A Sakk (angolul: Chess) egy musical, melynek szövegét Tim Rice írta, zenéjét a két volt ABBA-tag, Björn Ulvaeus és Benny Andersson szerezte. A történet a hidegháború légkörében, a sakkvilágbajnokságon kibontakozó szerelmi háromszög története, mely az amerikai és az orosz sakkmester, valamint egy magyar születésű nő között fonódik, aki ez előbbi menedzsere, de az utóbbiba szeret bele. Mind az USA, mind a Szovjetunió mindent megtesz azért, hogy propagandacélokra használja fel a világbajnokság alakulását. Bár a szereplők nem valós személyek, az amerikai játékos személye Bobby Fischer nagymester alakjából ered, míg a cselekmény elemei Viktor Korcsnoj és Anatolij Karpov nagymesterek pályafutására emlékeztetnek.
A Jézus Krisztus szupersztár és az Evita bevált szokását követve, a musical először egy kiugróan sikeres koncepcióalbumon jelent meg 1984-ben. A Sakk színházban először 1986-ban a londoni West Enden volt látható, ahol három évig futott. A nagy mértékben átdolgozott amerikai változat a Broadwayen debütált 1988-ban, de csak két hónapig maradt műsoron. Ezen változat második felvonása Budapesten játszódott. A Sakkot rendszeresen dolgozzák át az újabb bemutatók alkalmával, melyek közül sok a londoni és a New York-i változatból is kölcsönöz elemeket; azonban egy jelentősebb bemutató sem alapult azóta csak a West End-i, vagy csak a broadwayi verzión.
A Sakk hetedik helyen végzett a BBC Radio 2 hallgatói listáján, a „Nagy-Britannia első számú, kihagyhatatlan musicalje” kategóriában.
Magyarországon az Arizona-Rock Színházi Társulás mutatta be Romhányi Ágnes fordításában 1992. május 31-én, három évvel később pedig a Rock Színház tűzte műsorára a Rock Színsátorban. 2010-től a PS Produkció repertoár előadása. A 2013/2014-es évadban pedig a győri Nemzeti Színházban volt látható-hallható
Keletkezése Tim Rice már az 1970-es években tervezte egy, a hidegháborúról szóló musical megírását. Akkori szerzőtársával, Andrew Lloyd Webberrel a kubai rakétaválság történetét szerették volna elmesélni. 1979-ben jutott eszébe, hogy az amerikai–szovjet sakkrivalizálás motívumán keresztül közelíti meg a témát, miután tudomására jutott az „évszázad meccsét” (Bobby Fischer és Borisz Szpasszkij) övező politikai csatározás. Szerzőtársa, Lloyd Webber ebben az időszakban a Macskák című musicaljén dolgozott, így Richard Vos amerikai producer azt tanácsolta Rice-nak, hogy dolgozzon Anderssonnal és Ulvaeusszal helyette, mivel ők épp új ABBA-n kívüli projektet kerestek. Rice, aki ABBA-rajongónak vallotta magát, elfogadta az ötletet. Később azt írta, semmilyen fenntartása nem volt velük szemben, mivel „mindig volt valami színházi az ABBA-stílusban.” Rice 1981 decemberében, Stockholmban találkozott először a duóval, hogy megtárgyalják a koncepciót (Vos szintén részt vett a találkozón), és hamarosan aláírtak a projekthez. (Az ABBA egy évvel később felbomlott, melyet követően Rice azzal viccelt, hogy „lehet, hogy ez az én hibám”.)
Rice, Andersson és Ulvaeus 1983-ban végig a musical zenéjén és dalszövegein dolgoztak. Rice leírta az általa tervezett számok hangulatát, mely alapján Andersson és Ulvaeus megírták, felvették és elküldék Rice-nak a zenét, amelyhez Rice hozzáillő dalszöveget írt. Néhány dal anyaga merített Andersson és Ulvaeus korábbi ABBA-nak írt munkáiból: az I Know Him So Well kórusa például az ABBA 1977-es turnéjából ismert I Am An A kórusára alapul, míg az Anthem kórusa az Our Last Summer gitárszólóját használta fel. Ulvaeus mintaszöveget is mellékelt a dalokhoz, hogy hangsúlyozza a dalok ritmikáját, melyek közül Rice néhányat beépített a végső változatba is, mivel „zavarba ejtően jónak” találta (a legismertebb példa: „One night in Bangkok makes a hard man humble”). A Heaven Help My Heart című dalt teljes egészében felvették az ABBA-tag Agnetha Fältskoggal is Every Good Man címmel, ám az eredeti dalszövegből semmit nem használtak fel.
