Szamoa, hivatalosan Szamoai Független Állam két nagy szigetet, Upolut és valamint 8 kisebb szigetet foglal magába a Csendes-óceán délnyugati részén, az egyenlítőtől 1 500 kilométerre délre. Az ország legmagasabb pontja a Mauga Silisili, a két főszigetet az Apolima-szoros választja el egymástól. A területét tekintve körülbelül Vas vármegye méretű országban 196 000-en laknak, népsűrűsége alig kétharmada a magyarországi adatnak. Keletről Amerikai Szamoával, délről Tongával, nyugatról Wallis és Futunával, északról pedig Tokelauval osztozik közös tengeri határon.
Az ország neve szamoai eredetű, jelentése a törzset jelentő Sā kifejezésből és egy helyi királyi dinasztia, a Moa szó összetételéből származik. Az őslakos szamoaiak által benépesített Szamoa-szigeteket 1722-ben fedezte fel a holland Jakob Roggeveen; az európai hatalmak 1899-ben gyarmatosították az országot. A háromhatalmi egyezmény értelmében a szigetcsoport nyugati részén, a jelenlegi állam területén a németek hozták létre gyarmatukat Német Szamoa néven, míg a keleti szigetek Amerikai Szamoaként az USA gyámsága alá kerültek. Németország első világháborús veresége után az ország Új-Zéland fennhatósága alá került Nyugat-Szamoai Gyámsági Terület néven. Szamoa 1962-ben nyerte el függetlenségét. Az angol és a szamoai egyaránt hivatalos nyelv. Az ország jelenlegi miniszterelnöke Fiamē Naomi Mataʻafa.
Földrajz thumb|left|200px|Falefa-völgy, Upolu thumb|left|200px|Sopoaga-vízesés, Upolu Szamoa a Délnyugat-Csendes-óceánon fekszik, az egyenlítő vonalától délre. Keleti szomszédjától, Amerikai Szamoától 130 km-re, a volt gyarmattartó Új-Zélandtól km-re, Hawaiitól pedig kilométer távolságra, délnyugatra található. Az ország földrajzilag és kulturálisan egyaránt a Szamoa-szigetekhez tartozik, a szigetsor nyugati része tartozik a fennhatósága alá. Az ország szárazföldi területének szinte teljes egészét a két fősziget, Savaiʻi (1708 km²) és Upolu (1125 km²) fedi le. A főváros, Apia Upolu északi partján fekszik, itt található az ország politikai és gazdasági központja.
Domborzat Az ország geológiailag a Szamoa-szigetek többi tagjához hasonlóan a Szamoai forrópont vulkanizmusának köszönheti létét. A szigetlánc legnyugatibb tagja, Savaiʻi mintegy 5,5 millió évvel ezelőtt keletkezett, majd a Csendes-óceáni-lemez mozgásának következtében nyugat felé sodródott, így újabb szigetek jöhettek létre a forrópont fölött, amely jelenleg a Mount Vailuluʻu tenger alatti vulkán alatt helyezkedik el. Savaiʻi és Upolu lényegében egy-egy hatalmas pajzsvulkán, amelynek alig néhány százaléka emelkedik ki a tenger felszíne alól. Ennek köszönhető a szigetek domborzatának hegyvidéki jellege. Az ország legmagasabb pontja a Savaiʻin található Mauga Silisili,Szamoa zászlaja amely 1858 méterrel magasodik a tengerszint fölé. A két főszigetet az Apolima-szoros választja el; az összeköttetést kompjárat biztosítja. A szorosban található az ország másik két lakott szigete, a parányi Apolima és Manono-sziget.
Jelenleg aktív vulkáni tevékenység csak Savaiʻi szigetén észlelhető. Az 1700-as években volt egy nagyméretű vulkánkitörés, majd 1604–1606 között voltak kisebb kitörések, amelyek létrehozták az 50 km² kiterjedésű Saeaula-lávamezőt.
Vízrajz Az ország nem rendelkezik nagy vízhozamú folyókkal, a bőséges csapadéknak köszönhető állandó patakok mind a szigetek középpontjában található hegyvidéken erednek és rövid út megtétele után közvetlenül az óceánba ömlenek. A legbővizűbb vízfolyás a Savaiʻin található Maliolio-folyó, amely 26 kilométeres hosszúságával egyben az állam leghosszabb folyója is. Áradásai gyakran sújtják a környező településeket.
