Staicele () kisváros Lettországban.
Fekvése Staicele Lettország északi részén, a Salaca folyó partján, az észt határ mellett fekszik.
Története A Salaca folyón 1887-ben épült az első híd, amelynek hídfőjénél egyre többen telepedtek le. 1897-ben a híd közelében papírgyár létesült, és a papírgyári munkásoknak épült házakból alakult ki a település. 1913-ban a papírgyár saját vasúti szárnyvonalat épített Pāle településig.
Staicele a Rigai-öböl mentén elterülő, a 6-tól a 13. századig létező lív államnak, Metsepolenek Henrik Livónia krónikája Metsepole-t megemlíti: X:14, XI:2-3, XIV:10, XV:10, XV:1, XV:3, XV:7, XVI:4, XIX:3, XXI:7, XXVII:1 és XXIX:3 a területére esik. Az itt élő lívek kezdeményezésére 1999. március 27-én nyitották meg a Pivālind Lív Kulturális és Információs Központ és Múzeumot. A „Pivālind” szó lív nyelven gólyát jelent, ami a városka címermotívuma.
Staicele 1992-ben kapott városi jogokat. A 2009-es közigazgatási reformig Lettország Limbaži járásához tartozott.
Lakosság Staicele össznépességének körülbelül 90%-a vallja magát lettnek.
Jegyzetek
Kategória:Lettország települései