A Piszkos tizenkettő () 1967-ben bemutatott amerikai háborús akciófilm. A filmet Robert Aldrich rendezte, E. M. Nathanson azonos című háborús regénye alapján.

A második világháború idején játszódó alkotás világsztárokat vonultatott fel: a később a Volt egyszer egy Vadnyugattal (1968) híressé vált Charles Bronson, a több háborús filmben is szereplő Lee Marvin, a korszak legnagyobb színészei közé tartozó Ernest Borgnine, a sztársportolóból lett fekete színész, Jim Brown valamint John Cassavetes, Telly Savalas, Clint Walker és Donald Sutherland.

Cselekmény John Reisman őrnagy, a szabályokat folyton megszegő, a feletteseivel szemben tiszteletlen katonatiszt egy különleges feladatot kap. Ki kell képeznie egy tucat katonai fegyencet, akiket emberölés és egyéb súlyos bűncselekmények miatt halálra vagy 20–30 év börtönre vagy kényszermunkára ítéltek. A kiképzés végeztével a megszállt Franciaország területén egy német vezérkari üdülőkastélyban lévő német főtiszteket kell megsemmisíteniük, akik nagy számban töltik ott szabadságukat. Aki az osztagból túléli a küldetést, az remélhetőleg amnesztiát kap, ez a felettes tábornok jóindulatán múlik. A gyakorlatilag öngyilkos bevetéshez szükséges kiképzésre Reisman hat hetet kap. Mivel az őrnagy nem tartja magát feláldozhatónak, megkezdődik a kemény gyakorlatozás. Mindent elkövet, hogy az antiszociális rabokból összetartó elit alakulatot képezzen.

A kijelölt embereinek ügyeit alaposan tanulmányozza, majd a celláikban egyenként elbeszélget velük. Mindegyik hajlandónak mutatkozik az akcióban történő részvételre. Reisman az összetartás erősítése érdekében azt a feltételt is kiköti, hogy amennyiben valamelyikük nem teljesíti a rá bízott feladatot, akkor az egész akciót lefújja, és az egysége mindegyik tagján végrehajtják a korábban kiszabott ítéletet.

Victor Franko ennek ellenére megpróbál a kiképzés elején megszökni, azonban a társai közül hárman erőszakkal visszatartják. Ez után nem történik hasonló rendbontás, bár egyszer fellázadnak és egy darabig nem hajlandók borotválkozni és fürdeni, de Reisman ezt pozitívan értékeli, mivel a tizenkét fogoly közösen lépett fel. Egy pszichológus is segíti a munkáját, aki elbeszélget az elítéltekkel. A javaslata az, hogy néhány különösen veszélyes egyént ki kellene hagyni a csapatból (például van egy vallási őrült, Maggot, aki isten küldöttének gondolja magát, minden nőt kurvának tart, sőt rasszista is), Reisman azonban nem változtathat az eredeti létszámon.

A kiképzés utolsó éjszakájára Reisman italt és nyolc civil nőt szerez a katonák szórakoztatására. Ez a tábornok fülébe jut, aki a katonai fegyelem megsértése miatt az akció lefújásán gondolkodik. Adódik azonban egy lehetőség, amiben Reisman bebizonyíthatja, hogy az embereit megfelelően kiképezte: az egységnek egy gyakorlat során el kell foglalniuk az ellenfél főhadiszállását. (Akik túlerőben vannak, és felkészülten várják a támadást.) A csapatot éles lőszert használva ágyúkkal támadják, de egy csellel sikerül bejutniuk a főhadiszállásra, és elfoglalják azt.

Ezek után az őrnagy pontos haditervet dolgoz ki, amiben a csapatmunka kiemelt jelentőséggel bír: mindenkinek fontos szerep jut, de mindegyiküknek ismernie kell a többiek feladatát is, hogy bárkinek a kiesése után valaki más végre tudja hajtani a feladatot. Ezért a tervet pontokba és rímekbe szedve az unalomig ismétlik. Egyikük, Jimenez már az ejtőernyős ugrás végén meghal a földet éréskor, a többiek azonban elkezdik végrehajtani a kidolgozott tervet.

A terv szerint az első feladat a német hírközlés kommunikációs csatornáinak kiiktatása, amit egyrészt a rádiótorony felrobbantásával, másrészt a rádiós katonák likvidálásával akarnak elérni. Pinkley német katonai sofőrként az udvaron őrködik, Reisman és Wladislaw pedig német tisztnek öltözve, meghívottnak adva ki magukat viszonylag könnyen bejutnak a kastélyba és meg is találják a rádiósok szobáját. A többiek beszivárgásába kisebb-nagyobb váratlan akadályok jönnek közbe, de Maggott és Jefferson feljutnak az emeleti szobákba. Egy német kéjhölgy jelenik meg az egyik szobában, ahol éppen Maggott rejtőzött el, de a nőgyűlölő megszállottsága kitör rajta, elborul az agya, a nőt sikításra bírja, géppisztolyából vaktában tüzet nyit, majd megkéseli a nőt. Ez veszélyezteti a küldetést, Jefferson emiatt végez vele.

