A Luscinia a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a légykapófélék (Muscicapidae) családjába tartozó nem.
Korábbi rendszertani besorolások a rigófélék (Turdidae) családjába sorolták az ide tartozó fajokat, azonban minden hasonlóság a két madárcsoport fajai között, kizárólag a konvergens evolúció folyamatának köszönhető, melynek során egymáshoz nem kapcsolódó fejlődési vonalakon hasonló biológiai jellegzetességek alakulnak ki.
Nevük és rendszertani besorolásuk A Luscinia megnevezést, már Kr. u. 70-es években, Idősebb Plinius is használta, amikor megírta a „Naturalis Historia” című művét. Idősebb Plinius ezt a megnevezést a fülemülékre és minden ezekhez hasonló madárra felhasználta.Lewis & Short (1879), Glare (1968-1982) 1817-ben, Thomas Ignatius Maria Forster angol természettudós, amikor megalkotta eme madarak csoportját, szintén a Luscinia-t használta fel. Annak idején típusfajnak a fülemülét (Luscinia megarhynchos) tette; a nembe pedig jóval több faj tartozott.
Az idők során az ornitológusok sokat vitatkoztak azon, hogy a Luscinia nembe hány faj is tartozik valójában, sőt az Erithacus-fajok idetartoznak-e vagy sem. Egy alkalommal az összes Luscinia-fajt az Erithacusba sorolták át. 2010-ben és az azelőtti évtizedben, egy nagyméretű DNS és molekuláris vizsgálatokból álló nemzetközi kutatás történt; ennek egyik következménye az volt, hogy a Luscinia és az Erithacus nemekből kivontak egy fajokat, létrehozva a Larvivora (az Erithacus monotipikussá vált) és a Calliope madárnemeket. Az eredeti fajlistából, csak három madárfaj maradott meg; ezekhez hozzácsatolták a korábban monotipikus Hodgsonius nembéli rövidszárnyú rozsdafarkút. A mai négy élő faj mellett, a Luscinia nembe fosszilis fajok is vannak.
Rendszerezés A nembe az alábbi 4 élő faj tartozik:
nagy fülemüle (Luscinia luscinia) (Linnaeus, 1758) - típusfaj fülemüle (Luscinia megarhynchos) (Brehm, 1831) rövidszárnyú rozsdafarkú (Luscinia phoenicuroides) (J.E. Gray & G.R. Gray, 1847) - korábban: Hodgsonius phaenicuroides kékbegy (Luscinia svecica) (Linnaeus, 1758)
Fosszilis fajok A Magyarországon lévő Polgárdi nevű városban nagyobb méretű Lusciniaszerű fosszíliára bukkantak. A kormeghatározás után, tudjuk, hogy a miocén kori messinai korszak környékén élhetett a madár, azaz 12-7,3 millió évvel ezelőtt. A késő pliocénből, azaz 3 millió éves kövület, melyet a Lengyelországban levő Rębielice Królewskie nevű faluban találtak meg, talán a kékbegy őse. Egy 2 millió éves, az ausztriai Bad Deutsch-Altenburg községben felfedezett Sylvia-fajnak vélt madár, talán inkább a Lusciniák közé tartozik. Mivel nemrég halt ki, az is meglehet, hogy az egyik mai fajnak az egyenes őse.
Az alábbi lista a pontosan azonosított fosszilis fajokat foglalja magába:Hír et al. (2001), Mlíkovský (2002)
Luscinia denesi (késő miocén; a magyarországi Polgárdi)Kessler, E. 2013. Neogene songbirds (Aves, Passeriformes) from Hungary. – Hantkeniana, Budapest, 2013, 8: 37-149. Luscinia pliocaenica (pliocén; a magyarországi Beremend)
Jegyzetek
Források Observations of the Natural History of Swallows; with a collateral statement of facts relative to their migration, and to their brumal torpidity: and a table of reference to authors... To which is added a general catalogue of British birds... p. 14 IOC Glare, P. G. W. (ed.) (1968–1982): Oxford Latin Dictionary (1st ed.). Oxford University Press, Oxford. Grimmett, Richard; Inskipp, Carol, Inskipp, Tim & Byers, Clive (1999): Birds of India, Pakistan, Nepal, Bangladesh, Bhutan, Sri Lanka, and the Maldives. Princeton University Press, Princeton, N.J. Hír, János; Kókay, József; Venczel, Márton; Gál, Erika & Kessler, Eugén (2001): Előzetes beszámoló a felsőtárkányi "Güdör-kert" n. őslénytani lelőhelykomplex újravizsgálatáról [A preliminary report on the revised investigation of the paleontological locality-complex "Güdör-kert" at Felsőtárkány, Northern Hungary)] Folia Historico Naturalia Musei Matraensis 25: 41–64 [Hungarian with English abstract]. PDF fulltext Jønsson, Knud A. & Fjeldså, Jon (2006): A phylogenetic supertree of oscine passerine birds (Aves: Passeri). Zoologica Scripta 35(2): 149–186. Lewis, Charlton T. & Short, Charles (eds.) (1879): A Latin Dictionary (1st ed.). Oxford University Press, Oxford. Mlíkovský, Jirí (2002): Cenozoic Birds of the World (Part 1: Europe). Ninox Press, Prague. PDF fulltext Seki, Shin-Ichi (2006): The origin of the East Asian Erithacus robin, Erithacus komadori, inferred from cytochrome b sequence data. Molecular Phylogenetics and Evolution 39(3): 899–905. PMID 16529957 Svensson, Lars; Zetterström, Dan; Mullarney, Killian & Grant, Peter J. (1999): Collins Bird Guide. Harper & Collins, London. Zipcodezoo rendszerbesorolása szerint légykapófélék családja ITIS rendszerbesorolása szerint rigófélék családja
Fordítás
Kategória:Madárnemek