Sirák fia könyve

Sirák fia könyve, más néven Ben Szira könyve, Jézus Sirák fia könyve vagy latin címén Ecclesiasticus, a Biblia egyik ószövetségi bölcsességi könyve. A katolikus és ortodox egyházak deuterokanonikus könyvként tartják számon; a héber Biblia rabbinikus kánonjába és a legtöbb protestáns ószövetségi kánonba nem került be. A protestáns hagyományban ezért rendszerint az apokrif vagy egyházi olvasásra hasznos, de nem kánoni könyvek között szerepel. A könyv mindazonáltal zsidó eredetű mű, amelyet héberül írtak, és amelyet a második templom korának zsidó bölcsességi irodalma körében kell értelmezni.Sirach, Book of, in: New Catholic Encyclopedia, 2nd ed., vol. 13, Gale, Detroit, 2003.Francis E. Gigot: Ecclesiasticus, The Catholic Encyclopedia, vol. 5, Robert Appleton Company, New York, 1909.

A könyv szerzője a mű záradéka és a görög fordító előszava alapján egy jeruzsálemi bölcs és írástudó volt, akit a hagyomány Jézusnak, Sirák fiának nevez. A művet általában Kr. e. 180 körülre keltezik, görög fordítását pedig a szerző unokája készítette Egyiptomban, feltehetően Kr. e. 132 után. A könyv különlegessége, hogy a deuterokanonikus könyvek közül ennek maradt fenn a legjelentősebb héber szöveganyaga: a kairói genizából, Kumránból és Maszadából előkerült töredékek igazolták, hogy a mű nem görög eredetű, hanem héber nyelvű zsidó bölcsességi irat volt.Patrick W. Skehan – Alexander A. Di Lella: The Wisdom of Ben Sira, Anchor Bible 39, Doubleday, New York, 1987.P. C. Beentjes: The Book of Ben Sira in Hebrew: A Text Edition of All Extant Hebrew Manuscripts and a Synopsis of All Parallel Hebrew Ben Sira Texts, Brill, Leiden, 1997.

Sirák fia könyve a Példabeszédek könyvéhez hasonlóan gyakorlati életbölcsességet ad, de erősebben kapcsolja össze a bölcsességet a törvénnyel, Jeruzsálemmel, a templomi kultusszal és Izrael történeti emlékezetével. Tanítása szerint az igazi bölcsesség kezdete az Úr félelme, a bölcs élet pedig a törvény megtartásában, az imádságban, az irgalmasságban, az önfegyelemben, az igaz beszédben, a családi és társadalmi kötelességek teljesítésében, valamint a szegények és gyengék iránti igazságosságban mutatkozik meg.

Elnevezései

A könyv héber neve a fennmaradt töredékek és a rabbinikus idézetek alapján többféle lehetett. A rabbinikus hagyomány gyakran Ben Szira könyve vagy Ben Szira mondásai néven említi. A héber záradékban előforduló címformák a szerző családnevét és bölcsességi jellegét hangsúlyozzák: „Jézus, Eleazár fia, Sirák fia” vagy „Ben Szira bölcsessége”.

A görög kéziratokban a könyv címe rendszerint Jézusnak, Sirák fiának bölcsessége (Σοφία Ἰησοῦ υἱοῦ Σειράχ) vagy röviden Sirák bölcsessége. A görög fordító előszava alapján a mű a zsidó „törvény, próféták és a többi atyáinktól örökölt könyvek” környezetébe tartozik, vagyis a héber szent iratok bölcsességi és tanító hagyományát folytatja.

A latin keresztény hagyományban a könyv legismertebb címe Ecclesiasticus, vagyis „egyházi könyv”. Ez az elnevezés nem tévesztendő össze az Ecclesiastes címmel, amely a Prédikátor könyvének latin neve. Az Ecclesiasticus név arra utal, hogy a könyvet az egyházi oktatásban, erkölcsi tanításban és a keresztségre készülők nevelésében különösen gyakran használták. A latin cím már az ókeresztény korban ismert volt, és később erre a könyvre rögzült.

Magyarul a hagyományos cím Sirák fia könyve, de elterjedt a Jézus Sirák fia könyve és a Ben Szira könyve megnevezés is. A „Jézus” név itt a héber Jósua/Jésua név görög-latin formája, és nem azonos Jézus Krisztus személyével.

