bélyegkép|250px|jobbra|A Váradi Vénusz nagyított reprodukciója. Kisvárad (szlovákul Nitriansky Hrádok, korábban Malý Varad) Nagysurány város része, egykor önálló település Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban.
Fekvése Nagysurány központjától 2 km-re délkeletre a Kis-Nyitra bal partján fekszik.
Története A település területén már a történelem előtti időkben jelentős település állt. Az itt állt földvár 15 hektáros területével Közép-Európa egyik legnagyobb erődítménye volt. Az 1925-ben megkezdett ásatások során nemcsak a várat, hanem a lengyeli kultúra településének nyomait is feltárták. A községet 1431-ben Warad néven említik először, Surány várának tartozéka volt.
Vályi András szerint "VÁRAD. Tót falu Nyitra Várm. földes Urai több Urak, lakosai többfélék, fekszik Suránynak szomszédságában mellynek filiája; határja majd ollyan, mint Surányé."
Fényes Elek szerint "Kis-Várad, Nyitra m. tót falu, Surány mellett: 618 kath., 1 evang., 48 zsidó lak., első osztálybeli határral. F. u. többen. Ut. p. Érsekujvár."
A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Érsekújvári járásához tartozott.
Népessége 1880-ban 813 lakosából 756 szlovák és 19 magyar anyanyelvű volt.
1910-ben 1041 lakosából 1005 szlovák és 29 magyar anyanyelvű volt.
1930-ban 1013 lakosából 1003 csehszlovák és 8 magyar volt.
1941-ben 1002 lakosából 985 szlovák és 17 magyar volt.
1970-ben 992 lakosából 984 szlovák és 2 magyar volt.
2001-ben Nagysurány 10 491 lakosából 10 206 szlovák, 88 magyar és 67 cseh volt.
Őskori leletek
Kisvárad igen gazdag őskori leletekben. A Nyitra folyó holtágának bal oldalán található egy domb, melyet Váracskának hívnak (Zámeček). Ez és a surányi Váraljácska (Podzámeček) a két legjelentősebb őskori lelőhely a környéken. Váracska területén Jan Eisner 1923-ban végzett ásatásokat. Jelentése Nyitrán a Szlovák Tudományos Akadémia Régészeti Osztályán található. Már ebből a jelentésből is kitűnik, hogy a leletek igen nagy területről származnak. A 22 000 m² teljes területből 10 000 m²-t sikerült feltárni. Anton Točík megállapította, hogy a korábbi lengyeli kultúra telephelye és a későbbi kelta-dák település között a folyó egy legalább 5x15 m-es területet elmosott. A teljes feltárás végül 3 lépésben folyt le: 1923 - feltárás Jan Eisner vezetésével 1948–1952 - a prágai és nyitrai régészeti intézetek közös feltárása Anton Točík és Knor vezetése alatt 1957–1960 - a Szlovák Tudományos Akadémia nyitrai Régészeti Intézetének részletes feltárása Anton Točík vezetése alatt. A teljes anyag feldolgozása csak 1963-ra fejeződött be. A leletek alapján a következő településeket valószínűsíthetjük a területen: a lengyeli kultúra települése: a) idősebb fázis (korai lengyeli kultúra) b) fiatalabb fázis (kései lengyeli kultúra) - 5 árok, ezek közül kettő csúcsos aljú, három pedig lekerekített, továbbá nyitraludányi típusú sírok beszurkálással díszített kerámia népének települése kerámia készítő nép települése, legalább két fázissal (idősebb, fiatalabb) nagyrévi kultúra népe hévmagyarádi kultúra népe 3 fázissal aunjetitz-hévmagyarádi kultúra (kora hévmagyarádi fázis) klasszikus hévmagyarádi kultúra korai kurgán (sírhalom) fázis kurgán kultúra kétrítusos késő latén kultúra kemencés kelta-dák település csontvázas sírhelyek a Kr.u. 4 századból egyedi longobárd sír a 6. századból középkori település a 12–13. századból Anton Točík mind az 5 feltárt árkot részletesen elemezte.
