Prohászka Lajos

Prohászka Lajos György (), (Brassó, 1897. március 2. – Budapest, 1963. június 16.) pedagógus, kultúrfilozófus, a 20. századi magyar neveléstudomány egyik kiemelkedő egyénisége, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. Nem rokona Prohászka Ottokár székesfehérvári püspöknek.

Életpályája

Gyerekkora Édesapja, Prohaska Lajos (Vidombák, 1863/1864(?) – Sósmező, Háromszék vármegye, 1896) fia születése előtt meghalt. Édesanyja, Scholz Róza (Temesvár, 1871 – Budapest, 1940) egyedül nevelte fiát. Prohászka az elemi iskolát Aradon (városi Weitzer János utcai elemi fiúiskola) kezdte, majd Budapestre költözésük után előbb az I. kerületi Iskola téri népiskola, majd a Királyi Katholikus Egyetemi Főgimnázium tanulója volt, itt érettségizett (1907–1915). Gyermek-, ifjú- és fiatal férfikoráig a nyarakat anyai rokonainál, leginkább a Brassó megyei Veresmarton töltötte. Élete végéig kötődött Erdélyhez, az erdélyiekhez.

Egyetemi évei 1915. szeptember 21.-én iratkozott be a budapesti Magyar Királyi Tudományegyetem görög–latin–filozófia szakára, s itt tanult 1919-ig. Tanárai közt volt Alexander Bernát, Pauler Ákos és Fináczy Ernő. Klasszikus–humanisztikus műveltsége, nyelvtudása több tudományterületen is sikeres munkálkodásra predesztinálták. Érdeklődése a pedagógiatudomány irányában erősödött meg. A Fináczy Ernő vezette Pedagógiai Intézetben fizetés nélküli tanársegéd volt 1917 és 1923 között. Doktori védésének témáját is a neveléstudomány tárgyköréből választotta (A pedagógiai naturalizmus).

Könyvtárosi munkája 1922. szeptembertől az Országos Magyar Gyűjteményegyetem Könyvtárában dolgozott, de folyamatosan foglalkozott a filozófia és a pedagógia kérdéseivel. Az Egyetemi Könyvtárba került és különböző beosztásokban annak alkalmazottja volt (1928–1937), tudományos igényességgel foglalkozott a könyvtárosi munka gyakorlati kérdéseivel is. A második világháború időszakában – Hajnal István dékán felkérésére – gondoskodott a Bölcsészkar könyvtárának megóvásáról (1944. november – 1945. január 16.).

Külföldi tanulmányai A berlini Collegium Hungaricum hallgatója volt (1924, 1927), Németországban (München – 1926, Georg Kerschensteiner; Freiburg im Breisgau – 1928, Johnas Cohn, Edmund Husserl), Franciaországban és Angliában tanulmányutat tett. Első berlini tartózkodása idején megismerkedett Eduard Sprangerrel, akinek kultúrfilozófiai elmélete alapvetően befolyásolta filozófiai, pedagógiai gondolkodását. Élete végéig kapcsolatot tartott, levelezett Sprangerrel.

Társasági munkájából A Magyar Paedagogiai Társaság rendes tagja (1927. március 19. – 1950), elnöke (1940. május 25. – 1949. április 2.); a Magyar Filozófiai Társaság tagja (1927. április 30. – 1945), másodtitkára, titkára (1929–1939), és a társaság folyóiratának, az Athenaeumnak főszerkesztője (1931–1940) volt.

