Igriczi Nagy Ferenc (Igrici, 1880. január 7. – Pétfürdő,Bölöny József–Hubai László: Magyarország kormányai. 1848–2004. 5. bőv. és jav. kiad., Akadémiai Kiadó, Budapest, 2004. 401. p. és gyászjelentése szerintTévesen Mátraverebélyt jelöli meg halála helyeként Dobrossy István–Eszenyi Miklós–Zahuczky László: Miskolci életrajzi lexikon. Miskolc, 2008. p. 175., a Magyar életrajzi lexikon pedig nem is közli. 1937. február 15.) jogász, Miskolc polgármestere, főispánja Károlyi Mihály kormányának tárca nélküli közélelmezési minisztere.

Élete Nagy Ferenc Igriciben született, ahol az apja községi jegyző volt. Középiskolai tanulmányait Miskolcon, a református főgimnáziumban végezte. Jogi tanulmányokat folytatott Budapesten a Kir. M. Pázmány Péter Tudományegyetemen, ahol 1903-ban szerzett diplomát. Végzése után, 1903-tól aljegyző, 1905-től főjegyző volt Miskolcon, 1906–1907 között pedig a „Miskolci Napló” című napilap munkatársa is volt.

Szentpáli István polgármesteri megbízatása 1912-ben lejárt, és ekkor Nagy Ferencet választották meg utódjának. Az 1912. április 30-án elhangzott ötven oldalas programbeszédében a következőket mondta: „Mint polgármester felemelkedem minden pártpolitikán és kizárólag városi politikát fogok csinálni, a város javát, a polgárság egyetemes érdekeit fogom keresni a politikában is. A politikai meggyőződés az egyéni érzelem, a lelkiismereti szabadság kérdése, a melyet nem szabad érinteni a polgármesternél sem.” Ezzel visszautalt Szentpáli nézeteire is, aki szintén hasonló elveket vallott.

Nagy Ferenc nagyon nehéz időben lépett hivatalba, a háborús évek gondjai, megpróbáltatásai lassan beszivárogtak a város életébe. Az első év ettől függetlenül rendkívül produktív volt. Komolyan foglalkoztak a Sajó hajózhatósági kérdéseivel (ami egyébként sohasem valósult meg), a városi köztemető létesítésével, de a polgármester a város építészeti arculatának alakítását tekintette fontos feladatának. A Népkert melletti részeken telkeket parcelláztak családi házas övezet kialakítására (az építkezéseket 1914-ben állították le a háború kitörésekor). Felépült a Vas- és fémipari szakiskola, szövőgyár, palagyár, téglagyár építése kezdődött el. A bolgár kertészek számára a Sajó térségében vásároltak területeket. Az addig részvénytársasági keretek között működő Színházat átvette és finanszírozta a város, 1913-ban pedig a Múzeum is városi kezelésbe került. Kiemelendő a csatorna és a vízvezeték-hálózat bővítése, az út- és járdaépítés, egy Szinva-híd megvalósítása.

A háborús frontokról egyre nagyobb számban érkeztek a sebesültek, Nagy Ferenc gyors ütemben átállította a város szervezetét az újszerű feladatok ellátására. Létrehoztak egy barakk-kórházat. A tábor egy másik részében a fertőző betegeket különítették el, a megközelíthetőség megkönnyítésére lóvontatású vasutat építettek ki a Tiszai pályaudvartól. A hadirokkantak, hadiárvák és hadiözvegyek, a nincstelenek számának növekedése miatt három népkonyhát és három gyermekotthont működtettek. Létrehozták a Városi Közélelmezési Vállalatot, a Kenyérgyárat, a Húsüzemet és a Tejüzemet. A polgármester szociális munkája elismerést váltott ki országszerte és példává vált. Így vált belőle 1917-ben városi főispán, majd a budapesti Országos Közélelmezési Hivatal elnöke lett. Időközben a Polgári Radikális Párthoz csatlakozott. 1918. október 31-én a Károlyi Mihály-kormány tárca nélküli közélelmezési minisztere lett. 1919 tavaszán visszavonult mátraverebélyi birtokára. 1937. február 15-én Pétfürdőn, életének 58., házasságának 33. évében. Szülőfalujában, Igriciben temették el 1937. február 17-én délután a református egyház szertartása szerint. Neje Csorba Ilona volt.

Fontosabb művei Az új városi törvény. Budapest, 1907. A magyar városi jog. Budapest, 1912. Emberi és társadalmi problémák. Budapest, 1928.

Jegyzetek

Források

Gyászjelentése

Kategória:Magyar jogászok Kategória:Miskolc polgármesterei Kategória:Miskolciak Kategória:PRP-tagok Kategória:1880-ban született személyek Kategória:1937-ben elhunyt személyek Kategória:Magyarország tárca nélküli miniszterei Kategória:Miskolc főispánjai