játszott a fenti sikerekben, titkári feladatokat is ellátott Ábrahám Pál legjobb barátjaként.
1933-ban Berlinből Budapestre költözött mint a "Rákóczi induló" című reprezentatív magyar hangosfilm szerződtetett zenei vezetője.
Hazaszeretetéből fakadó művei közül a legnevezetesebbek: a négytételes "Magyar szvit" (1934), ami kedvelt műsorszáma volt az ország legnagyobb zenekarainak, a "Tisza" (1935) című szimfonikus költeménye és a "Délibáb" (1935) című nagyzenekari népdalegyvelege. Ezeket a zeneműveit a Rózsavölgyi és Társa cég felkérésére komponálta, azóta az egész világot bejárták.
1936-ban újrahangszerelte a "Rákóczi induló"-t szimfonikus zenekarra, ami szintén a Rózsavölgyi és Társa cégnél jelent meg.
1937–1948 között klasszikus és kortárs magyar – Csokonai Vitéz Mihály, Vajda János, Petőfi Sándor, Reviczky Gyula, Ady Endre, József Attila, Tóth Árpád, Áprily Lajos, Juhász Gyula, Kosztolányi Dezső és mások, valamint angol – Burns, Shakespeare, Blake, Poe és mások –, továbbá amerikai költők leghíresebb verseit zenésítette meg, szám szerint harmincnál többet, s e dalokkal – amiket az ország legkiválóbb énekesei is felvettek műsorukba – aratta akkor legnagyobb sikereit. (Kottakiadványokban megjelent: Rózsavölgyi és Társa és Bárd Zeneműkiadók)
1940–41-ben Bartók Béla, Dohnányi Ernő, Kodály Zoltán, Weiner Leo nagyzenekari műveit ültette át kiszenekarra, a Rózsavölgyi és Társa cég megbízásából.
Bartók Béla: Dansa dell' orso (Medvetánc), Rid. per piccola orchestra di Egon Kemény, Milano (1950) Zerboni Bartók Béla: La sera nella campagne (Este a székelyeknél), Rid. per piccola orchestra di Egon Kemény, Milano (1950) Zerboni
Kemény Egon a gershwini szimfonikus könnyűzene magyarországi meghonosítója.
A Magyar Rádióval (Rádió Budapest I.) 1934-ben kezdődött kapcsolata, az intézmény évtizedeken át művei bemutatóinak egyik fő helyszíne lett. Zenedarabjait közel negyven éven át, haláláig számtalan rádióműsorban gyakran sugározták.