A korai lengyeli kultúra településének nyugati sáncánál tártak fel egy gyermeksírt, adománytárgyak nélkül. Ezen kor településéről viszonylag kevés dolog maradt meg. A kerámiákon kívül állatcsontok, csiszolt és pattintott kőeszközök, agyagnehezékek, csonteszközök és teknőspáncél. A vékonyfalú kerámiák díszítettek, úszó agyagból készültek, sárgásvörös bikromátos színnel színezettek, a külső és belső felületen vájt geometrikus volutás-kanyarvonalas díszítések lelhetők fel. A nagyrévi kultúra csak a Váracska keleti részére korlátozódik, ahol téglalap alapú vékony rétegben fordul elő, melyet nehezen lehet színben megkülönböztetni a mázas kerámia kultúrájú és a hévmagyarádi kultúra kultúrájú rétegektől. Erről az időszakról viszonylag kevés lelet maradt meg. A megmaradt tárgyak közé tartozik egy csésze vonalas profilú füllel, tál alakú bögre, tálak és edények négy lábbal.
A hévmagyarádi kultúra klasszikus fázisa a Váracska teljes területét elfoglalta és még a sáncokon túl is kerültek elő leletek. Itt bronzból készült edényekre, agancsból készült dísztárgyakra akadtak. Emellett gyakoriak voltak itt a szomszédos kultúrák leletei, illetve különböző agyagból készült tárgyak.
A korai kurgán kultúrát jellegzetes gödrökben előforduló kerámiák jellemzik nemcsak a Váracskán, hanem a környező lelőhelyeken is.
A kelta-dák kort egy erődített település és temetkezési hely jellemzi a Váracskán. A temetőben előfordulnak ornamentumos kerámiák, a veretett vasláncok, vas ékszerek, üvegeszközök. A település feltárása még nem történt meg, azonban 500 m-re helyezkedik el a Nyitra hídtól. A temető helyén később egy települést emeltek, amely földsánccal volt körülvéve, ez az egész Váracskát körülvette.
A római korból a források arról árulkodnak, hogy Nagykér környékén volt a rómaiaknak katonai állomásuk a 2. és 4. század között. Surányban egy téglát találtak ebből az időből. Bánkeszin pedig jelentősebb leletanyag került elő. 1959-ben előkerült a Váracska nyugati részén egy longobárd harcos sírja karddal és edénnyel a kezében. A leletet a 6. század környékére teszik.
Egy II. József idejéből származó térképen be van jelölve egy földvár négy bástyával. A jelölés a mai községre utal, földvár azonban ezen a helyen nem volt található, így az elhelyezés bizonyosan hibás.
A Váracska környéke így már Kr.e. 3000-2500 körül lakott volt. Mivel egy igen jelentős, több kultúrát és több települést összefogó igen gazdag leletanyagot biztosító területről van szó, így 1960. július 26-án az UNESCO által rendezett konferencia 120 tagja látogatta meg a Váracskát.
Az 5. századi igen jó állapotban megmaradt kovácsolt kard európai jelentőségű lelet. Viszonylag ismert szakmai körökben az 5.–6. századi temető is.
Nevezetességei Határában Közép-Európa egyik legjelentősebb, "szlovák Trójának" is nevezett földvárának maradványai láthatók. Itt találták a "Magna Maternek" is nevezett ún. "Kisváradi Vénusz" szobrocskát. Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus temploma a 18. században épült. 1967-ben új tornyot építettek hozzá. Utoljára 2000-ben újították meg. Lourdes-i kápolnáját Wittek Károly és felesége építtette 1921-ben.
Külső hivatkozások Községinfó Kisvárad Szlovákia térképén
Jegyzetek Anton Točík 1981: Nitriansky Hrádok-Zámeček. Bronzezeitliche befestigte Siedlung der Maďarovce Kultur. Nitra
Kategória:Szlovákia megszűnt települései Kategória:Nyitra vármegye települései