A fair play (magyarul kb. sportszerűség) a tiszta eszközökkel játszott mérkőzés és az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartás eszméje. A fair play egyszerre jelenti a szabályok, az ellenfél, a bíró döntéseinek, a közönség, valamint a játék szellemének tiszteletét, a csapatszellemet, a lojalitást, valamint az önérzetet a győzelemben éppúgy, mint vereség esetén.
A kifejezés az angol fair (becsületes, korrekt, tisztességes) és play (játék, játszma) szavakból ered, de manapság az egész világon elterjedten használják, nemcsak a sportban, hanem az élet más területén is.
Történelmi áttekintés A sportszerűség és annak betartása nyomon kíséri – nem csak – a labdarúgás fejlődésének útját. A játék kezdeti időszakában azt tételezték fel, hogy senki sem követ el szándékosan szabálytalanságot, hanem vagy gondatlanságból, vagy a szabályok nem ismerete miatt hibáznak. A labdarúgás egyre szervezettebb, célokért való küzdelmeiben a csapatok vagy játékosaik mindent elkövetnek – akár a szabályok áthágásával vagy a sportszerűség figyelmen kívül hagyásával -, hogy az adott mérkőzést minden körülmények között megnyerjék. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) már megalakulásakor programjába iktatta a fair play elhivatott védelmét.
Az XX. század utolsó évtizedeiben a felerősödő negatív jelek és események szinte megkövetelték, hogy az eddigi erőfeszítéseket további, konkrét intézkedések kövessék. 1982-ben a FIFA Végrehajtó Bizottsága felhívással fordult az érintettekhez az erőszak elleni fellépés érdekében.
A FIFA aggodalommal teli figyelemmel kísér minden olyan irányzatot, amit a labdarúgás körében fokozódó tömegben előforduló büntetendő erőszak okoz. Teszi ezt akkor is, ha az ilyen rendzavarást okozók a labdarúgást kedvelőknek csak egy csekély kisebbségét jelentik is, hiszen ez komoly veszély a labdarúgás jövőjére. Az ilyen jelenségek nem korlátozódnak csak a labdarúgásra, hanem kifejezik azt a társadalmi nyugtalanságot is, amely kereskedelmi, politikai és szociális téren feszültségeket okoz számos országban.
A FIFA azonban, lehetőségeinek keretein belül, nem akarja kivonni magát a játékosok és a nézők befolyásolásának munkájából, a sportszerűség kívánalmainak megfelelően. Ezzel kapcsolatban egy intézkedési katalógust dolgoz ki. Mindezekért és mindezekkel kapcsolatban a FIFA felszólítja a labdarúgó sport minden barátját, állami, nemzeti szövetségeket, egyesületeket, hogy a fair play-akcióban vegyenek részt, és reméli a tömegek támogatását is. Kéréssel fordul ugyanakkor minden jelentős és tekintélyes társadalmi szervhez, hogy az erőszak elleni harcban közösen vegyenek részt, és ilyen szándékukat ne csak a sport területére korlátozzák.
Legyen sportszerű A játék tisztasága, szépsége érdekében a FIFA 1988-ban tartott 46. kongresszusán meghirdette a sportszerűségi kampányát. Jelszava: A labdarúgás sportszerűség, sportszerűség a labdarúgás.
Az első főpróba az Olaszországban rendezett XIV., az 1990-es labdarúgó-világbajnokság döntő helyszínén volt. Ezen a tornán a sportszerűséget állították a középpontba. Minden mérkőzésen lobogtatták a hatalmas sárga zászlókat – Fair play please! (Kérjük legyenek sportszerűek!) – felirattal. Betartását elsősorban a játékvezetőktől követelték meg, azzal az indoklással, hogy a világbajnokság sportszerű lebonyolításának kulcsa a játékvezető kezében van. Abban az esetben, amikor a csapatok jó partnereknek bizonyultak, és a játékvezető is értette a dolgát, felcsillant a labdarúgás minden szépsége. Ellenkező esetben.....
Európai Labdarúgó-szövetség Az UEFA mint a FIFA tagszövetsége, maga is csatlakozott a kampányhoz. Meghatározta azokat az alapelveket, amelyek a fair playt jellemzik, és amelyek a mérkőzés résztvevőire érvényesek. Az UEFA ajánlásokat tett a nemzeti szövetségeknek a fair play erősítésére. Javasolták a fair play-bizottságok megalakítását. Az UEFA fair play-bizottságában hazánkat dr. Szilágyi György, az MLSZ elnökségi tag képviseli. Szorgalmazták fair play-díjak alapítását: jutalmakat a csapatok, a nézők elismerésére.
