John Dawson „Johnny” Winter III (Beaumont, Texas, 1944. február 23. – Zürich, 2014. július 16.) kétszeres Grammy-díjas amerikai albínó blues gitáros, énekes és producer. Testvére, a szintén albinó Edgar Winter billentyűs, gitáros, szaxofonos, ütős.
Élete Winter édesapja Lelandből (Mississippi, USA) származott. Katonatiszt volt, a Virginia Military Institute-on diplomázott. Egy texasi szolgálati úton ismerkedett meg a feleségével, és már együtt utaztak Lelandbe. Johnny édesapját a tengeren túlra helyezték át, ezért az édesanyja visszatért Beaumontba, ahol megszülte John Dawson Winter III-at, azaz Johnny Wintert. Johnny nagyapja gyapotügynök volt, halála után Johnny édesapja vette át az üzletet. A család Beaumontban telepedett le, de a nyarakat Lelandben töltötte.
A két testvér zenét szerető családban nőtt fel, az édesapjuk szaxofonon és bendzsón, az édesanyjuk pedig zongorán játszott. Johnny 5 éves korában klarinéton kezdett tanulni, de négy év után abba kellett kellett hagynia, mert súlyos mélyharapása volt. Ezután ukulelén tanult, de amikor elkezdődött a rock and roll-korszak, édesapja tanácsára gitárra váltott. A testvérek több hangszeren is megtanultak játszani, amit a helyi klubokban It And Them néven bizonyítottak. Később nevet változtattak, az új név Johnny Winter And The Black Plague lett.
Johnny nem csak a megjelenéséről, hanem a déli blues- és rock and roll-stílusáról is ismertté vált. 2003-ban a Rolling Stone magazin Minden idők 100 legjobb gitárosának listája (Rolling Stone magazin) 74. helyén szerepelt. A lista 2011-es újabb változatán a 63. helyre került.
Pályafutása Az igazi karrier 15 éves korában kezdődött. A Johnny And The Jammer On Dart nevű együttesével ekkor vették fel a Scholl Day Blues-t. A formációban Edgar zongoristaként működött közre. A felvételt egy houstoni kiadó jelentette meg. Johnny Winter ekkoriban látta a klasszikus blueselőadók, Muddy Waters, B. B. King és Bobby Bland koncertjeit. A középiskolai tanulmányai után beiratkozott a Lamar Technical College kereskedelmi szakára, de minden hétvégén autóstoppal Louisianába utazott, és kis éjszakai klubokban játszott. Hat hónap után abbahagyta a tanulmányait, és csak a zenével foglalkozott. 1967-ben vette fel a Tramp és a Parchman Farm című blues-okat. 1968-ban megjelent a The Progressive Blues Experiment albuma a Sonobeat Records kiadásában.
1968-ban Chicagóba utazott, ahol a blues-előadókat hallgatta. Itt találkozott 1968 decemberében az egyik legjobb bluesgitárossal, Mike Bloomfielddel, valamint Barry Goldberg billentyűssel.1969-ben Mike Bloomfielddel együtt közreműködött B. B. King koncertjén is. Ugyanebben az évben szerződést kötött a Columbia Records-szal, a The Progressive Blues Experient jogai az Imperial Records-é lettek, amely kiadta az albumot. Első albumát, a Johnny Winter-t 1969 júniusában a Columbia Kiadó adta ki. Abban az évben különböző fesztiválokon, többek között a Woodstocki fesztiválon is fellépett, ahol 9 dalt adott elő, ebből kettőt a testvérével közösen.
Elterjedt a hír, hogy Winter közreműködött Jimi Hendrixszel és Jim Morrisonnal a Jimi Hendrix „Woke Up This Morning And Found Myself Dead" kalózfelvételén. Ezt Winter cáfolja: "... Jimi, Jim és én vagyok állítólag az albumon, de nem hiszem, hogy én vagyok, mert soha az életben nem találkoztam Jim Morrisonnal! Biztos vagyok benne: soha, de soha nem játszottam Jim Morrisonnal! Nem tudom, hogy honnan indult el ez a hír!” 1970 októberében kiadják a Johnny Winter And albumot, 1971 májusában pedig a Live Johnny Winter And-et. Az elkövetkezendő években Johnny Winter besegített a testvérének, majd abbahagyta a zenélést. 1977-ben visszatért, négy évig Muddy Waters együttesében játszott, közreműködött a Hard Again című, Chicago-stílusú electric blues-albumon is.