Oktatói tevékenysége Egyetemi oktatói munkáját Pécsett kezdte, a pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Bölcsészet, Nyelv-, és Történettudományi Karán elméleti pedagógiából habilitált, és az egyetem magántanára lett (1929). A budapesti Magyar Királyi Pázmány Péter Tudományegyetemen ugyancsak pedagógiából habilitált, az egyetem magántanára (1930), a neveléstudomány nyilvános rendkívüli egyetemi magántanára (1935), a pedagógia egyetemi nyilvános rendes tanára (1937) lett. Kultúrfilozófiai, pedagógiai tartalmú szemináriumokat, előadásokat tartott. Rendszeresen látogatta az egyetem gyakorló középiskoláját; tanított a VII. kerületi Szent István Reálgimnáziumban (1931–1932). A Magyar Királyi Képzőművészeti Főiskola megbízott előadója filozófiából és pedagógiából (1934–1940). Az Országos Közoktatási Tanács (1936–1945) majd az Országos Köznevelési Tanács (1945–1948); a Pázmány Péter Tudományegyetem mellett működő Állami Középiskolai Tanárvizsgáló Bizottság tagja, az Egyetemi Élet folyóirat szerkesztője (1938–1943) volt. Kétségeit fogalmazta meg az iskolarendszer átalakítása miatt (1946. május 18.), az iskolák államosítása ellen szólt (1947. október 18.). A Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar tanácsülésén 1949. december 12.-én jelentették be, hogy Ortutay Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter a tanári szolgálat alól felmentette, és rendelkezési állományba helyezte. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Pedagógiai és Pszichológiai Kar Neveléstudományi Intézetében Prohászka Lajos Termet avattak (2008. november 21., 305-ös terem).

Tudományos tevékenysége Három területen jelentkezett: filozófia (kultúrfilozófia), neveléstudomány (kultúrpedagógia) és könyvtártudomány. A pedagógiaoktatás feladataival és a pedagógiai közéletben növekvő szerepvállalásával együtt alkotó tevékenységében egyre inkább a neveléstudomány lett a meghatározó. A tudományos kérdések elméleti filozófiai megközelítése jellemezte tudományos munkásságát. Legtöbb publikációja az Athenaeum (1924–1943) és a Magyar Paedagogia (1923–1944/1946) folyóiratokban jelent meg. A Minerva (folyóirat) közölte A vándor és a bujdosó című nemzetkarakterológiai esszéjét (1932–1936). Bekapcsolódott a Pedagógiai lexikon szerkesztésébe (1933, 1936). Megjelent Az oktatás elmélete című munkája (1937). A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjává választották (1939). Megjelent és terjeszteni kezdték A mai élet erkölcse című művét (1945). Az MTA II. osztály osztálytanácsosa és az Akadémia igazgatótanácsának tagja (1946) volt. Az Akadémia átszervezésekor több más akadémikustársával együtt 1949. november 29.-én tanácskozó taggá minősítették vissza az Akadémián. Az akadémiai Tudományos Minősítő Bizottság tudományos fokozatra méltatlannak tartotta (1952). Lukács György (1885–1971) még 1956 őszén is szélsőjobboldalinak minősítette Prohászka Lajos munkásságát.(1956. október 14.) Lukács György nyilatkozik a művészeti és filozófiai irányzatok szabad vitáiról a szocialista realizmus kialakult vitákról és saját terveiről – Szabad Nép, XIV. évfolyam, 286. szám, 1956. október 14. 5. o. „Most, hogy a polgári álláspontok nyílt viták során ismét előjönnek, sőt olykor szélsőjobboldali követelések is hangot kapnak (a Petőfi-kör pedagógiai vitáján például elhangzott az, hogy adjunk helyet Prohászka Lajos pedagógiai nézeteinek), ez egyben lehetővé teszi azt is, hogy nyílt vitában tudományos módszerekkel legyőzzük őket.” 1956. október 17.-én (Szabad Nép, XIV. évfolyam, 289. szám, 4. o.) Kövendy Dénes Megjegyzés egy interjúhoz levelében megpróbálta cáfoló mondatokkal védelmébe venni Prohászkát, aki véleménye szerint soha nem volt szélsőjobboldali. A szerkesztő megjegyezte: Kövendy mondatainak „számos megállapítása vitatható”. Az 1956. október 2–6. között megrendezett Balatonfüredi Pedagógus Konferencia utólagos meghívottjai közt volt, de nem vett részt azon.Balatonfüredi Pedagógus Konferencia, 1956. október 1–6. – Rövidített jegyzőkönyv – Pedagógiai Tudományos Intézet – Felelős kiadó: Zibolen Endre – 1957, 436 o. – Hozzáférés ideje: 2010. december 20. 22:00 Az MTA Pedagógiai Bizottságának tagja volt (1957; 1958). Az MTA 1989. évi közgyűlése posztumusz visszaállította akadémiai levelező tagságát.