Az UEFA kampánya a Svédországban rendezett IX., az 1992-es labdarúgó-Európa-bajnokság helyszínén vizsgázott első alkalommal – jól.
Az európai labdarúgás etikai kódexe Az etikai normák alapelvei Ezek a normák a sportot olyan társadalmi és kulturális jelenségnek tekintik, mely – ha a fair play szellemében űzik – a társadalmat gazdagítja, és elősegíti az egyének, csoportok, nemzetek közötti barátságot. A sport mindenkinek lehetőséget nyújt képességeinek felismerésére, fejlesztésére és kifejtésére. A sport azon kívül elősegíti az egyéni jólétet, a társadalmi együttélést és az egészséget.
Az etika nem korlátozódik az írott szabályok betartására. Ez a fogalom a játékosok, edzők, játékvezetők és csapatvezetők egymással szembeni helyes magatartását. És az alkalmazkodási szellemet is magában foglalja. Az etika azon a gondolaton alapszik, hogy képesek vagyunk beleélni magunkat, a mások helyzetébe, és ennek megfelelően cselekedni. Az etikai normáknak megfelelő magatartás egyre fontosabbá válik a mai élvonalbeli labdarúgásban. Minél magasabb a színvonal, annál nehezebb a teljesítmény fokozása, és egyre kisebbé válik a különbség győztes és vesztes között. Ezzel együtt növekszik a kísértés, hogy meg nem engedett eszközökhöz nyúljunk, ha ez által megtehető a sikerhez szükséges utolsó kis lépés. Gerhard Aigner főtitkár.
A fair play definíciója A fair play jelentése a tiszta eszközökkel játszott mérkőzés és az ellenféllel szemben tanúsított sportszerű magatartás eszméje. Ez a sport egyik legnemesebb tényezője, hiszen maga a sport hozta létre a fair play-t. Ez az eszme azért is fontos, mert csak a sportszerű mérkőzés jelent igazi szórakozást. A fair play fogalma a következő alapelvekben fejezhető ki. Ezek éppúgy érvényesek a játékosokra, mint a mérkőzéssel kapcsolatos bármely személyre. Alapelvek:
Tiszteletben kell tartani a játékszabályokat, valamint a különböző bajnokságok, tornák szabályzatát. Minden erőfeszítést meg kell tenni az ellenféllel, a játékvezetőkkel és a mérkőzésen részt vevő minden más személlyel (nézőkkel, csapatvezetőkkel, a média képviselőivel) szembeni sportszerű magatartás érdekében. A mérkőzés minden résztvevőjét ösztönözni kell, hogy e viselkedési szabályokat betartsa, ennek megfelelő magatartást tanúsítson a mérkőzés előtt, alatt és után, bármi legyen is a mérkőzés eredménye és a játékvezető döntése.
Etikai normák a csapatvezetők számára Kötelezettségek a sportággal szemben A vezető saját csapatának a nemzeti és nemzetközi labdarúgás érdekében való fejlesztése /pl. a válogatott csapat játékosainak rendelkezésre bocsátása, vissza nem tartása olyan játékosoknak, akik más csapatokban ígéretesen tudnak fejlődni/. Ismeretek és tapasztalatok megosztása másokkal, melynek során a tájékoztatásra várók /pl. a nemzeti szövetség/ érdekeit saját érdekeinél előbbre helyezik.
Kötelezettségek a csapattal szemben A csapatvezető tegyen meg minden olyan erőfeszítést, amivel elősegítheti a sportbeli, technikai, taktikai képességek fejlesztését, hogy a csapat a megengedett eszközökkel a lehető legjobb eredményeket érjen el. A csapat érdekeit helyezze saját egyéni érdekei elő. Akadályozza illegális vagy sportszerűtlen eszközök alkalmazását a saját csapat játékosai, edzői vagy más vezető személyei stb. részéről /pl. a doppingot, vagy az edző olyan taktikai utasítását, amely az ellenfél kulcsjátékosának megsérülését célozza/. Támogassa az etikai elvek érvényesülését.
Kötelezettség a közönséggel szemben Adja meg a médiának a szükséges információkat, a személyiségi jogok keretein belül. Információi szigorúan ragaszkodjanak az igazsághoz és valósághoz.
