Tari Lőrinc, Tar Lőrinc (1370 körülFucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015, 129. oldal. http://www.matrainfo.hu/telep_tar.phphttp://tarijurtaakademia.hupont.hu/12/tar-lorinc – 1426 után) magyar nemes a Rátót nemzetség nógrád vármegyei ágából, Luxemburgi Zsigmond király kalandos életű lovagja, egy ideig pohárnokmestere volt, akit a király hűségéért különösképp kedvelt. Életútja bepillantást enged nemcsak a korabeli Magyarország társadalmi viszonyaiba és politikai küzdelmeibe, hanem a korabeli Európa nagyhatalmi politikájába, valamint vallási életébe is. A kor újonnan kialakult divatja szerint elzarándokolt Santiago de Compostelába, valamint Szent Patrik purgatóriumához. Ez utóbbi útjáról, és az ott átélt látomásairól készült beszámolója a középkori latin nyelvű magyar irodalom becses emléke.

Életútja

Felmenői

Apja Tari IV. László mester, nógrádi, hevesi ispán 1393-ban (1347-1395). Nagyapja Tari II. István (1347-1357). Dédapja I. László (1283-1325) szlavón bán (1297), királyi étekfogómester (1294), akinek felesége Kacsics nemzetségbeli Miklós ispán lánya volt. Ükapja Porch István mester (1265-1301), királynéi tárnok és lovászmester, trencséni ispán volt, 1327-ben már nem élt, felesége, Aglent, Zsámbéki Henard fia Miklós lánya volt.

Tari Lőrinc testvére, János (1368-1392, 1402-ben meghalt), akinek felesége pedig Domoszlói Zsófia volt. Tari Jánost 1400. január 19-én fej és jószágvesztésre ítélte Bebek Detre nádor, mivel Tari János utasítására 1396-ban két sági jobbágyot fogságra vetettek és csak kezességre engedték el őket. Ugyanebben az évben ismét megtámadtak két jobbágyot, és az egyiket meg is ölték. Valahogyan, valószínűleg nagy anyagi áldozatok árán mentesítették, de 1402 májusában már nem élt.

Tari Lőrinc említette nővérét a délvidéki Macedoniai családnak saját kézzel írt levelében.

Ifjúkora

Tari László hevesi ispán fiaként született 1370 körül Tar községben, a Rátót nemzetség Tari ágából. Mivel 1427 után már nincs róla okleveles említés, halálát is ekörülre teszik.

Tari Lőrinc első írásos említése egy 1395. március 3-án kelt oklevélben történik. Ilsvai Leustach nádor, Fejér vármegyei ispán parancsára Meger-i László a nádor, Bereuieche-i Bálint a király és Tapaz-i László az országbíró megbízottja vizsgálatot tartott az esztergomi káptalan Kakas-nak mondott László kanonok révén előterjesztett panasza ügyében; megállapították, hogy Harkya-i Péter, Taar-i István fia László Lőrinc és János nevű fiainak Dragol-i várnagya szekerestől elhajtotta a káptalan jobbágyának, Scenubler-nek nevezett Jánosnak négy lovát a Hont vármegyei Zebehlyeb falu erdejéből, és urai tudta nélkül nem volt hajlandó visszaadni a tulajdonosnak. 1397. február 8., Visegrád. Zsigmond király bizonyítja, hogy Zenthmaria-i Lőrinc nevében Posa-i Benedek fia András által előadott kérésére kiküldötte Az...s-i Péter fia Fábián nádori, Woswar-i István fia Benedek országbírói embereket Bogdanryw faluba, akik György ottani plébánost, Polgár Tamást és a dunarévi hajósokat kihallgatva megállapították, hogy Benedek fia Andrást, amikor Lőrinc ügyében a Paztoh-i János országbíró előtt folyó perben a királyi kúriába igyekezett, a Bogdanryw-i hajósok a jégzajlás miatt nem szállították át a dunai réven, ami miatt a Domozlo-i Miklós fiai: János esztergomhegyfoki Szent Tamás-egyház prépostja és Demeter mester, Taar-i László fiai Lőrinc és János elleni perben, mint felperes nem tudott megjelenni és e miatt elmarasztalták.

Egyik korai említése továbbá egy 1399-es oklevél, amely arról tudósít, hogy a királyi kúriából kiküldött emberek vizsgálatot tartottak Veresegyházon, mert Tari László főesperes apja, Tari István és testvére, Tari Lőrinc állítólagos biztatására 1399. március 2-a körül két négyökrös szekeret vétetett el Mácsai Bekcs fiainak, Bekcsnek és Tamásnak három mácsai és zsidói jobbágyától, amikor a jobbágyok dolguk végeztével hazafelé hajtottak Veresegyházon keresztül. A vizsgálatot végzők Veresegyházon keresték fel Tari Lászlót, aki azt állította, hogy officiálisai — tiszttartói — tudta nélkül jártak el és végül megígérte, hogy az ökröket és a szekereket visszaadja tulajdonosaiknak.Zsigmond-kori Oklevéltár. 635.