Az alkotók úgy döntöttek, hogy mielőtt színpadra állítanák a művet, nagylemezként kiadják, mely Rice két korábbi munkájánál, a Jézus Krisztus szupersztár és az Evita esetében sikeresnek bizonyult. A Sakk koncepcióalbumának felvételei 1983 novemberében kezdődtek. A felvételek többsége a stockholmi Polar Studiosban készült, csak a zenekari és a kórusfelvételek készültek Londonban, a Londoni Szimfonikus Zenekar előadásában. A billentyűkön maga Andersson játszott. A főszereplőket, akiket még egyszerűen az amerikainak és az orosznak hívtak, Murray Head és Tommy Körberg, Florence szerepét Elaine Paige, Szvetlánáét pedig Barbara Dickson énekelte. Molokov Denis Quilley, a bíró Björn Skifs volt. Az album hangmérnöke és -vágója Michael B. Tretow volt, aki minden addigi ABBA-albumon is segítette a zenekar tagjainak munkáját.
A kész dupla-LP világszerte 1984 őszén jelent meg. Az album kísérőfüzetében megjelent a musical cselekményének összefoglalója is. A The New York Times korabeli kritikája szerint a Sakk „egy nagyszabású projekt… grandiózus egyveleg, mely féltucat alapból táplálkozik, kezdve Gilberttől és Suvillantól Rodgers-ig és Hammersteinig, az olasz operáktól a modern szintetizátor alapú popig. Ráadásul mindez pazarul a Londoni Szimfonikus Zenekarhoz igazítva és zaftos elektronikus díszítéssel.” Világsikerként könyvelhették el a kislemezként megjelenő One Night in Bangkok című számot Murray Head előadásában, mely még a US Billboard Hot 100 listán is harmadik helyet ért el. Az I Know Him So Well duett Elaine Paige-től és Barbara Dicksontól négy hétig vezette a kislemezek eladási listáját Nagy-Britanniában, s ezért Ivor Novello-díjat is kapott („A” oldal). Később Whitney Houston és édesanyja Cissy is feldolgozták, és Whitney második albumán, a Whitneyn szerepelt. Barbra Streisand 1992-es Highlights from Just for the Record című albumán is megjelent.
Dalok listája
Act I "Merano" "The Russian and Molokov" / "Where I Want to Be" — The Russian and Molokov / The Russian "Opening Ceremony" "Quartet (A Model of Decorum and Tranquility)" "The American and Florence" / "Nobody's Side" "Chess" — Orchestra "Mountain Duet" — Florence and the Russian "Florence Quits" — Florence "Embassy Lament" "Anthem" — The Russian
Act II "Bangkok" / "One Night in Bangkok" — The American and Ensemble "Heaven Help My Heart" — Florence "Argument"- Florence and the Russian "I Know Him So Well" — Florence and Svetlana "The Deal (No Deal)" — Walter and Molokov "Pity the Child" — The American "Endgame" — The Russian, The American, Florence, Svetlana and Ensemble "Epilogue: You and I" / "The Story of Chess" — Florence, The Russian, and Svetlana
A Sakk koncertváltozatát 1984. október 27-én mutatta be az eredeti szereposztás a londoni Barbican Centre-ben, majd felléptek Hamburgban, Amszterdamban és Párizsban. Az utolsó előadás november 1-jén volt a stockholmi Berwaldhallenben. A One Night in Bangkok, Nobody’s Side, The Arbeiter, I Know Him So Well és Pity the Child című számokhoz 1985-ben videóklipet forgattak az eredeti lemez énekeseivel, David G. Hillier rendezésében. Mindet kiadták VHS-en Chess Moves (Sakklépések) összefoglaló néven.
West End
A Sakkot 1986. május 14. és 1989. április 8. között játszotta a Prince Edward Theatre Londonban. Az eredeti tervek szerint a musicalt Michael Bennett vitte volna színre, ám a szereplők kiválasztása, illetve a díszlet- és jelmezmegbízások lebonyolítása után egészségügyi okokra hivatkozva visszalépett. A feladatot Trevor Nunn rendező vette át, aki a tervezett időre bemutatásra alkalmassá tette a darabot, bár számottevő technikai nehézségek árán. Az album három főszereplője Elaine Paige, Tommy Körberg és Murray Head a színpadon is eljátszották szerepüket, míg Barbara Dickson visszautasította a felkérést és Szvetlána szerepét Siobhán McCarthy vette át.