Az alábbiakban felsorolt normák a csapatvezetők különböző kötelezettségei szerint vannak rendezve. A „csapatvezetők” megjelölés magában foglalja az egyesületek felelős vezető személyeit, valamint a válogatott csapat felelős vezetőit /annak ellenére, hogy egyes pontok nem alkalmazhatók mindegyikükre/.
Etikai normák az edzők számára Kötelezettségek a sportággal szemben Az edző kötelessége, hogy Támogassa a labdarúgósportot annak összes értékével együtt, hogy elnyerje a fiatalok támogatását és lelkesedését – akik a holnap hősei, szurkolói és vezetői lesznek, Fejlessze és javítsa szakmai ismereteit – a tudományos kutatási eredmények, a gyakorlati tapasztalatok és a szakmai útmutatások tanulmányozásával, Megossza szakmai tudását kollégáival, különösen a fiatalabb generáció tagjaival, különösen, ha erre felkérik /pl. szakmai konferenciák keretében, cikkek írásával stb./, Oly módon fejlessze saját csapata képességeit és teljesítményét, oktassa a technikát és taktikát, amely – a sikerrel együtt – a labdarúgást a nézők számára vonzóvá teszi, Megóvja a labdarúgást minden negatív befolyástól.
Kötelességek saját csapatával szemben, s annak játékosaival szemben Az edző kötelessége, általánosan Hogy játékosainak és segítőinek egészsége prioritást élvezzen, Hogy minden tőle telhetőt megtegyen és sportbeli, technikai, taktikai stb. területek fejlesztésére, s minden megengedett eszköz segítségével, csapatával a legjobb eredményeket érje el, Hogy játékosaival megértesse és betartassa a sportszerű magatartás szellemének alapelveit, Hogy elkerüljön minden olyan lépést, amely hosszú távon az egészségre vagy testi fejlődésre veszélyeket hordoz magában.
Speciálisan, ha fiatal játékosokkal dolgozik Hogy a gyerekeknek olyan sportbeli tapasztalatot adjon át, ami egész életükben egészséges fizikai tevékenységre sarkalja őket, Hogy kerüljön olyan elvárásokat a gyerekekkel szemben, ami nincs arányban annak képességeivel, Hogy ugyanolyan érdeklődéssel kísérje a kevésbé tehetséges gyermekeket, mint a tehetségeket, a versenyen elért sikereken túl is emelje ki és jutalmazza az igyekezetet és ennek eredményeit, Hogy minél több információval lássa el, s világosítsa fel a fiatal sportolót és családját a túlzott teljesítmény-centrikusság veszélyeiről.
A játékszabályok és versenyszabályzatok betartása Elsősorban az edző és a játékosok felelősek a játék szelleméért.
Ezért az edzőnek kötelessége Tiszteletben tartani a játékszabályokat, a versenykiírásokat és a játék szellemét, s eszerint irányítani a játékosait, Kerülni a szabályok kijátszásának kísérletét, Tiltani a tiltott szerek használatát játékosai körében.
Az ellenfél játékosainak tiszteletben tartása Legyen példakép játékosai számára abban is, hogy előzékenységet, udvariasságot tanúsít az ellenféllel – annak játékosaival és vezetőivel – szemben. Tanítsa meg játékosait „az ellenfél nem ellenség” szellemére. Tartózkodjon az erőszakos játék taktikájától, az ellenfél megfélemlítésétől. Akadályozza meg a mérkőzés elrontását azzal, hogy az ellenfelet vulgáris kifejezésekkel illeti. A hivatalos személyek /játékvezetők és segítőik, tartalék játékvezetők, hivatalos ellenőrök/ tiszteletben tartása.
Az edző Viselkedjék udvariasan a mérkőzés játékvezetőivel, hivatalos személyeivel szemben. Legyen megértéssel a játékvezetés nehézségeivel szemben, méltósággal fogadja el a döntéseket. Legyen tudatában annak, hogy a mérkőzés két fél között rögzített játékszabályok keretében folyó erőpróba, s ebben a játékvezető a mérkőzés fontos részét képezi, mint a játék rendjét fenntartó és döntéshozó személy.
Kötelességek a közönséggel és a médiával szemben Az edző kötelessége, hogy megadja a szükséges tájékoztatást a média képviselőinek – azok kérdései esetén – a személyiségi jogok keretein belül, őrizze meg méltóságát a közönséggel és a médiával szemben, függetlenül az eredménytől éppúgy, mint a nézők vagy a média provokációjától, információban szigorúan az igazsághoz és a valósághoz tartsa magát.