Főbb tisztségei

Zsigmond a magyar trónt az Anjou-korban felemelkedett bárókkal kötött 1387-es megállapodás alapján foglalta el. 1401-ben az egyezség megszegése miatt felháborodott bárók a Lackfiak vezetésével Budán letartóztatták Zsigmond királyt. Tari Lőrinc ekkor kardot rántva súlyos sebet szerzett a király védelmében:

„Midőn országunk némely főpapjai és mágnásai szembefordultak velünk, és személyünkre kezet emeltek, egyedül Lőrinc, az igazság bajnoka, a kiválasztott vitéz forgolódott irigyeink csapatának közepette, karjának erejével küzdve sokak ellen, s a szemünk láttára öt súlyos sebet kapott.”Fejér György, Codex Diplomaticus. X/IV. 330 Az 1403. évi bárói lázadás során is hasonlóképpen kiállt ura mellett.

Lőrinc sorsa jól példázza Zsigmondnak a magyar nemesi társadalomban támaszt kereső politikáját. Zsigmond a hozzá hű köznemeseket különféle hivatali méltóságokkal ruházta föl, hogy emelje tekintélyüket. Így Lőrinc 1405-ben és 1406-ban pohárnokmesterCorpus Iuris Hungarici, 1405. évi decretum, 21 czikk, 10.§ lett, ezzel az ország zászlósurai közé emelkedett. Az udvar melletti szolgálattal egyidőben Lőrinc a helyi közigazgatásban is fontos tisztségeket töltött be. A Zsigmondhoz hű nemesség tisztségviselésében új vonás, hogy - szemben a Károly Róbert által folytatott gyakorlattal - a nemesek azokban a vármegyékben is betölthettek hivatalt, ahol birtokaik voltak. Így Lőrinc 1405 és 1407 között a honti és a nógrádi főispán tisztségét tölthette be.

Zsigmond a Lackfi-családdal szemben egy másik főúri csoportosulást próbált létrehozni. Ennek az új bárói ligának, a Cillei és Garai családokkal való szövetségkötésnek a megpecsételésére Zsigmond feleségül vette Cillei Borbálát. Lőrinc 1408-ban az új királyné udvartartásának egyik vezetője lett pohárnok- és asztalnokmesteri, valamint fősáfári minőségben.

A királyhű nemesség összefogásának záró aktusa a Sárkány lovagrend megalapítása volt, melynek később Lőrinc is tagja lett. Erre következtethetünk Tar Lőrinc és feleségének a tari templom déli kapuja feletti címeréből.

Zsigmond támaszt kereső társadalompolitikájának másik vonása a városokra való támaszkodás volt. Ezt a törekvést felismerve Tari Lőrinc 1407. április 26-án kéréssel fordult az uralkodóhoz, melynek hatására Zsigmond király városi kiváltságlevelet adományozott Pásztónak. E privilégiumlevélben a város lakóit a budai polgárokkal egyenlő jogokkal ruházta fel az uralkodó.

Részvétele a nemzetközi politikában

A Luxemburgi-ház 1400-ban a Wittelsbach családdal szemben elveszítette a német-római császári koronát. Zsigmondnak a német-római császári cím visszaszerzésére irányuló, és ezért egész Európára kiterjedő politikai tevékenységében Lőrinc aktív résztvevő volt. Szembesülnie kellett a kor Európájának legfőbb politikai eseményeivel: az angol-francia százéves háborúval, a német-római császári cím megszerzése körüli küzdelmekkel, illetve az 1378-as nyugati egyházszakadás megszüntetésére való kísérlettel.