A német tisztek a női sikításon eleinte csak nevetnek, de a fegyverropogásra a rangidős tiszt a tiszteket és női kísérőiket a pincében lévő óvóhelyre parancsolja. Reisman és Wladislaw látszólag követik a parancsot, de bokaficamot mímelve lemaradnak, és ezt kihasználva a németekre rázárják az ajtókat. Észreveszik, hogy a pincékben robbanóanyagot, ammónium-pikrátot tárolnak, ezért Reisman hirtelen taktikát változtat. Elrendeli, hogy a szellőzőnyílásokon kibiztosítatlan kézigránátokat dobáljanak be, és benzint locsoljanak rájuk. Bowren őrmester egy pillanatra vonakodik benzint hozni, de Reisman rámutat a tűzharcban elesett Vladekra és Pinkleyre, ami meggyőzi őt. A francia szolgálókat szélnek eresztik, Franko pedig parancsot kap, hogy szerezzen a meneküléshez járművet. Jefferson feladata, hogy húsz másodperc alatt rohanjon végig a szellőzőnyílások során, és mindegyikbe egy-egy kibiztosított kézigránátot dobva idézze elő a robbanást. Ez sikerül is neki, de amint a közben megszerzett és beindított jármű felé rohan, halálos lövés éri. A járművet a géppuskát kezelők sem érik el, mert az időközben megérkező német erősítés tűzharcban megöli őket. Végül csak négyen tudnak a járműre felkapaszkodni: Reisman, Bowren, Wladislaw és Franko, gyakorlatilag mindenki lövést kap, Franko pedig már éppen a győzelmet ünnepelné, amikor lelövik. A támadás következtében szinte a teljes épület kigyullad, és megsemmisül a benne lévőkkel együtt.

„A piszkos tizenkettő” tagjai harc közben estek el (leszámítva Maggott-t), csak Wladislaw élte túl. A narrátor Worden tábornok jelentését idézi: az életben maradt tagjait eredeti rendfokozatukkal visszahelyezik a korábbi beosztásukba, a többiek rokonainak pedig a „kötelessége teljesítése közben életét vesztette” üzenetet küldik, a korábban kiszabott büntetés említése nélkül.

Bakik Posey elújságolja Reismannak, hogy Kinder százados megtanítja írni-olvasni. Azonban egy korábbi jelenetben látható, amint Posey az építkezés közben jegyzetel.

Szereposztás Lee Marvin – John Reisman őrnagy (Sinkovits Imre) Ernest Borgnine – Worden tábornok (Gera Zoltán) Robert Webber – Denton tábornok (Fülöp Zsigmond) Robert Ryan – Everett Dasher Breed ezredes (Benkő Gyula) George Kennedy – Max Armbruster őrnagy (Láng József) Ralph Meeker – Stuart Kinder százados (Gálvölgyi János) Richard Jaeckel – Clyde Bowren őrmester (Rátóti Zoltán) Robert Phillips – Carl Morgan tizedes (Józsa Imre) John Cassavetes; Victor R. Franko – kötél általi halálra ítélve, egy civil ellen elkövetett rablógyilkosságért. (Szakácsi Sándor) Tom Busby; Milo Vladek – 30 év kényszermunkára ítélve. (Helyey László) Jim Brown; Robert T. Jefferson – kötél általi halálra ítélve, mert megölt egy fehér tisztet (állítása szerint önvédelemből). (Bujtor István) Donald Sutherland; Vernon L. Pinkley – 30 év fegyházra ítélve. (Szacsvay László) Ben Carruthers; Glenn Gilpin – 30 év kényszermunkára ítélve. (?) Clint Walker; Samson Posey – kötél általi halálra ítélve, amiért agyonütött egy férfit, aki piszkálta. (Végvári Tamás) Charles Bronson; Joseph Wladislaw – kötél általi halálra ítélve, egy dezertáló katona lelövése miatt. (Szersén Gyula) Colin Maitland; Seth Sawyer – 20 év kényszermunkára ítélve. (Tahi Tóth László) Stuart Cooper; Roscoe Lever – 20 év fegyházra ítélve. (Balkay Géza) Al Mancini; Tassos R. Bravos – 20 év kényszermunkára ítélve. (Márton András) Trini Lopez; Pedro Jiminez – 20 év kényszermunkára ítélve. (Ujréti László) Telly Savalas; Archer J. Maggott – kötél általi halálra ítélve, mert megerőszakolt és megölt egy angol nőt. (Inke László) További magyar hangok: Balázsi Gyula, Cs. Németh Lajos, Elekes Pál, Felföldi László, Gruber Hugó, Győri Ilona, Konrád Antal, Koroknay Géza, Molnár Piroska, Szatmári István, Varga T. József, Várkonyi András

Fontosabb díjak, jelölések Oscar-díj (1968) díj: legjobb hangeffektusok (John Poyner) jelölés: legjobb férfi mellékszereplő (John Cassavetes) jelölés: legjobb vágás (Michael Luciano) jelölés: legjobb hang Golden Globe-díj (1968) jelölés: legjobb férfi mellékszereplő (John Cassavetes)

Jegyzetek

Források

További információk

Kategória:1967 filmjei Kategória:Amerikai akciófilmek Kategória:Amerikai kalandfilmek Kategória:Amerikai háborús filmek Kategória:Brit akciófilmek Kategória:Brit kalandfilmek Kategória:Brit háborús filmek Kategória:Metro-Goldwyn-Mayer Pictures-filmek Kategória:Amerikai írók művei alapján készült filmek Kategória:MOKÉP-filmek Kategória:Második világháborús filmek