Éghajlat A szigetek klímája trópusi, az időjárás egész évben párás. Az éves csapadékmennyiség területenként erősen változó, amíg a partvidéken évente mm eső esik, addig ez az érték a belső hegyvidéken elérheti a mm-t is. Az év során két évszak különböztethető meg: májustól októberig tart a száraz időszak, amikor a kedvező időjárási körülmények sok turistát vonzanak, majd novembertől áprilisig egy csapadékosabb évszak következik. A hőmérséklet alig változik, egész évben 24–30 °C körül mozog. A tengervíz az év legnagyobb részében kicsit melegebb, mint 20 °C. Az uralkodó szélirány a délkeleti; ez az esős évszakban, novemberben és decemberben északira változik, ekkor gyakoriak a tomboló viharok: tájfunok és hurrikánok söpörnek végig a szigeteken.
Élővilág, természetvédelem
bélyegkép|Szamoai papagájamandina Szamoa természetes növénytakarója a partvidéken a buja esőerdő, a hegyvidékéket felhőerdő-vegetáció borítja. Mára a partvidéken nagyrészt kiirtották az erdőt, és taró-, valamint kókuszpálma-ültetvényekkel helyettesítették. A szigeteken jelenleg 83 madárfaj él, amelyből 10 endemikus. A madárvilág jellegzetes tagjai a szamoai papagájamandina, a tahiti póling, a szalagos guvat és a szamoai legyezőfarok.Doug Pratt: Notes on the natural history, taxonomy, and conservation of the endemic avifauna of the Samoan Archipelago Az ország területén élő egyetlen őshonos emlősfaj a denevérek rendjéhez tartozó veszélyeztetett szamoai repülőkutya. Az európaiak hurcolták be a szigeteken élő elvadult marhákat, disznókat és patkányokat. Szamoán ezenkívül számos őshonos gyík, két boafaj, valamint színes pók és rovarvilág él. 1978-ban alakították ki az ország első nemzeti parkját, az O Le Pupu Pue Nemzeti Parkot. Az ország számos súlyos környezeti problémával küzd, komoly gondot okoz a kivágott erdők termőtalajának erodálódása, a gyakori földcsuszamlások, az erdőtüzek és a főváros, Apia körzetében a természetes vizek ipari eredetű szennyezése.
Nemzeti parkjai Szamoa jelenleg két nemzeti parkkal rendelkezik, valamint 12 természetvédelmi területtel. Sorszám Nemzeti Park Igazgatóság Terület Alapítva 1 Lake Lanoto’o-i Apia ha 1976 2 Pupu Pu'e Apia ha 1978Ramsar Sites Information Service: O Le Pupū Puē National Park
Természeti világörökségei Szamoa jelenleg nem rendelkezik világörökségi helyszínnel, két jelöltje van a javaslati listán: Fagaloa Bay – Uafato Tiavea Természetvédelmi Terület (Kulturális és természeti, 2006) Manono, Apolima és Nuulopa Kultúrtáj (Kulturális, 2006)
Éghajlatváltozás Az éghajlatváltozás hatásai napjainkban már az ország valamennyi gazdasági szektorát érintik. Egyre gyakoribbak a szélsőséges viharok és hirtelen, rövid idő alatt lezúduló csapadékmennyiségek, ezzel párhuzamosan egyre többször fordulnak elő a korábban szokatlannak számító, hosszan tartó aszályos időszakok. A globális felmelegedés miatt melegedő óceán fenyegeti az ország korallzátonyait, és a tengerszint emelkedés is komoly kihívás elé állíthatja Szamoát, mivel településeinek és mezőgazdasági területeinek, valamint infrastruktúrájának mintegy 70%-a az alacsonyan fekvő, veszélyeztetett zónában fekszik. A klímaváltozás hatásainak kezeléséhez 2014-ben a szamoai kormányzat egy 12,3 millió dolláros csomagot fogadott el. Az országnak a globális felmelegedés okozta krízishelyzet kezelésében nyújt pénzügyi és technikai segítséget az ENSZ Fejlesztési Programja. A Legkevésbé Fejlett Országok Alapítvány (LDCF) támogatásával valósul meg a program, amely a kulcsfontosságú gazdasági szektorok bevonásával hosszú távú stratégiát dolgoz ki a felmelegedés kezelésére. Suluimalo Amataga Penaia, a szamoai természeti erőforrások és környezetvédelem minisztériumának vezérigazgatója így fogalmazott:
