Belső-Somogy a Dunántúli-dombság középtája, kiterjedése 3000 km², átlagos magassága 173,2 méter. A Belső-Somogy főképp homokos síkságokból épül fel, különféle homokformákat találhatunk itt: homokbuckákat, szélbarázdákat, garmadákat, homoklepleket. Talaja barna erdőtalaj, ám mélyebb részein lápos-mocsaras területek is előfordulnak.
Fekvése Belső-Somogyot nyugatról a Zalai-dombság, délről a Dráva, keletről a Zselic, északkeletről Külső-Somogy, északról pedig a Balaton határolja. A Dunántúli-dombság része. Kelet–nyugati irányú kiterjedése 40 km, észak–déli kiterjedése 100 km.http://geogis.detek.unideb.hu/Kutatas/Felszinfejlodes/Belso-Somogy.pdf Lóki József: Belső-Somogy futóhomok területeinek kialakulása és formái, Acta geographica ac geologica et meteorologica Debrecina, 1979. 18/19. kötet. 81. oldal Legmagasabb pontja 191,6 méter, legalacsonyabb pontja a Barna tó mellett található 104,3 méter tengerszint feletti magasságban. Területén található a Marcali-hát, mely egy 30-40 méteres magasságban kiemelkedő löszhát és két részre osztja a Belső-Somogy felszínét.
Kialakulása jobbra|bélyegkép|250px|Lösz, a Marcali-hát fő felépítője jobbra|bélyegkép|250px|Vetési lúd jobbra|bélyegkép|250px|A Kremsier-kastély romjai - Barcs közelében jobbra|bélyegkép|250px|A csurgói református gimnázium épülete
Az újharmadidőszakban a Belső-Somogy területén süllyedés kezdődött meg és tengeri elöntés következett be. A tengerelöntés következtében 100-400 méter üledék képződött. A bádeni korszakban a Belső-Somogy déli része kiemelkedett, az északi területeken továbbra is a tengeri elöntés volt jellemző üledékképződéssel. A szarmata korszakban újabb süllyedés kezdődött, ekkor 100 méter vastagságú üledék képződött. A pliocénben a Belső-Somogy vízborítása kiédesedett, egy beltó alakult ki belőle.
A száraz felszíneken ezzel egy időben megkezdődött a folyóhálózat kialakulása, ekkor még a Duna egyes ágai erre futottak. A felső pliocén korszakban kiemelkedés kezdődött, kialakult a Keszthely-gleichenbergi vízválasztó hátság. A pleisztocénben már a folyók halmozták fel üledékeiket, akár 300 méteres magasságban.http://geogis.detek.unideb.hu/Kutatas/Felszinfejlodes/Belso-Somogy.pdf Lóki József: Belső-Somogy futóhomok területeinek kialakulása és formái, Acta geographica ac geologica et meteorologica Debrecina, 1979. 18/19. kötet. 83. oldal A würm korszakban kezdődött meg a területen a futóhomok képződése, átlagos vastagsága 10 méter volt. Majd kialakult a növényzet is, mely megkötötte a homokot.
Részei A Marcali-hátság Kelet-Belső-Somogy Közép-Dráva völgy Nyugat-Belső-Somogy
Élővilág A terület madárvilága igen sokszínű, itt fészkel a fekete gólya, a rétisas és cigányréce, valamint a vadludak is erre vonulnak.
Jellemző fajok: nagy kócsag (Egretta alba) fekete gólya (Ciconia nigra) fehér gólya (Ciconia ciconia) vetési lúd (Anser fabalis) nagy lilik (Anser albifrons) nyári lúd (Anser anser) cigányréce (Aythya nyroca) rétisas (Haliaeetus albicilla)
A Belső-Somogy védett élőlényeinek megóvósára több természetvédelmi területet is kijelöltek, ide tartozik a 16 090 hektár nagyságú Duna–Dráva Nemzeti Park, a 7 833 hektáros Boronka-melléki Tájvédelmi Körzet, a 174 hektáros Baláta-tó, a 424 hektáros Csokonyavisontai fás legelő Természetvédelmi Terület és a 83 hektáros Rinyaszentkirályi erdő Természetvédelmi Terület.
Társadalomföldrajz A területen a honfoglalás idején a Horka nevű törzs telepedett le. Később mezővárosok alakultak ki.https://mek.oszk.hu/02100/02115/html/1-658.html A török háborúk során súlyos harcok folytak a területén, emiatt lakosságszáma jelentősen csökkent. A lakosság pótlására németek, horvátok, és szlovénok is érkeztek a térségbe. A középkori kontinuitású lakosság „őző” nyelvjárást használt. A XX. század elején a térség központja Csurgó volt.
Nagyobb települések Városok: Marcali Nagyatád Barcs Csurgó Nagybajom
Községek: Segesd Böhönye Lábod Berzence
Jegyzetek
Irodalom Fodor Ágnes: Tematikus települési együttműködés: ökoturisztikai klaszter kialakítása a Belső-Somogy ökológiai hálózat területén, Falu Város Régió, 2007. 3. sz. 60-68. oldal Pinke Gyula - Pál Róbert - Király Gergely - Szendrődi Viktória: Adatok Külső- és Belső-Somogy gyomflórájának ismeretéhez, Botanikai közlemények, 2006. (93. évf.) 1-2. sz. 53-68. oldal L. Kapitány Orsolya: A kender termelése és feldolgozása Belső-Somogy falvaiban, Somogyi múzeumok közleményei, 1998. 13. évf. 327-388. oldal Kevey Balázs - Borhidi Attila - Klujber Krisztina: Belső-Somogy homoki bükkösei, Somogyi múzeumok közleményei, 1998. 13. évf. 241-256. oldal Lóki József: Belső-Somogy futóhomok területeinek kialakulása és formái, Acta geographica ac geologica et meteorologica Debrecina, 1979. 18/19. köt. 81-111. oldal Borhidi Attila: Adatok Belső-Somogy flórájához, Botanikai közlemények, 1957. (47. évf.) 1-2. sz. 107-108. oldal Lájer Konrád: Újabb adatok Belső-Somogy flórájának és vegetációjának ismeretéhez, Somogyi múzeumok közleményei, 1998. 13. évf. 217-239. oldal Borhidi Attila: Belső-Somogy növényföldrajzi tagolódása és homokpusztai vegetációja, A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csoportjának közleményei, 1957. (1. évf.) 3-4. sz. 343-378. oldal
Kategória:Magyarország földrajzi középtájai Kategória:Dunántúli-dombság Kategória:Somogy megye földrajza