Kánoni helyzete

A zsidó hagyományban

Sirák fia könyve zsidó eredetű, héber nyelvű és Jeruzsálemhez kötődő mű, de nem került be a rabbinikus héber Biblia végleges kánonjába. Ennek ellenére a könyvet a zsidó hagyományban ismerték és idézték. A Talmud és több rabbinikus szöveg idéz vagy visszhangoz Sirák fia könyvéből, olykor megnevezve Ben Szirát, máskor névtelen bölcs mondásként közölve tanítását.Benjamin G. Wright: Praise Israel for Wisdom and Instruction: Essays on Ben Sira and Wisdom, the Letter of Aristeas and the Septuagint, Brill, Leiden, 2008.

A kairói geniza, Kumrán és Maszada héber töredékei azt mutatják, hogy a könyvet a zsidó közösségek több évszázadon át másolták és olvasták. Kánoni helyzetének későbbi alakulása tehát nem azonos a mű eredetével vagy zsidó jellegének megítélésével. A könyv a második templom kori zsidó vallási irodalom fontos tanúja, akkor is, ha a rabbinikus Tanakh végleges könyvjegyzékébe nem került be.

A keresztény hagyományban

A görög nyelvű zsidó és keresztény Szentírás-hagyományban, különösen a Septuagintában, Sirák fia könyve a bölcsességi könyvek között szerepelt. A keresztény egyházatyák gyakran idézték, és erkölcsi tanításként használták. A könyv hatása különösen az alamizsnáról, bűnbánatról, beszéd felelősségéről, családi kötelességekről, barátságról és bölcsességről szóló keresztény tanításban figyelhető meg.

A katolikus egyház kánoni könyvként tartja számon. A könyv szerepel a firenzei zsinat kánonlistájában, majd a tridenti zsinat is az Ószövetség szent és kánoni könyvei között sorolta fel. A tridenti határozat a deuterokanonikus könyvek kánoni helyzetét a reformáció kori viták összefüggésében erősítette meg.Denzinger–Hünermann: Enchiridion symbolorum, 1335; 1502–1504.

Az ortodox egyházak szintén a Septuaginta-hagyomány részeként fogadják el és használják a könyvet. A protestáns hagyományban a könyv általában az apokrif iratok közé került. E különbséget történeti kánonképződési folyamatként célszerű bemutatni: nem arról van szó, hogy a könyv „nem zsidó” vagy „kevésbé bibliai eredetű”, hanem arról, hogy a zsidó, katolikus, ortodox és protestáns kánonok eltérő történeti határok között rögzültek.

A szerző

A könyv szerzője a görög és latin hagyomány szerint Jézus, Sirák fia; a héber töredékekben és egyes hagyományokban a névalak összetettebb: Jézus, Eleazár fia, Sirák fia, illetve egyes rekonstrukciókban Simeon, Jézus fia, Eleazár fia, Ben Szira. A pontos családi névalak vitatott, de a szerzőt a modern szakirodalom többnyire Ben Szira néven említi.

A szerző Jeruzsálemben élő, művelt zsidó írástudó volt. Jól ismerte a korábbi szent iratokat, a törvényt, a prófétákat és a bölcsességi hagyományt. A könyv több helyén önarcképszerű megjegyzések találhatók: utazásokról, tanításról, tanítványokról, a bölcsesség kereséséről és a közösség javára végzett munkáról beszél. A 38,24–39,11 szakasz az írástudó ideálját rajzolja meg, és valószínűleg a szerző saját hivatásfelfogását is tükrözi.

Ben Szira feltehetően tanítóként vagy írástudóként működött, talán olyan iskolai környezetben, ahol fiatal férfiakat oktattak a törvény, a bölcsesség és a társadalmi élet szabályaira. A könyv gyakori „fiam” megszólítása nem feltétlenül vér szerinti fiúra utal, hanem a tanító és tanítvány közti bölcsességi viszony hagyományos formulája.

Keletkezése

A könyv keletkezési idejét kivételes módon belső és külső adatok is segítik. A görög fordító, aki a szerző unokájaként mutatkozik be, előszavában azt írja, hogy Egyiptomba érkezett Euergetész király uralkodásának harmincnyolcadik évében. A legtöbb magyarázó ezt VII. Ptolemaiosz Euergetész Physkón uralkodására vonatkoztatja, ami Kr. e. 132 körüli dátumot ad. Mivel a fordító a szerző unokája volt, a héber eredeti keletkezését általában Kr. e. 190–175 közé, gyakran Kr. e. 180 körülre helyezik.