Utolsó évei bélyegkép|<center>Emléktáblája egykori lakóháza falán. Súlyos betegségéből lassan gyógyult (1951–1952). Nyugdíjától megfosztották. A Magyar Nemzeti Levéltár (Nádori Levéltár) iratainak cédulázását végezte (1953 nyara–1956 október). Balesete után kórházba került (1956. október 25. – 1957. január eleje). Szerény nyugdíja mellett ismét dolgozott a Magyar Nemzeti Levéltárban (1957 nyara–1961). Fordítást, szerkesztést végzett.Pestalozzi válogatott művei – I. Neuhof; II. Stans – Burgdorf – Yverdon – Összeállította, a bevezetőt és a jegyzeteket írta Zibolen Endre – Tankönyvkiadó, Budapest, 1959, 451+483 o. – Részletek – Johann Heinrich Pestalozzi:Válogatott műveiből– szerkesztő: Orosz GáborA magyar nyelv értelmező szótára I–VII. kötet – Készült az MTA Nyelvtudományi Intézetében Bárczi Géza és Országh László vezetésével – Akadémiai Kiadó, Budapest, 1959–1962

Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található (43/2 parcella 1–163). – Síremlékét Turáni Kovács Imre készítette.

Írásai Könyvei A pedagógiai naturalizmus– Doktori értekezés, Budapest, 1920. 84 p.– Kéziratból szerkesztve közli: Orosz Gábor és Pénzes Dávid – Budapest, 2016. – Hozzáférés: 2016. április 6.

Vallás és kultúra: Leopold Ziegler filozófiája ‒ in. Prohászka Lajos: Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 21‒95. o. ‒ .

A platonista Cicero ‒ in. Prohászka Lajos: Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 229‒283. o. ‒ .

Történet és kultúra ‒ in. Prohászka Lajos: Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 407‒428. o. ‒ .

Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerkesztette és a jegyzeteket kiegészítette: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 693 o. ‒ .

Egyetemi előadásaiból, tanulmányaiból, beszédeiből

in.

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 431‒446. o. ‒ .

A tárgy elméletéhez ‒ Fordította: Hornyák Géza ‒ in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 573‒581. o. ‒ .

A pedagógia mint kultúrfilozófia – Magyar Paedagogia, 1929. 1/2 sz. 23–42. o; 3/6 sz. 109–124. o. – Hozzáférés: 2013. augusztus 9. A pedagógia mint kultúrfilozófia – in. A pedagógia mint kultúrfilozófia ‒ in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 164‒207. o. ‒ .

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 7‒20. o. ‒ .

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 447‒458. o. ‒ .

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 482‒495. o. ‒ .

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 496‒502. o. ‒ .

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 211‒229. o. ‒ .

in.

in.

in.

in. in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 503‒505. o. ‒ .

in.

in. in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 295‒309. o. ‒ .

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 310‒352. o. ‒ .

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 310‒352. o. ‒ .

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 508‒518. o. ‒ .

in. in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 384‒404. o. ‒ .

in. Történet és kultúra: tanulmányok, esszék, recenziók ‒ Szerk. és a jegyz. kieg.: Orosz Gábor ‒ Hamvas Béla Kultúrakutató Intézet, Budapest, 1915. 284‒294. o. ‒ .