A Modern Talking egy német popzenei duó volt, amely az 1980-as évek második felében vált népszerűvé, a német popzenét meghatározó és az egyik legsikeresebb európai együttessé. A zenei formáció két tagból, Dieter Bohlen hangszerelőből, dalszerzőből és producerből, valamint Thomas Anders énekesből állt, amelyet 1983 végén alapítottak Nyugat-Berlinben, az akkori Nyugat-Németországban. Aktív időszakuk 1984–1987 közöttre tehető, majd 11 év kihagyás után 1998-ban sikeresen visszatértek. A lemezeladások alapján az együttest máig Németország legsikeresebb popduójaként emlegetik és kislemezeik számos országban listavezetők voltak. Legnépszerűbb kislemezeik a You’re My Heart, You’re My Soul, a You Can Win If You Want, a Cheri, Cheri Lady, a Brother Louie és az Atlantis Is Calling. A Modern Talking sikeres volt Európában, Ázsiában, Dél-Amerikában és néhány afrikai országban. Az Egyesült Királyságban a Brother Louie című dalukkal csak egyszer jutottak a legjobb tíz közé. Az Amerikai Egyesült Államokban szinte ismeretlenek voltak, nem kerültek be az ottani zenei mainstreambe és ott soha nem szerepeltek a slágerlistákon sem. 2003-as második felbomlásukig összesen 120 millió kislemezt és albumot adtak el világszerte. bélyegkép|260px|right| Dieter Bohlen Bécsben (2014)

A megalakulás előtt Az együttes tagjai Dieter Bohlen

bélyegkép|260px|left| Dieter Bohlen (2013) 1954. február 7-én született az észak-németországi Oldenburg közelében lévő Berne-ben. Bohlen kamasz korában kezdett el zenéket írni. Az egyetemi évek alatt különböző táncegyüttesekkel keres pénzt és egy hard rockot játszó bandával is fellép. 22 évesen egy Mayfair nevű együttes dalainál működik közre, majd saját szerzeményeivel a lemezkiadókat kezdi „ostromolni”. 1977-ben barátjával Holger Garbode-dal megalapította a rövid életű Monza duót. Első kislemezük a Hallo Taxi Nummer 10, sikertelen volt. Ezt követte a Zorro és a Heiße Nacht in der City címet viselő második Monza által kiadott kislemez, amely Nick Gilder Hot Child in the City című számának német nyelvű feldolgozása volt. A dal szintén sikertelen lett. Az egyetem elvégzése után már éppen elhatározza, hogy lemond zenészi terveiről és belép apja építkezési vállalatához, amikor a lemezkiadóknál tett látogatásai eredményt hoznak és rámosolyog a szerencse. 1979-ben a hamburgi Intersong Musikverlag leszerződteti zeneszerző-producernek, ahol számos német slágerénekesnek kellett dalokat írnia. 1980-ban kezdett dolgozni a berlini székhelyű Hansa kiadónál és ugyanebben az évben Steve Benson álnéven adott ki angol nyelven szóló kislemezt Don't Throw My Love Away címmel. 1981-ben két másik kislemezt jelentetett meg ezen az előadói néven: a Love Takes Time és az Angel Blue Eyes című dalokat. Egyikük sem jutott fel a slágerlistákra, ami a projekt 1981-es félbeszakadásához vezetett. Nem sokkal ezután csatlakozott a Sunday együtteshez, amellyel 1982 elején a ZDF Hitparade című műsorban a Hale, Hey Louise számában szerepelt. 1983-ban Bohlen írta Bernd Clüvernek a Mit 17 című dalt, amely az Eurovíziós Dalfesztivál német előválogatásán a harmadik helyezést érte el.

Thomas Anders

bélyegkép|260px|right| Thomas Anders Stuttgartban (2018) Thomas Anders – polgári nevén Bernd Weidung – 1963. március 1-én született Nyugat-Németországban, a Koblenztől délkeletre található Münstermaifeldben. Zenei tehetsége már kiskorában kitűnt. Ekkoriban határozta el, hogy énekes szeretne lenni. Iskolás évei alatt zongoraórákra járt és számos tehetségkutató versenyen is részt vett. Első sikerét 1979-ben, a Luxembourg Rádió által megrendezett zenei versenyen érte el. 1980. január 15-én, még nincs 17 éves, amikor a döntőn elénekli a későbbi első kislemezén kiadott, Judy című dalát, amellyel megnyerte a versenyt. Két nappal később a Columbia Records lemezszerződést kínált neki és ettől kezdődően veszi fel a Thomas Anders művésznevet. 1981-ben a Michael Schanze Showban mutatkozott be először a televízió képernyőjén, Du weinst um ihn című számával. A CBS Lemezkiadó gondozásában még ugyanebben az évben jelenik meg a harmadik kislemeze az Es war die Nacht der ersten Liebe című német balladával.