„Nem tudunk tovább növekedni és fejlődni nemzetként, hacsak nem biztosítjuk, hogy minden beruházást, legyen szó akár infrastruktúráról, élelmezésbiztonságról, ivóvíz-gazdálkodásról, gyógyászatról vagy turizmusról a klímaváltozás-előrejelzések legfrissebb adatainak tükrében vizsgáljunk meg és hajtunk végre. Rendkívül fontos a várható hatások kutatása, különös tekintettel a szélsőséges időjárási eseményekre és az ebből következő katasztrófákra.“Penehuro Fatu Lefale: Ua ‘afa le Aso- Stormy weather today: traditional ecological knowledge of weather and climate. The Samoa experience (317-335.oldal)
Történelem
Őslakos kultúrák A Szamoa-szigetek első lakosai a lapita kultúra hajósai voltak, akik Kr. e. 1000 körül érkeztek meg. Az emberek magukkal hozták haszonnövényeiket és állataikat, többek között a banánt, a tarót, a kutyát és a disznót. A lapita korszakot a polinéz plainware kultúra követte Szamoán (i. e. 500 – i. sz. 300), amelyre az izoláció és az egyszerű díszítésű agyagedények készítése volt jellemző. Az ezt követő tradícionális korszakban (300–1722) alakult ki a részben máig fennmaradt társadalmi rendszer, a fa'amatai, amely a törzsfők (mataik) és a nemesi klánok fennhatóságán alapul. Polinézia szigetcsoportjai között fellendült a kereskedelem és ez különböző thasszalokráciák (tengeri birodalmak) felemelkedéséhez vezetett. Szamoa először egy fidzsi központú államalakulat, a Tui Pulotu föderáció érdekszférájába került, majd egy szamoai klán, a Tui Manu'a hódította meg a környező szigeteket. A klán hatalmának összeomlása után egy időre a Tonga Birodalom foglalta el Szamoát.
Kapcsolatfelvétel az európaiakkal 1722-ben a holland Jakob Roggeveen fedezte fel a szigeteket. A következő látogató Louis-Antoine de Bougainville francia felfedező volt, aki 1768-ban a Navigátor-szigetek nevet adta a Szamoának. Az 1830-as évek előtt korlátozottak maradtak a kapcsolatok az európaiakkal. Ekkortól angol misszionáriusok és kereskedők jártak ide. Az 1830-as évek végén kezdte missziós munkáját John Williams, a London Missionary Society tagja. Már a gyarmatosítás előtt megkezdődött egy korlátozott európai betelepülés a szigetekre, 1889-től haláláig itt élt Robert Louis Stevenson skót regényíró is, a Kincses sziget című könyv szerzője. Szamoát stratégiai helyzete miatt Németország, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is magának szerette volna megkaparintani, így amikor polgárháború tört ki a szigeteken a németek és az amerikaiak a két szemben álló felet támogatták fegyverekkel. Hadihajóik közben farkasszemet néztek egymással a tengeren, de egy ciklon 1899-ben mindkét flottát elsüllyesztette. A három nagyhatalom végül megegyezett és a két nyugati sziget, Savaiʻi és Upolu német gyarmat lett, a keleti szigetek pedig Amerikai Szamoa néven amerikai fennhatóság alá kerültek.
Gyarmati időszak thumb|left|190px|Hagyományos kerek épület
Szamoa első német kormányzója Wilhelm Solf volt, aki később a császári Németország gyarmatügyi minisztere lett. 1914. augusztus 29-én ’Upolu szigeten új-zélandi csapatok szálltak partra és ellenállás nélkül felszámolták a német hatalmat. Ezt Nagy-Britannia kérte Új-Zélandtól azért, hogy megszüntessék az itteni német rádióállomás működését.
Az első világháborútól 1962-ig Új-Zéland kormányozta Szamoát, az első időben népszövetségi mandátumterületként, később ENSZ gyámsági területként. Az új-zélandi adminisztráció ideje alatt két nagyobb incidens történt. Az első az volt, hogy az 1918–1919-es spanyolnáthajárványban a szamoai lakosság mintegy ötöde meghalt. 1919-ben királyi bizottság vizsgálta a járvány körülményeit. Megállapítása szerint a járvány a Tahune hajó 1918. november 7-i érkezésével kezdődött. A hajó Aucklandból jött és az új-zélandi adminisztráció hozzájárulásával megtörte a karantént. Hét nappal később Upoluban kitört az influenzajárvány és nagyon gyorsan elterjedt az egész területen.