Az Eucladoceros az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a szarvasfélék (Cervidae) családjába és a szarvasformák (Cervinae) alcsaládjába tartozó fosszilis nem.
Előfordulása Az első Eucladoceros maradványt 1841-ben a firenzei Filippo Nesti természettudós fedezte fel. Filippo Nesti a firenzei Természettudományi Múzeum (Museo di Storia Naturale di Firenze) igazgatója is. A felfedezett maradvány az E. dicranios fajhoz tartozik. A legősibb Eucladoceros Kína területén élt a korai pliocén korszakban. Az Eucladoceros-fajok Európában és Kínában a korai pleisztocén idején voltak a legelterjedtebbek.
Az európai maradványok nem a legjobb minőségűek. Gyanítják, hogy körülbelül 12 fajuk létezett e kontinensen, de eddig hivatalosan csak 2-3 fajt ismernek el. A többi lehet, hogy szinonimája az elfogadott fajoknak.
A 3 elfogadott faj elterjedési területe és helyzete:
Eucladoceros dicranios - Olaszország, Anglia és az Azovi-tenger környéke. Eucladoceros ctenoides - Görögország, Olaszország, Franciaország, Spanyolország, Hollandia és Anglia. Eucladoceros teguliensis - Franciaország, Hollandia és Anglia. Ennek a fajnak egyesek az E. senezensis szinonimát adják. Az E. teguliensist néha az E. ctenoides alfajának tekintik, mivel Franciaországban, Ceyssaguet mellett olyan maradványokat fedeztek, amelyek a két faj közti átmenetet mutatják.
Néhány töredékes kövület előkerült Tádzsikisztánban, Pakisztánban és Indiában.
Egyéb fajok, amelyeknek rendszertani besorolása még vitatott:
E. boulei (Boule, 1928; késő pliocén - korai pleisztocén, Kína) E. dichotomus (Teilhard de Chardin & Piveteau; lehet, hogy nem tartozik az Eucladoceros nembe; korai pleisztocén) E. proboulei (Dong Wey; korai pliocén, Kína) E. senezensis (Charles Depéret, 1910; lehet, hogy az E. ctenoides szinoimája; Franciaország) E tetraceros (Sir Wm. Boyd Dawkins, 1878; lehet, hogy az E. ctenoides szinoimája; korai pleisztocén, Franciaország).
Megjelenése Az állat nagy testű szarvasféle volt. Hossza elérte a 2,5 métert, marmagassága körülbelül 1,8 méter lehetett, így kicsivel alacsonyabb volt a mai jávorszarvasnál. Agancsa jó „ágas” volt, mindkét hatalmas főágon 12-12 kis ág ült; az agancsfesztávolsága 1,7 méter volt.
Az Eucladoceros legjellegzetesebb ismertetője a fésűszerű agancsa volt, főleg az E. ctenoides esetében. Az E. dicranios a legfejlettebb faj volt e nemből. Ennek a állatnak minden kis ág vége kettéágazott. Az Eucladoceros-nem az olyan szarvasfélék közé tartozik, amelyeknek elsőként volt nagy méretű agancsa. A koponya alakja és a fogazata azért ősi vonású, mint a ma is élő számbárszarvasé.
Képek
Jegyzetek
Források Azzaroli, A. 1954. "Critical observations upon Siwalik deer". The Proceedings of The Linnean Society of London, 165: 75-83, London. Azzaroli, A. & Mazza, P. 1992. "The cervid genus Eucladoceros in the early Pleistocene of Tuscany". Palaeontographia Italica, 79: 43-100; Pisa. Croitor R. & Bonifay M.-F. 2001. "Étude préliminaire des cerfs du gisement Pleistocène inférieur de Ceyssaguet (Haute-Loire)". Paleo, 13: 129-144. Dong W. & Ye J. 1996. "Two new cervid species from the late Neogene of Yushe Basin, Shanxi Province, China". Vertebrata PalAsiatica, 34 (2): 135-144. Heintz E. 1970. "Les Cervides Villafranchiens de France et d’Espagne". Memoires du Museum national d’histoire naturelle. Ser.C, Sc. De la Terre, 22 (1-2): 1-302, Paris. Vos, J. De, Mol D. & Reumer J. W. F.1995. "Early pleistocene Cervidae (Mammalia, Artyodactyla) from the Oosterschelde (the Netherlands), with a revision of the cervid genus Eucladoceros Falconer", 1868. Deinsea, 2: 95-121.
Fordítás
További információk A Pleistocene Bestiary Paleobiology Database
Kapcsolódó szócikkek Fosszilis szarvasfélék
Kategória:Szarvasformák Kategória:Emlősnemek Kategória:Ázsia állatvilága a pliocénben Kategória:Európa állatvilága a pliocénben Kategória:Ázsia állatvilága a pleisztocénben Kategória:Európa állatvilága a pleisztocénben Kategória:Fosszilis párosujjú patások