Az alaszkai vadjuh vagy Dall-juh (Ovis dalli) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a kecskeformák (Caprinae) alcsaládjába tartozó faj. Database entry includes a brief justification of why this species is of least concern.
Neve Az állat a tudományos nevét William Healey Dallról (1845-1927) kapta, aki egy amerikai természettudós volt.
Előfordulása Az alaszkai vadjuh Észak-Amerika északnyugati részén honos. Ez a vadjuhfaj a szubarktikus hegységek lakója. Előfordulási területe Alaszka, Yukon, az Északnyugati területeken levő Mackenzie-hegység és Brit Columbia. Az állat a szárazabb élőhelyeket kedveli: havasi legelők, sziklák, köves helyek. Az ilyen sziklás helyeken a ragadozók nehezebben tudják követni az állatot.
Az alaszkai vadjuhot a következő rezervátumokban lehet megtalálni: Kluane Nemzeti Park, Tatshenshini-Alsek Tartományi Park, Nahanni Nemzeti Park.
Alfajai Az állatnak két alfaja létezik:
Ovis dalli dalli Nelson, 1884 - az északi alfaj, amely majdnem teljesen fehér Ovis dalli stonei J. A. Allen, 1897 - a délebbi alfaj, amely piszkos barna; tükrén és hátsó combjainak belső felén fehér foltok találhatók.
A tudósok szerint a két alfajt nem lehet elkülöníteni egymástól. Észrevettek már vegyes csordákat is ahol fehérek és barnák élnek egymás mellett, ezeket egyesek egy harmadik alfajnak tekintik, Ovis dalli fannini. Ezt a „harmadik alfajt” a Yukon területén levő Pelly- és Ogilvie-hegységekben lehet megtalálni.Sheldon, C. 1911. The Wilderness of the Upper Yukon. First edition. Charles Scribner’s Sons, New York. A mitokondriális DNS nem mutat molekuláris különbséget az alfajok között,Loehr, J., K. Worley, A. Grapputo, J. Carey, A. Veitch and D. W. Coltman. (2006) Evidence for cryptic glacial refugia from North American mountain sheep mitochondrial DNA, Journal of Evolutionary Biology, 19:419-430. de a nukleáris DNS mégis alátámasztja ezt.Worley, K., Strobeck, C., Arthur, S., Carey, J., Schwantje, H., Veitch, A. & Coltman, D.W. (2004). Population genetic structure of North American thinhorn sheep Ovis dalli, Molcular Ecology 13: 2545–2556. Az alfajok megkülönböztetését a kanadai vadjuhval (Ovis canadensis) való kereszteződések is nehezítik.
Megjelenése Színezete a fehértől a piszkos barnáig terjed. Szarva hajlott és sárgásbarna. A kosoknak nagy, görbült szarvuk van. A nőstények szarva kisebb, karcsúbb és kevésbé görbült. A kos elérheti a 130-180 centiméteres hosszúságot és a 70-110 kilogrammos tömeget.
Életmódja Nyáron, amikor nagy a táplálékkínálat a vadjuh sokféle növénnyel táplálkozik. Télen száraz, fagyott fűvel, ágakkal, mohával és zuzmóval táplálkozik. Főleg tavasszal az alaszkai vadjuh ásványokban gazdag gödröket keres fel, ezekhez sok kilométeres utat is képes megtenni. Az ásványok nyalogatása létfontos, mivel télen igen szegényes a tápláléka. Az állat főbb ragadozói a farkasok, a prérifarkasok, a fekete medvék és a grizzly medvék. A fiatal állatokat a szirti sas is képes megfogni.
Szaporodása A két nem külön-külön csapatban él, csak a párzási időszakban jönnek össze. A párzási időszak késő november és kora december között van. A bárányok májusban születnek.
Képek
Jegyzetek
Források
A.W.F. Banfield (1974). The Mammals of Canada. University of Toronto Press. Mammal Species of the World Smithsonian Institution - North American Mammals: Ovis dalli
Fordítás
Kategória:Vadjuhok Kategória:Emlősfajok Kategória:Észak-Amerika emlősei