Az STS–4 volt a 4. amerikai űrrepülőgép-program és a Columbia űrrepülőgép 4. repülése. Az űrhajózás történetében először történt, hogy egy űrhajót – másik legénységgel – negyedszer is a világűrbe juttassanak, valamint visszahozzanak a Földre.
Küldetés A repülés elsődleges célja a teljes rendszer világűrkörülmények között történő további, utolsó tesztelése, illetve az Office of Space Science (OSS–1) kísérletsorozat végrehajtása.
Jellemzői Első nap 1982. június 27-én a szilárd hajtóanyagú gyorsítórakéták (SRB) segítségével Floridából, a Cape Canaveral (KSC) Kennedy Űrközpontból, a 39A jelű indítóállványról emelkedett a magasba. Az orbitális pályája perces, fokos hajlásszögű, elliptikus pálya perigeuma 295 kilométer, az apogeuma 302 kilométer volt. Felszálló tömeg indításkor kilogramm, műveleti tömege a pályán kilogramm, leszálló tömeg kilogramm. Szállított hasznos teher felszálláskor/leszállásnál kilogramm
A gyorsítást segítő, majd leváló és ejtőernyővel visszatérő szilárd hajtóanyagú rakéták, ejtőernyő hiba következtében a tengerbe merültek.
A raktér zárt és nyitott pozíciójában a meghatározott mérési, kutatási, kísérleti program végrehajtása, adminisztrálása. Gyakoroltak a beépített kanadai Canadarm (RMS) manipulátor karral. A manipulátor 50 méter kinyúlást biztosított (műholdak indítás/elfogása, belső- és külső munkák [kutatás, szerelések, mozgatás], hővédőpajzs külső ellenőrzése).
Műszerek Development Flight Instrumentation (DFI) – az űrsikló rendszereinek folyamatos ellenőrzésére (felszállás, orbitális mozgás, leszállás), Aerodynamic Coefficient Identification Package (ACIP) – az űrsikló aerodinamikai tulajdonságait mérte a repülés ideje alatt, Office of Space Science (OSS-1) – komplett műszerpark (szennyezettség, mikrometeorit, nyomásváltozás mérése, növényekre ható súlytalanság vizsgálata), a Föld-közeli tér környezetét, szennyezettségét is mérte, Induced Environment Contamination Monitor (IECM) – környezetszennyezés mérése, fényképezése, Solar Flare X-ray Polarimeter Experiment (SFXP) – napkitörés vizsgálata, Vehicle Charging and Potential Experiment (VCAP) – az űrsikló elektrosztatikus töltésének mérése, Plasma Diagnostics Package (PDP) – plazmadiagnosztika, Orbiter Experiment Program (OEX) – az űrsikló aerodinamikai együtthatójának meghatározása, Detailed Supplementary Objective DSO S133 – az űrsikló kiegészítő programjainak ellenőrzése, DSO S134 – kozmikus sugárzás mérése, DSO S142 – az űrhajósok mozgásszervi változásainak mérése, HBT – biotechnológia kísérletek végzése, Passive Optical Sample Assembly (POSA) – az űrsikló passzív adatainak mérése, Monodisperse Latex Reactor (MLR) – részecske előállító reaktor, Az első kereskedelmi kísérletet az Elektroforézis (CFES) vizsgálat, Get Away program (G-001), amely tartalmazott kilenc kísérletet,
Hetedik nap 1982. július 4-én Kaliforniában az Edwards légitámaszponton szállt le. Összesen 7 napot, 1 órát, 9 percet és 31 másodpercet ( 7.05 nap) töltött a világűrben. mérföldet repült, 113 alkalommal kerülte meg a Földet.
Egy különlegesen kialakított Boeing 747 tetején visszatért kiinduló bázisára.
Személyzet (zárójelben a repülések száma az STS–4-gyel együtt) Thomas Mattingly (2), parancsnok Henry Hartsfield (1), pilóta
Források
Külső hivatkozások
Video highlight
Kategória:Space Shuttle-repülések Kategória:1982 az űrkutatásban