bélyegkép|jobbra|220px|Mózes a kőtáblákkal, Rembrandt festménye bélyegkép|jobbra|220px|A Tízparancsolat héber szövege egy 18. századi amszterdami pergamenen bélyegkép|jobbra|220px|A Tízparancsolat köztéri megjelenítése a modern politikai és jogi vitákban is szerepet kapott
A Tízparancsolat vagy Dekalógus (héberül: עֲשֶׂרֶת הַדִּבְּרוֹת, ʿaszeret ha-dibberót, „a tíz ige” vagy „a tíz szó”; görögül: δεκάλογος, dekalogosz, „tíz szó”) a Biblia szerint Istennek Mózes által Izrael népével kötött szövetségéhez kapcsolódó alapvető vallási és erkölcsi rendelkezések gyűjteménye. A klasszikus bibliai szöveg két fő változatban szerepel: a Kivonulás könyvében (Kiv 20,1–17) és a Második törvénykönyvben (MTörv 5,6–21).Vö. Kiv 20,1–17; MTörv 5,6–21; MTörv 4,13; 10,4. A bibliai hagyomány szerint a parancsolatok két kőtáblán adattak Mózesnek a Sínai-hegyen, majd a szövetség ládájában őrizték őket.
A Tízparancsolat a zsidóságban a Tóra és a vallási törvény egyik központi összefoglalása, a kereszténységben pedig az erkölcsi tanítás és a katekétikai oktatás, vagyis a hitelvek rendszerezett tanításának alapvető szövege. A keresztény hagyományok többsége a Dekalógust maradandó erkölcsi jelentőségűnek tekinti, ugyanakkor eltérően magyarázza a szombat, a képmások, az istentisztelet és a törvény–kegyelem viszonyának kérdését. A Tízparancsolat ma is alapvető erkölcsi hivatkozási pont a zsidó-keresztény kultúrkörben, és gyakran megjelenik jogi, művészeti, oktatási és közéleti vitákban.
A Korán nem közli a bibliai Tízparancsolat szó szerinti megfelelőjét, de több helyen felsorol olyan monoteista és erkölcsi parancsokat, amelyek tartalmilag párhuzamba állíthatók vele. Az iszlám Mózest prófétának tekinti, és saját prófétai hagyományában értelmezi a neki adott törvényt és a „táblák” hagyományát.
A parancsolatok számozása nem minden vallási hagyományban azonos. A bibliai szöveg nem ad egységes, minden részletre kiterjedő számozást; a zsidó, a görög-keleti és református, valamint az ágostoni katolikus–lutheránus hagyomány eltérően tagolja ugyanazt az alapszöveget. A különbség nem azt jelenti, hogy valamelyik hagyomány bibliai részeket „kihagyott”, hanem azt, hogy a parancsolatok katekétikai és teológiai csoportosítása történetileg többféleképpen alakult ki.Heinz Schreckenberg: The Jews in Christian Art, Continuum, New York, 1996; Catechism of the Catholic Church, 2052–2557; The Jewish Study Bible, Oxford University Press, 2. kiadás, 2014, Kiv 20 és MTörv 5 jegyzetei.
Elnevezés
A héber ʿaszeret ha-dibberót szó szerint „tíz igét”, „tíz szót” vagy „tíz kijelentést” jelent. A bibliai héberben a dávár szó jelenthet szót, beszédet, ügyet, dolgot vagy rendelkezést. A „Tízparancsolat” magyar megnevezés ezért értelmező fordítás: a szöveg valóban parancsolatokat tartalmaz, de a héber elnevezés inkább Isten tíz alapvető szövetségi kijelentésére utal.MTörv 4,13; 10,4; Kiv 34,28. Lásd még: Moshe Weinfeld: Deuteronomy 1–11, Anchor Bible, Doubleday, New York, 1991.
A görög dekalogosz a Septuaginta és a későbbi keresztény latin hagyomány révén terjedt el. Ennek latin alakja a decalogus, amelyből a magyar „Dekalógus” kifejezés származik. A kőtáblákat a bibliai és zsidó hagyomány „a szövetség tábláinak” vagy „a tanúság tábláinak” nevezi.