Lőrinc 1408. január 10-én királyi oklevelet kért és kapott, hogy ennek birtokában szabadon felkereshesse Európa főbb zarándokhelyeit. Ennek során megfordult Bariban, Krétán, Santiago de Compostellában. Egyes vélemények szerint a zarándoklat ürügyén titkos követségben járt. Kézzelfoghatót az angliai zarándoklatról tudunk. Erre a zarándoklatra azért volt szükség, mert ekkoriban még az angol politika fő iránya a Wittelsbach-házzal kötött szövetségen alapult. A dinasztikus külpolitika korában ezt a szövetséget házassági szerződés jelezte: 1412 táján IV. Henrik angol királynak házassági-szövetségi szerződése volt Wittelsbach Ruprecht német királlyal s fiával a pfalzi palotagróffal. Éppen Tari útja idején kezdett el ettől a szövetségtől távolodni Anglia, s Lőrinc még haza sem tért, mikor angol követek keresték fel Zsigmondot. Egyes kutatók valószínűnek tartják azt is, hogy 1416 szeptemberében Zsigmond király kísérőjeként részt vett annak angliai útján is. Az angol szövetség nem pusztán a rivális Wittelsbach család gyengítését szolgálta, hanem a Zsigmond császárrá koronázásának útjában álló legnagyobb akadály, az egyházszakadás felszámolásának egyik eszköze is lehetett, valamint hozzájárulhatott Zsigmond belpolitikai helyzetének megerősítéséhez is: az angolokkal éppen a százéves háború újabb szakaszát vívó franciák ugyanis az avignoni pápát, a Zsigmond ellenzékének számító Lackfi-ligát támogató XIII. Benedeket támogatták, míg Zsigmond a rómait, XII. Gergelyt. Kézenfekvőnek tűnt emiatt az angol kapcsolat megerősítése.

Lőrincet ott találjuk az 1410 óta császárrá megválasztott Zsigmondnak a skizma megszüntetésére irányuló további tevékenységeinél is. 1414-ben jelen lehetett Zsigmondnak a császári cím előszobájaként szolgáló német királlyá történő aacheni koronázásán, majd a királlyal innen indult tovább a konstanzi zsinatra. Részt vett a zsinaton, illetve elképzelhető, hogy jelen volt az egyház új tanítását, így a purgatórium létét is tagadó Husz János megégetésénél is. Ekkor még viselte a királyné asztalnokmesteri méltóságát is.

Zsigmondnak ezen tervei valóra váltása során a legbiztosabb támaszának Magyarország bizonyult, ezért létfontosságú volt az ország nyugalmának biztosítása. Így 1412-ben a Dalmácia birtoklása miatt Magyarországgal háborúba keveredett Velencével való titkos tárgyalásokra is a már kipróbált diplomata Lőrincet küldte a király(1413.01.20-28.) A tárgyalások eredménye egy 1413-ban öt évre megkötött fegyverszünet lett.

1416. március 1-jén Zsigmond király VI. Károly hívására 800 magyar lovag kíséretében Párizsba érkezik, ahol több mint egy hónapot tölt el. 1418. május 28-án Montbeliard-ban lóval ajándékozza meg Félelemnélküli János (Jean Sans Peur): „magyarországi Lőrinc”-et.

Halála és leszármazói

Egy 1424-es oklevélben Tari Lőrinc és fia, Rupert együtt szerepelnek. A királlyal elcserélik a drégelyi váruradalmat, melyért két népes Heves vármegyei falut, Jobbágyit és Szurdokpüspökit kapták, továbbá ugyanekkor a király elengedett nekik 1600 aranyforint tartozást. Utolsó említése egy 1426. augusztus 20-i oklevél, melyben Szajlát, Nagybereket és a siroki vámot Rédei Andrásnak és Demeternek 40 aranyforintért zálogosították el. 1427. június 29-én a csanádi káptalan előtt Tari Lőrincz fia Rupert már egyedül jelenik meg,Hogy Nagymihályi Albert vránai perjellel a néhai Jank János féle jószágok fele része megváltására nézve, mely fél részt háromezer arany forintban Tari Rupert bírt zálogul, a királytól egyezséget valljanak.(Gr. Sztáray Család. Oklevéltára II. 260-264.) A kutatók ennek alapján teszik Lőrinc halálát 1426 második fele és 1427 első fele közé. Vélhetően a tari kegyúri templomban temették el. A templom feltárása során a szentélyben temetkezési nyomok, emberi csontvázak, Rátót címeres sírfedlap kerültek elő. Felvetődik esetlegesen a nemzetség által alapított pásztói hatszögletű kápolna is temetkezési helyként.

Családja

Felesége: ismeretlen, talán osztrák vagy német, Gyermeke: Ruppert aki Albert király özvegyének volt udvarmestere, hevesi ispán, az országos tanács tagja, Unokája: György, Margit, Erzsébet és Zsófia.

A pokoljárás

Lőrinc, valamint más zarándokok látomásait a modern orvostudomány jórészt a zarándokút követelményei (hosszú böjt, alvásmegvonás, monoton rítusok), valamint az egyes zarándokhelyek természeti adottságai (pl. magas hegy tetején lévő zarándokhelyek esetén oxigénhiányos állapottal, illetve Szent Patrik Purgatóriuma esetén a Purgatóriumot jelentő barlangban meglévő kénes gázokkal) miatt fellépő hallucinációkkal magyarázza. A vallásos magyarázat hívei természetesen spirituális jelentőséget tulajdonítanak a látomásoknak.