Gaál Miklós (Zsitvagyarmat, 1815. augusztus 27. – Zsitvagyarmat, 1891. november 25.) piarista rendi tanár.
Élete
Szülei jómódú birtokosok voltak, tanulmányait 1832-ban fejezte be Nyitrán, ezután szeptember 25-én a piarista rendbe lépett. A két próbaévet 1835-ig letöltötte, majd tanulmányainak folytatása végett Vácra ment; itt a bölcseletet és Nyitrán a teológiát hallgatta és 1841-ben Szentgyörgyön befejezte, 1841. augusztus 5-én áldozópappá szentelték, ezután két évig tanárkodott Kisszebenben, ahonnan hallása meggyengülése miatt Vácra helyeztetett át, ahol 1843 és 1846 közt az építészettanra és a rajzra tanította a rend bölcseleti tanulóit. Nagy Lipótnak, a siketnémák vallástanárának buzdítására megtanulta a jelekkel való néma beszédet és tanította a némákat mint kisegítő, 1849-től mint az állam által kinevezett rendes hittanár. Húsz év múlva nyugdíjazták, és visszavonult Zsitvagyarmatra.
Művei
Keresztény katholika hittanítás siketnémák oktatására. Dafner Ferencz után németből ford. Buda, 1861 Isten szivszerinti dicsérete és imádása a kisdedek által. Németből ford. s énekekkel bővítette. Buda, 1867
Források
A rendtagok kegyeletes emlékezete. Bpest, 1893. knihydominikani.sk
Kategória:Magyar pedagógusok Kategória:Magyar piarista szerzetesek Kategória:Magyar katolikus papok Kategória:1815-ben született személyek Kategória:1891-ben elhunyt személyek Kategória:Zsitvagyarmatiak Miklós tanár