Sajókaza község Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyében, a Kazincbarcikai járásban.
Fekvése A Putnoki-dombságon, Miskolctól 26 kilométerre északnyugatra, a Sajó bal partján fekszik.
A közvetlenül szomszédos települések: észak felől Felsőnyárád, északkelet felől Kurityán, kelet felől Szuhakálló, délkelet felől Kazincbarcika, dél felől Sajóivánka, délnyugat felől Vadna, nyugat felől Sajógalgóc, északnyugat felől pedig Dövény és Jákfalva.
Megközelítése Közúton három irányból érhető el: a 26-os főút sajóivánkai szakasza és Felsőnyárád felől a 2603-as, Szuhakálló felől pedig a 2604-es út.
A falutól délre, már Sajóivánka területén található a Sajókaza megállóhelye, melynek közúti elérését a 26-os főútból, annak 26+150-es kilométerszelvénye közelében kiágazó, rövidke 26 303-as számú mellékút biztosítja.
Nevének eredete Neve vagy magyar törzsnévből, vagy az ótörök eredetű Quaz személynévből származik, mások szerint azonban az ószláv koza (= kecske) főnévből való.
Története
1231-ben Kaza néven említik először. Református temploma 13. századi romanikus eredetű, a 15. században gótikus stílusban átépítették, a 19. században tornyát magasították. 1562-ben körítőfallal erősítették meg, mely részben ma is áll. Középkori monostorát a Rátold nemzetség építtette, keletkezési ideje ismeretlen, de 1343-ban már állott. A település a 14. századtól élte virágkorát, ekkor többször tartottak itt vármegyegyűlést.
Később királyi birtok lett, majd Zsigmod Serkey Györgynek adta zálogba. 1461-ben már mezővárosként említik. A fejlődésnek a török megjelenése vetett véget. 1552-ben Eger ostromakor kifosztották. 1558. október 18-án határában csata zajlott. A sorozatos török sanyargatások miatt lakói elmenekültek és 1564-ben lakatlan pusztaság lett. 1638-ban nagy tűzvész pusztított, melyben csaknem az egész város leégett.
A 17. században Rákóczi birtok lett. A szabadságharc leverése után mint Rákóczi birtokot lefoglalta a kincstár. 1756-tól 1945-ig birtokosai a Radvánszkyak voltak. 1910-ben 2367 lakosa volt, ekkor Borsod vármegye Edelényi járásához tartozott. 1945 után lakói nagy része szénbányászatból élt, de az 1960-as évek elején a bányákat bezárták.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Balázs Tibor (FKgP) 1994–1998: Balázs Tibor (FKgP) 1998–2002: Balázs Tibor (FKgP) 2002–2006: Balázs Tibor (független) 2006–2010: Stefán László Mihály (független) 2010–2014: Stefán László Mihály (független) 2014–2019: Stefán László Mihály (független) 2019–2024: Rusznyák István (független) 2024– : Rusznyák István (független)
Népesség A település népességének változása:
2001-ben a település lakosságának 85%-a magyar, 15%-a cigány nemzetiségűnek vallotta magát.A nemzetiségi népesség száma településenként
A 2011-es népszámlálás során a lakosok 89,6%-a magyarnak, 25,4% cigánynak, 0,3% németnek mondta magát (10,3% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 37,2%, református 16,4%, evangélikus 3,7%, görögkatolikus 1,3%, felekezeten kívüli 7% (24,8% nem válaszolt).Sajókaza Helységnévtár
2022-ben a lakosság 92,6%-a vallotta magát magyarnak, 16,1% cigánynak, 0,2% németnek, 0,1-0,1% örménynek, bolgárnak, ukránnak és románnak, 0,8% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (7,4% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 32,3% volt római katolikus, 11,9% református, 2,1% görög katolikus, 1,1% egyéb keresztény, 3,7% evangélikus, 14,9% felekezeten kívüli (33,5% nem válaszolt).Sajókaza Helységnévtár
Oktatási intézmények Sajókaza Napköziotthonos Óvoda Sajókazai Balassi Bálint Általános Iskola Báthori István Középiskola Dr. Ámbédkar Gimnázium, Szakközépiskola, Szakiskola és Általános Iskola
Neves személyek Itt született 1812-ben Horváth Sámuel ágostai evangélikus lelkész. Itt született 1816-ban Pálkövi Antal tanár, történetíró. Itt született 1849-ben Radvánszky Béla művelődés- és irodalomtörténész, politikus, császári és királyi kamarás, valóságos belső titkos tanácsos, koronaőr, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja, a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság elnöke. Itt született 1901-ben Simon Andor magyar költő, Móricz Gyöngyi férje. Itt született 1914-ben Kovács Gyula színművész. Itt született 1940-ben Peták István magyar újságíró, televíziós szerkesztő, 1996–1998 között a Magyar Televízió elnöke. Itt született 1945-ben Sáfrány István labdarúgó, hátvéd. Itt született 1950-ben Neszádeli Gyula bőr- és papírműves, pedagógus. Itt hunyt el 1903-ban Nagy Sándor református tanító. Itt szolgált Fizely János (1786–1856) evangélikus lelkész. Itt szolgált Ottlyk Ernő (1918–1995) evangélikus lelkész, teológiai és egyháztörténeti tanár, püspök. Itt szolgált Donáth László (1955–2024) evangélikus lelkész, publicista, politikus. Itt szolgál Derdák Tibor (1961) magyar tanár, szociológus, politikus, országgyűlési képviselő. Itt szolgál Orsós János (1975) cigány származású magyar tanár, iskolaalapító.
Nevezetességei Református templom (13. század) Radvánszky-kastély Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar szobor (2016. április 14-én, Sajókazán, a Dr. Ámbédkar Iskolában az Indiai Kulturális Kapcsolatok Tanácsának (ICCR) jóvoltából Őexcellenciája, Rahul Chhabra, India nagykövete adta át Kelet-Közép-Európa egyetlen Bhímráo Rámdzsí Ámbédkar szobrát.)
Képek
Jegyzetek
További információk
Sajókaza honlapja Sajókaza az utazom.com honlapján http://www.ambedkar.hu/
Kategória:Borsod-Abaúj-Zemplén megye települései Kategória:Borsod vármegye települései