A tagok találkozása és az első próbálkozások Thomas Anders 1982-ben a Hansa lemezkiadóhoz szerződött ahol a negyedik szóló kislemezét a Bernd Dietrich-G. G. Anderson szerzőpáros segítségével vette fel, Ich will nicht dein Leben címmel. 1983-ban az Intersong Lemezkiadó ajánlatot tesz a Hansa-nál dolgozó Andersnek egy közös produkcióra Hamburgba, mert a kiadó a következő lemezére valami újdonságot szeretett volna. Anders igent mondott a kedvező ajánlatra. A felvenni kívánt dalt az Intersong egyik stúdiójában próbálták, ahová Dieter Bohlen is bejáratos volt, mint az Intersong munkatársa. Az akkor 29 éves producert bízták meg, hogy vegye fel az énekessel, F.R. David Pick Up The Phone című slágerét németül. Így készült el Anders ötödik kislemeze, a Was macht das schon. Bohlen felfigyelt Anders hangjára és tehetségére, így még ez év júliusában megjelentették Bohlen, Thomas Andersnek írt első szerzeményét, Wovon träumst du denn (Miről álmodsz?) címmel, amely a német slágerlista 16. helyéig jutott. Ez a dal lett Bohlen és Anders első közös próbálkozása. A sikeren felbuzdulva folytatták a munkát és felvettek még néhány feldolgozást is, mint pl. a Real Life együttes, Send Me An Angel című számának német változatát, Heißkalter Engel címmel. A kislemez B oldalán Bohlen saját szerzeményét, a Wie ein verbotenen Kontinent (Mint egy tiltott kontinens) című dalt rögzítették. 1984-ben Anders egyre több tévés műsorba kapott meghívást és elkészíthette első videóklipjét is. Első angol nyelvű számát is ebben az évben rögzítették, mely úgyszintén a Real Life egyik dalának feldolgozása volt. Ez volt a Catch Me I’m Falling (Kapj el, ha zuhanok), a dal azonban nem keltett különösebb feltűnést.

1984-1987: Az együttes első korszaka Az együttes megalakulása 1984 nyarán az akkor harmincéves Bohlen a Mallorcán töltött nászútja során, egy diszkólátogatás alkalmával új dalötlete támadt, amikor meghallotta a holland Fox The Fox Precious Little Diamonds slágerét. A dal zenei alapja és a magasan énekelt vokál adott ihletet Bohlennek egy új számának komponálásához. Az inspiráció hatására megírt szerzeményének eredetileg a My Love Is Gone címet adta, amit később korrigált. Így született meg a You’re My Heart, You’re My Soul című dal, amit az Es geht mir gut heut’ Nacht (Ma este jól érzem magam) című német kislemez felvételei után, próbaképpen vettek fel, 1984. szeptember 3-án a hamburgi Studio 33 nevű hangstúdióban. A felvételen az ekkor 21 éves Thomas Anders mellett, három kiváló vokalista (Birger Corleis, Rolf Köhler és Michael Scholz) is részt vett, akiket Bohlen és Luis Rodríguez spanyol producer kért fel, hogy működjenek közre. Az eredmény egy teljesen új hangzású, modern szám lett, Bohlen pedig úgy döntött, hogy ezt a dalt nem Thomas Anders szólólemezeként jelentetik meg, hanem közös produkcióként. A német slágert Thomas Anders, a másikat Modern Talking név alatt jelentették meg. A nevet állítólag az akkoriban sikeres együttesek nevéből kreálták. Bohlen Petra nevű titkárnője a Modern Romance, a Talk Talk és Talking Heads, plakátjait látva a Modern Talking nevet javasolta. A kiadó úgy gondolta, hogy az új együttest duóként lehetne leginkább népszerűsíteni. Mivel Bohlen elsősorban producer volt, így a lemezcég elképzelése szerint egy új arcot kerestek volna Thomas Anders mellé. Idő hiányában azonban mégis – a némi színpadi tapasztalattal is rendelkező – Dieter Bohlen lett az együttes második arca.