A közelmúltban 5-6 évenként kiadott egy-egy lemezt (2009-ben kettőt is, a The Johnny Winter Anthology-t és a The Woodstock Experience-t), aktívan zenélt, például 2008. augusztus 23-án a Kentucky állambeli Bowling Greenben olyan ismert blues-okat játszott, mint Bob Dylan Highway 61 Revisited című szerzeménye, vagy az It's All Over Now a The Rolling Stones együttestől.
2009-ben a Woodstock fesztivál közreműködői közül Santana, Janis Joplin, Sly & the Family Stone, Jefferson Airplane és Johnny Winter dalait egy díszdobozos kiadásban The Woodstock Experience címmel jelentette meg a Sony BMG/Legacy.
Láthattuk őt a háromévente megszervezett, Eric Clapton nevével fémjelzett Crossroads Guitar Festiválon, mely épp a méltatlanul elfelejtett blues zenészek és fiatal tehetségek közös fellépése, Johnny Derek Trucks zenekarával (2007, 2010).
Halála
2014. augusztus 1-jei kezdettel turnét tervezett az USA-ban. A 2014. július 14-én tartott franciaországi Cahors Blues Festival után két nappal, július 16-án hunyt el Zürichben, egy szállodai szobában, 70 éves korában. Halálának oka ismeretlen.
Magyarországi koncertjei 2008. október 27., Petőfi Csarnok, Városliget, 1146 Budapest, Zichy Mihály út 14. 2009. november 23., Diesel Club, Népliget, 1011 Budapest, Népliget út 2.
Díjak és tiszteletnyilvánítások Johnny Winter két Grammy-díjas Muddy Waters-albumon működött közre (Hard Agains, I’m Ready), és legalább három saját albumát is jelölték a díjra. 1980-ban ő volt a Guitar World havonta megjelenő szaklap első kiadásának a borítóján. 1988-ban vették fel a Blues Foundation Hall of Fame listájára. Ő "Johnny" a Smashing Pumpkins együttes 1996. április 23-án kiadott Zero című albumának B oldalán hallható "Tribute to Johnny" című dalban.
Diszkográfia Hivatalos albumok bélyeg|jobbra|220px|Emlékkoncert a Woodstocki fesztivál 10. évfordulóján, Parr Meadows, Ridge, NY 1979. Fotó: Bob Sanderson bélyeg|jobbra|220px|Johnny Winter 1990-ben
The Progressive Blues Experiment (1968, Sonobeat) The Progressive Blues Experiment (1969, Imperial) Johnny Winter (1969) Second Winter (1969) Johnny Winter And (1970) Live Johnny Winter And (1971) "Roadwork" (1972) – with Edgar Winter's White Trash Still Alive and Well (1973) Saints & Sinners (1974) John Dawson Winter III (1974) Captured Live! (1976) Together (1976) with Edgar Winter Nothin' But the Blues (1977) White, hot and blue (1978) Raisin' Cain (1980) Guitar Slinger (1984) Serious Business (1985) Third Degree (1986) The Winter of '88 (1988) Let Me In (1991) Hey, Where's Your Brother? (1992) Scorchin' Blues (1992) Live In NYC '97 (1998) I'm A Bluesman (2004) The Johnny Winter Anthology (2009) via Shout! Factory The Woodstock Experience (2009)
Válogatások (néhány nemhivatalos) The Johnny Winter Story (1969) About Blues (1970) Early Times (1970) Before The Storm (1970) Birds Can't Row Boats (1988) A Rock n' Roll Collection (1994) White Hot Blues (1997) Winter Blues (1997) Deluxe Edition (Alligator) (2001) The Best of Johnny Winter (Sony) (2002)