Lynn Pecktal Set design című interjúkötetében Robin Wagner, a Sakk díszlettervezője azt nyilatkozta, hogy Bennett eredeti tervei egy multimédiás show-ról szóltak: bonyolult billenőpadlóval, televízió-képernyőkkel borított falakkal és egyéb technikai vívmányokkal. Nunn úgy vélte nem tudja Bennett vízióját megvalósítani, ezért saját realisztikus stílusához alakította az előadást, melyhez azonban felhasználta a mamutdíszlet alapjait. Ennek részét képezte három videofal, melyek William Hartston sakkmester kommentárjait és a BBC-hírolvasók bejelentkezéseit közvetítették.
A londoni változat egy költséges szuperprodukció volt, körülbelül 12 millió amerikai dollárba került. Kiegészítették a koncepcióalbum cselekményszövését, jelentős mennyiségű recitativo került a darabba, és számos West End-csillagot felvonultatott hároméves futási ideje alatt (köztük olyan neveket, mint Anthony Head, Grania Renihan, David Burt és Peter Karrie). A musical 1986-ban megkapta a Londoni Színikritikusok Díját a legjobb musicalnek járó kategóriában, valamint három Lurence Olivier-díjra jelölték a legjobb musical, a legjobb színész (Tommy Körberg) és legjobb színésznő (Elaine Page) kategóriákban. Ezek közül kettőben (legjobb musical és legjobb színész) Az Operaház Fantomja című Andrew Lloyd Webber-mű vitte el a Sakk elől a díjat.
Cselekmény Első felvonás A darab elején a Nemzetközi Sakkszövetség elnöke (a bíró) és társai mesélik el a sakk történetét (The Story of Chess), majd a helyszín, Merano bemutatása következik. Az észak-olaszországi város szolgál a sakkvilágbajnokság helyszínéül. Amint e helyiek az eseményre készülnek, a hetyke amerikai címvédő Frederick Trumper érkezik meg a magyar születésű, de Nagy-Britanniában felnevelkedett menedzserével, Florence Vassyval (Vassy Flóra) (Merano). A hotelszobában Florence arra figyelmezteti Freddie-t, hogy ha folytatja rosszfiús viselkedését a sajtó ellene fog fordulni. A sajtókonferencián Freddie megtámad egy újságírót, aki Florence-szel való kapcsolatára kérdez rá (Commie Newspapers / Press Conference). Az orosz kihívója Anatolij Szergijevszkij és menedzsere, Alekszandr Molokov KGB-ügynök érdeklődve, de megvetéssel nézik végig a jelenetet a televízióban. Anatolij arról énekel, hogy került abba a helyzetbe, ahol most van (Anatoly and Molokov / Where I Want to Be).
A nyitóünnepségen az amerikai és szovjet diplomaták arra esküdöznek, hogy az ő sakkozójuk fog nyerni (US vs USSR [Diplomats]); a bíró az eljárásmód megtartásának szükségességét hangsúlyozza (The Arbiter’s Song, Hymn to Chess); míg a szponzorok jó üzletek után kutatnak (Merchandisers). A sakkjátszma közben Freddie abban a hiszemben, hogy az oroszok befolyásolják a játékot kiviharzik a teremből (Chess #1, The Arbiter – Reprise). A földre borult sakktáblát és -bábukat Florence, Anatolij, Molokov és a bíró szedik össze, miközben megegyeznek azon, hogy Freddie-nak és Anatolijnak találkoznia kell, hogy megbeszéljék a problémát (Quartet – A Model of Decorum and Tranquility, Florence & Molokov). Később mikor kiderül, hogy Freddie időközben megegyezett a televíziótársasággal, hogy nagyobb fizetést kapjanak tőlük, vita alakul ki közte és Florence között. Mikor Freddie vita közben szóba hozza Florence édesapját, akit valószínűleg az oroszok hurcoltak el az 1956-os budapesti forradalom idején, a nő megharagszik az amerikaira (The American and Florence/1956 – Budapest is Rising). Florence válasza: „senki sincs a más oldalán” (Nobody’s Side). A Merano hegyi fogadóban Florence és Anatolij várják az amerikai érkezését. A félelmeiket egymásnak megvalló Florence-t és Anatolijt a közben megérkező Freddie ölelkezve találja. Az amerikai bejelenti, hogy a meccs folytatódhat, és a televíziótársasággal mindkét versenyző fél részére fizetésemelésről döntöttek (Der Kleine Franz, Mountain Duet).