Bibliai helyei és szövegváltozatai
A szövetség fogalma
A Tízparancsolat bibliai összefüggésében a „szövetség” nem pusztán jogi szerződés, hanem Isten és népe közötti vallási kapcsolat. Egyszerre ajándék és kötelezettség: Isten megszabadítja Izraelt Egyiptomból, majd olyan rendet ad neki, amelyben a nép hűségesen élhet hozzá. A parancsolatok ezért nem elszigetelt erkölcsi mondások, hanem a szabadításra adott válasz és a szövetségi hűség formái.
Az ókori Közel-Kelet szerződéses nyelvével való párhuzam segít megérteni a Dekalógus felépítését. A hettita és más ókori vazallusi szerződések gyakran a szuverén, vagyis a nagyobb hatalmú fél bemutatkozásával és korábbi jótetteinek felidézésével kezdődtek, majd a hűség és az engedelmesség követelményei következtek. A Tízparancsolat bevezetése hasonló logikát mutat: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről.” A parancsok alapja tehát a szabadító Isten tekintélye és a vele kötött szövetség.George E. Mendenhall: Law and Covenant in Israel and the Ancient Near East, Presbyterian Board of Colportage of Western Pennsylvania, Pittsburgh, 1955; Moshe Weinfeld: Deuteronomy and the Deuteronomic School, Clarendon Press, Oxford, 1972.
A két kőtábla értelmezéséről több hagyomány létezik. A művészetben és a közgondolkodásban gyakori az a kép, hogy az első táblán az Istenre vonatkozó, a másodikon az emberek közti parancsolatok álltak. Egy másik, az ókori szerződéses gyakorlatból kiinduló értelmezés szerint a két tábla a szövetségi okmány két példányát is jelenthette, amelyeket a szentélyben, a frigyládában őriztek. Ez nem minden részletében bizonyítható közvetlenül a bibliai szövegből, de jól illeszkedik ahhoz az ókori jogi és vallási környezethez, amelyben a szövetségi iratok szent helyen kaptak elhelyezést.Meredith G. Kline: Treaty of the Great King, Eerdmans, Grand Rapids, 1963.
A Tízparancsolat más ókori törvénygyűjteményekkel, például Hammurapi törvényeivel is összevethető. Hammurapi törvényei részletes büntetőjogi, vagyonjogi és társadalmi szabályokat tartalmaznak, gyakran a társadalmi státusz különbségeire figyelve. A Dekalógus ezzel szemben rövid szövetségi alapnyilatkozatként vallási és erkölcsi kötelességeket kapcsol össze: az Isten iránti hűséget, a család tiszteletét, az élet, a házasság, a tulajdon és az igazmondás védelmét.
Kivonulás könyve 20
A legismertebb változat a Kivonulás könyve 20. fejezetében található. A szöveg a Sínai-hegyi teofánia — isteni megjelenés és kinyilatkoztatás — elbeszélésébe illeszkedik: Izrael népe a kivonulás után a hegyhez érkezik, Isten pedig mennydörgés, villámlás, felhő és harsonaszó közepette szól a néphez. A parancsolatok bevezetése nem általános erkölcsi elv, hanem szövetségi önazonosítás: „Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából.” Ez a mondat a parancsok teológiai alapját adja: a törvény nem pusztán külső szabályrendszer, hanem a szabadító Istennel kötött szövetség rendje.
A Kiv 20 változatában a szombat parancsa a teremtés rendjére hivatkozik: Isten hat nap alatt alkotta az eget és a földet, a hetedik napon pedig megpihent. Ezért a szombat egyszerre a teremtés rendjének, az Istennek szentelt időnek és az emberi munka korlátozásának jele.
Második törvénykönyv 5
A Második törvénykönyv 5. fejezete Mózes visszatekintő beszédében közli a Tízparancsolatot. A két változat nagyrészt azonos, de több jelentős eltérés is van. A legfontosabb különbség a szombat indoklása: a Deuteronomium nem elsősorban a teremtésre, hanem az egyiptomi szolgaságból való szabadulásra hivatkozik. A szombat itt a szolgák, jövevények és állatok pihenésének társadalmi parancsa is: Izrael azért adjon nyugalmat másoknak, mert maga is szolga volt Egyiptomban.MTörv 5,12–15.
A kívánság tilalmának sorrendje is eltér. A Kivonulás könyvében a felebarát háza szerepel először, majd felesége és javai; a Deuteronomiumban a felebarát feleségének megkívánása külön megfogalmazást kap, és megelőzi a házra, földre és vagyontárgyakra vonatkozó felsorolást. Ezt a különbséget több magyarázó úgy értelmezi, hogy a Deuteronomium szövege erősebben kiemeli a házastársat a vagyoni javak köréből. A különbség szerepet játszott abban is, hogy az ágostoni katolikus–lutheránus számozási hagyomány a kívánság tilalmát két parancsolatra osztotta: a felebarát házastársának és a felebarát javainak megkívánására.Jeffrey H. Tigay: Deuteronomy, The JPS Torah Commentary, Jewish Publication Society, Philadelphia, 1996, MTörv 5,21 jegyzetei.
A 2Móz 34 és a „rituális Dekalógus”
A Kivonulás könyve 34. fejezete is beszél „tíz igéről”, de az ottani szöveg nem azonos a Kiv 20 és MTörv 5 etikai-vallási parancsolatsorával. A kutatásban ezt a szakaszt gyakran „rituális Dekalógusnak” nevezik, mert főként kultikus és ünnepi rendelkezéseket tartalmaz: a szövetség megújítását, idegen kultuszok kerülését, az ünnepek megtartását, az elsőszülöttek és első termések felajánlását, valamint áldozati előírásokat.Dalit Rom-Shiloni: The Decalogue, in: Pamela Barmash (szerk.): The Oxford Handbook of Biblical Law, Oxford University Press, Oxford, 2019, 135–155.
A 2Móz 34 szerepe a bibliatudományban vitatott. Egyes kutatók régebbi kultikus hagyomány maradványát látják benne, mások a szövetségi és papi hagyományok későbbi szerkesztésének részeként értelmezik. Enciklopédiai szempontból fontos, hogy ezt a szöveget ne keverjük össze a zsidó és keresztény katekétikai gyakorlatban „Tízparancsolatként” ismert Kiv 20 és MTörv 5 szerinti szöveggel.
A Tízparancsolat szövege
Az alábbi szöveg a Kivonulás könyve 20,1–17 szerint, a Káldi-Neovulgáta fordításában közli a Tízparancsolat bibliai változatát:
1Akkor Isten elmondta mindezeket a szavakat:2„Én, az Úr, vagyok a te Istened, aki kihoztalak téged Egyiptom földjéről, a rabszolgaság házából. 3Rajtam kívül más istened ne legyen! 4Ne készíts magadnak faragott képet, és semmiféle képmást arról, ami fenn van az égen, vagy lenn a földön, vagy a föld alatt, a vizekben! 5Ne imádd ezeket, és ne szolgáld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok, számon kérem az atyák vétkét gyermekeiken, és azok harmadik és negyedik nemzedékén, ha gyűlölnek engem! 6De irgalmasságot gyakorlok ezer nemzedéken át azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsaimat.7Ne vedd hiába az Úr, a te Istened nevét: mert nem hagyja büntetlenül az Úr azt, aki hiába veszi az Úr, az ő Istene nevét!8Emlékezz meg arról, hogy a szombat napját megszenteld! 9Hat napon át dolgozz, és végezd minden munkádat! 10A hetedik napon azonban az Úrnak, a te Istenednek szombatja van: semmiféle munkát se végezz azon se te, se fiad, se lányod, se rabszolgád, se szolgálód, se állatod, se a jövevény, aki a kapuidon belül van! 11Hat nap alatt alkotta ugyanis az Úr az eget és a földet, a tengert, és mindazt, ami bennük van, a hetedik napon azonban megpihent. Ezért az Úr megáldotta a szombat napját, és megszentelte.12Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú életű légy azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad majd neked!13Ne ölj!14Ne paráználkodj!15Ne lopj!16Ne tégy hamis tanúságot felebarátod ellen!17Ne kívánd meg felebarátod házát! Ne kívánd meg feleségét, se rabszolgáját, se rabszolganőjét, se ökrét, se szamarát: semmijét se, ami az övé!”
A katekizmusokban és iskolai összefoglalókban rendszerint rövidebb, emlékezetbe véshető formulák szerepelnek. Ezek nem a teljes bibliai szöveg helyettesítésére szolgálnak, hanem tanítási célú összefoglalások. A rövidített alakok a különböző felekezeti hagyományokban eltérhetnek, különösen a képmások tilalma és a kívánság tilalmának felosztása tekintetében.
Fontosabb héber kifejezések
A teljes héber szöveg filológiai részletei önálló nyelvészeti elemzést igényelnének; a legfontosabb kifejezések azonban jól mutatják a parancsolatok vallási és szövetségi jellegét.