Az áttörés A You’re My Heart, You’re My Soul kislemez szerzőjeként Steve Benson, Bohlen egyik szerzői álnevét tüntették fel és 1984. október 29-én került megjelentetésre. Ám a korong még két hónap elteltével is alig fogyott, mivel az előadók kiléte akkoriban még szinte ismeretlen volt. Két hónap múltán a könnyed hangzású diszkó dal, csak a német lemezlovasok között terjedt anélkül, hogy tudták volna kik is állnak a projekt mögött. Később a dalhoz elkészítették a hivatalos videót, melyet az akkoriban alapított tévétársaság, az RTL Televisions luxemburgi stúdiójában rögzítettek, alacsony költségvetéssel. A videóklip háttérében köd és színes fények láthatók, az előtérben pedig egy fehérbe öltözött énekes, piros vállra akasztható szintetizátorral (Thomas Anders) és egy sportos fehér elektromos gitáron játszó zenész (Dieter Bohlen). A dal 1985. január 21-én jutott fel a nyugat-német Musikmarkt magazin listájának 38. helyére.

Az események ezt követően felgyorsultak: a duó meghívást kapott az országszerte népszerű Formel Eins zenei műsorba, majd az együttes népszerűsége rohamosan terjedni kezdett. A dal 5 hét elteltével az első helyre került a német listán (ahol 6 hétig tartózkodott) miközben a német lemezcég világszerte megjelentette a kislemezt. Az európai eladási listákon számos országban az első helyre került: (Ausztria, Svájc, Portugália, Belgium, Dánia, Törökország, Izrael). A kislemez megjelent az USA-ban és az Egyesült Királyságban is, azonban ezekben az országokban nem aratott nagy sikert. (Nagy Britanniában az 56. helyig jutott). Számos más országban bekerült az 5 legjobb helyezett dal közé: (Hollandia, Svédország, Franciaország, Finnország, Norvégia, Spanyolország, Dél-afrikai Köztársaság), Japánban pedig első német előadóként kerültek fel a lista 15. helyére. 35 országban egyenesen a legjobb tízbe került a lemez, amely a Szovjetunióba és a keleti blokk országaiba is eljutott. Végül 8 millió példányban kelt el világszerte.

Az első nagylemez A hirtelen jött nagy siker után, a zenekritikusok az egyszerű, fülbemászó dal hallatán nem jósoltak nagy jövőt a duó további karrierjének. Ezért a következő kislemezt Bohlen már tudatosan, a Modern Talking bevált stílusjegyeinek felhasználásával készítette el. Az új szerzeményt You Can Win If You Want-ra (Győzhetsz, ha akarod) keresztelte, ami szövegileg az együttes sikerét dolgozza fel és egyben Bohlen mottóját közvetíti: a kitartás meghozza gyümölcsét. Az 1985. március 13-án megjelent kislemez elődjéhez hasonlóan bejutott a legtöbb ország első tíz dala közé, Németországban, Ausztriában és Dániaban pedig elérte az első helyet. A két sikeres korong után, április 1-én jelentették meg a nemes egyszerűséggel The 1st Album (Az első album)-ra keresztelt nagylemezt. Az albumborító fotóját Manfred Vormstein készítette. A két No.1 siker mellett helyet kapott rajta a Lucky Guy, amely az Es geht mit gut heut’ Nacht angol verziója volt, valamint a The Night Is Yours – The Night Is Mine című dal, amelyeket 1985 első felében Dieter Bohlen Ryan Simmons név alatt maga is felénekelte és kiadta kislemezen. Az ő előadásában ezek a felvételek nem lettek népszerűek, ennek ellenére az albumra felkerült a There’s Too Much Blue In Missing You ballada, melynek versszakait Bohlen, a refrén vezető hangját Birger Corleis Birger Corleis énekes, vokalista 1955. október 20-án született és betegsége miatt 2012. október 30-án, 57 évesen meghalt. énekelte. Ezt leszámítva az összes többi dalt Thomas Anders adja elő, ami később így is maradt az együttes történetében. Mivel a siker nagy bevételeket hozott, a lemezcég is bőkezűbb volt a következő videóklip leforgatásánál. Drága sportkocsikat béreltek és kültéri felvételeket is készítettek a You Can Win If You Want videójához. A felvételek alatt először volt jelen Thomas Anders barátnője Nora Balling, aki már ekkor megpróbált minél inkább beleszólni a forgatásba, illetve az együttes dolgaiba. Az első album világszerte hasonló sikereket ért el, mint a kimásolt kislemezek. Németországban platina minősítést kapott.

Az együttes aranykora