Nemhivatalos albumok Austin, TX also known as The Progressive Blues Experiment (1972) Whole Lotta Love (1978) Ready for Winter (1981) Still Blues After All These Years/Live In Chicago (1990) A Lone Star Kind of Day (Relix- Roy C. Ames production) (1991) Jack Daniels Kind of Day (1992) White Lightning (1996) Back in Beaumont (2000)
Albumok, amelyeken közreműködött Lonnie Brooks: "Wound Up Tight" (Alligator, 1986) Sonny Terry: "Whoopin'" (Alligator, 1980) Muddy Waters: "Hard Again" (Blue Sky, 1977) "I'm Ready" (Blue Sky, 1978) 'Muddy "Mississippi" Waters Live' (Blue Sky, 1979) "King Bee" (Blue Sky, 1981)
Albumain közreműködő zenészek 1969-1974 Johnny Winter – ének, gitár, mandolin, szájharmonika Kenny Ascher – billentyűs hangszerek Todd Rundgren – billentyűs hangszerek Edgar Winter – billentyűs hangszerek Mark Klingman – zongora Jeremy Steig – fuvola A. Wynn Butler – tenorszaxofon Louis del Gatto – tenorszaxofon Stephen Ralph Sefsik – altszaxofon Norman Ray – baritonszaxofon John Smith – szaxofon"Szaxofon": nincs feltüntetve a hangfekvés. Randy Brecker – trombita, szaxofon Karl Garin – trombita Alan Rubin – trombita David Taylor – harsona Willie Dixon – akusztikus basszusgitár Dennis Collins – basszusgitár Dan Hartman – basszusgitár, gitár, dob, ének Randy Jo Hobbs – basszusgitár Tommy Shannon – basszusgitár Richard Hughes – dob Bobby Caldwell – ütős hangszerek Richard Hughes – ütős hangszerek Paul Prestopino – ütős hangszerek Uncle John Turner – ütős hangszerek Randy Zehringer – ütős hangszerek Walter "Shakey" Horton – szájharmonika Rick Derringer – ének, gitár Lani Groves – ének Carl Hall – ének Barbara Massey – ének Tasha Thomas – ének Peggy Bowers – háttérvokál Carrie Hossel – háttérvokál Mark Kreider – háttérvokál Elsie Senter – háttérvokál
1976-2009 Johnny Winter – gitár, steel gitár, ének, szájharmonika, basszusgitár, dob Rick Derringer – gitár Bob Margolin – gitár Floyd Radford – gitár Muddy Waters – gitár, ének Edgar Winter – billentyűs hangszerek, szaxofon, ének Dan Hartman – zongora Pinetop Perkins – zongora Dr. John Rebennack – zongora Ken Sayda – zongora Tom Strohman – szaxofon Dave Still – csörgődob James Cotton – szájharmonika Charles Calmese – basszusgitár Mark Epstein – basszusgitár, háttérvokál Johnny B. Gayden – basszusgitár Randy Jo Hobbs – basszusgitár, ének Jon Paris – basszusgitár, szájharmonika Tommy Shannon – basszusgitár Tom Compton – dob Richard Hughes – dob Casey Jones – dob Chuck Ruff – dob Willie "Big Eyes" Smith – dob Bobby Torello – dob Uncle John Red Turner- dob, ütős hangszerek
Irodalom
Jegyzetek
Fordítás
A Johnny Winter című angol Wikipédia-szócikkben feltüntetett hivatalos albumok
További információk
Szól még a Johnny Guitar… Johnny Winter Biography The Johnny Winter Story Egy fehér ember fekete zenéje: Johnny Winter, 2009.11.23., Diesel Club Magyar Nemzet – Elhunyt Johnny Winter amerikai bluesgitáros
Kategória:1944-ben született személyek Kategória:2014-ben elhunyt személyek Kategória:Amerikai énekesek Kategória:Amerikai gitárosok Kategória:Amerikai zeneszerzők Kategória:Amerikai bluesgitárosok Kategória:Blues Hall of Fame beiktatottak Kategória:Minden idők 100 legjobb gitárosa (Rolling Stone magazin) Kategória:Zürichiek Kategória:Texasiak Kategória:Texas zenei élete