A könyvben található Simon főpap dicsérete szintén fontos támpont. A legtöbb kutató II. Simon főpappal azonosítja, aki a Kr. e. 3. század vége és a 2. század eleje körül működött. A szakasz élénk és részletes templomi leírása arra utal, hogy Ben Szira még a jeruzsálemi templomi kultusz fénykorát, a makkabeusi válság előtti állapotokat ismerte.John J. Collins: Jewish Wisdom in the Hellenistic Age, Westminster John Knox Press, Louisville, 1997.

A könyv keletkezésének történeti háttere a hellenisztikus kor. Júdea ekkor a ptolemaioszi és szeleukida hatalmi versengés határterületén állt. A görög kultúra, az írástudói hagyomány, a templomi papság, a társadalmi felemelkedés és a vallási hűség kérdései mind jelen vannak a könyv világában. A mű még nem tükrözi közvetlenül IV. Antiokhosz Epiphanész vallásüldözését, de olyan helyzetet mutat, amelyben a törvényhez való hűség és a zsidó identitás megőrzése egyre fontosabb kérdéssé vált.

Szöveghagyomány

Héber eredeti és töredékek

Sirák fia könyvét eredetileg héberül írták. Ezt már a görög fordító előszava is tanúsítja, de sokáig csak görög, latin, szír és más fordítások alapján ismerték a művet. Szent Jeromos még tudott héber Sirák-szövegről, de nem ő fordította latinra a könyvet; a Vulgatába egy régi latin fordítás került be.

A héber szöveg jelentős része 1896 után került elő a kairói genizából, elsősorban a Ben Ezra-zsinagóga kéziratanyagából. A genizából származó kéziratok középkoriak, többségük a 10–12. századra keltezhető, de olyan szöveghagyományt őriznek, amelynek régiségét későbbi leletek is megerősítették. A 20. században további héber töredékek kerültek elő Kumránból és Maszadából. Ezek különösen fontosak, mert a második templom korához jóval közelebbi tanúk, és igazolják, hogy a genizai szöveg nem középkori alkotás.Pancratius C. Beentjes: The Book of Ben Sira in Hebrew, Vetus Testamentum Supplements 68, Brill, Leiden, 1997.

A fennmaradt héber töredékek a könyv nagy részét, de nem teljes egészét őrzik. A kutatás a héber, görög, szír és latin tanúk összevetésével dolgozik. A héber szöveg helyenként eltér a görög fordítástól, és a kéziratok között is vannak különbségek. Ezért a szövegkritikai munka Sirák fia könyvénél különösen összetett.

Görög fordítás

A könyv görög fordítását a szerző unokája készítette Egyiptomban. Előszava az ókori bibliafordítás-történet egyik legfontosabb dokumentuma. A fordító hangsúlyozza, hogy a héber kifejezések nem mindig adhatók vissza pontosan görögül, és hogy fordítását azok számára készítette, akik idegen földön is a törvény szerint akarnak élni. Ez ritka önreflexió az ókori bibliafordítások között, mert nyíltan beszél a fordítás nehézségeiről és céljáról.

A görög szöveg lett a keresztény kánoni használat fő alapja. A modern katolikus és ökumenikus fordítások többnyire a görög szövegből indulnak ki, de figyelembe veszik a héber töredékeket és az ókori fordításokat is. A görög kéziratok között eltérések vannak, és a könyv számozása a görög, latin és modern fordításokban nem mindig azonos.

Latin és szír változatok

A latin Ecclesiasticus-szöveg nem Szent Jeromos saját fordítása. A Vulgatába az úgynevezett régi latin, Vetus Latina vagy Itala hagyományból került be. Ez a latin változat görög szövegből készült, de helyenként eltér attól a görög formától, amelyet a szerző unokájának fordításaként ismerünk. A latin szöveg több bővítést, ismétlést és értelmező kiegészítést is tartalmaz, ezért a latin és a görög versszámozás több helyen eltérhet.

A szír fordítás szintén fontos szövegtanú. A szír változat a héber és görög hagyományokkal is kapcsolatban áll, és több helyen segíthet az eredeti héber szöveg rekonstrukciójában. Ugyanakkor a szír szöveg sem egyszerűen az eredeti héber fordítása, mert a Septuaginta hatása és későbbi szövegfejlődés is megfigyelhető benne.Alexander A. Di Lella: The Hebrew Text of Sirach: A Text-Critical and Historical Study, Mouton, The Hague, 1966.

Felépítése

Sirák fia könyve nem egyetlen szigorúan végigvezetett értekezés, hanem bölcsességi tanítások, intelmek, himnuszok, imák és történeti dicséretek gyűjteménye. Mégis felismerhető nagyobb szerkezete: