10pxEz a szócikk Szőgyén (Svodín) településről szól. Hasonló címmel lásd még: Szőgyén (Sedín), Nagyfödémes településrésze
Szőgyén (szlovákul Svodín, korábban Maďarský- és Nemecký Seldín, németül Seldin) község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, az Érsekújvári járásban. 1944-ben egyesítették Magyar- és Németszőgyént.
Fekvése Párkánytól 25 km-re északnyugatra fekszik.
Története A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban is éltek emberek, ezt bizonyítják az itt feltárt sírok és vadász életmódra utaló mellékleteik. Sok kőszerszám került elő a községtől keletre, a régi agyagbánya területén is, melyek korát 28000 évre teszik. A lengyeli kultúra erődített települése i. e. 4000 körül virágzott, központja a Dodra-patak feletti magas teraszon, a Busahegy területén terült el. Az itteni ásatásokon olyan gazdag leletanyag került elő, hogy európai hírű lett. Az i. e. 3. évezredben, a bádeni kultúra idején két nagy település is volt itt. Az egyik a Busahegyen, a másik a Magyarszőgyén területén átfolyó patak teraszán állt. Temetőik a korszak legnagyobb szlovákiai temetőinek bizonyultak. A település ezután csak a bronzkor közepén népesült be újra. Ebből a korból halomsírok kerültek elő szerény mellékletekkel. A Busahegy és a mai faluközpont újabb jelentős betelepülése a hallstatt-korban ment végbe. Számos, ebből a korból származó lakóház maradvány került itt elő. A maradványok részben a mai falu alatt húzódnak. Az i. e. 400 körüli időben kelták foglalták el ezt a vidéket, kiknek a falu területén két településük is volt. Az egyik a Busaheggyel szemben, a másik a németszőgyéni temető területén és annak környékén állt. A 9. és 10. században szlávok telepedtek meg a Busahegy környékén.
A mai település első írásos említése "Scheuden" néven 1156-ból származik. Neve abban az oklevélben olvasható, melyben Márton esztergomi érsek rendelkezik arról, hogy az akkori bazilikában az általa építtetett oltár fenntartására 70 falu tizedét adományozza. Szőgyénnel párhuzamosan, a Nagyláz erdő szélén egy másik falu is keletkezett, melyet "Vásárhely-Zedyn" néven említenek és szintén az érsekség birtoka volt. Ez a település később Magyarszőgyénbe olvadt. A falu a tatárjárás során elpusztult, a részben kiirtott lakosság helyére a tatárok kivonulása után IV. Béla király német és szláv telepeseket hozatott. Az újonnan érkezettek letelepedésük fejében kiváltságokban részesültek. A németeknek a falu északi részében jelöltek ki területet, ez lett a későbbi Németszőgyén alapja. 1291-ben már két falu: "Hungarica villa Sceuden" és "Theutonica villa Sceuden" állt az egykori Szőgyén területén.
A két falu 1549-ben a hódoltság része lett, ekkor Magyarszőgyénben 50, Németszőgyénben 30 ház állt. 1549-ben Magyarszőgyénben 14, Németszőgyénben 13, Vásárhelyen 3 portát találtak.Ortutay András 1993: Érsekújvár szerepe a volt Esztergom vármegye területén a magyar királyság és a török uralom időszakában. In: Petercsák Tivadar - Szabó Jolán (szerk.): Végvárak és régiók a XVI-XVII. században - Studia Agriensia 14. Eger, 163 1553-ban az érseki urbarium szerint Magyarszőgyénben 47 negyedtelkes jobbágy, 22 elhagyott és zsellértelek és 9 egyházi nemes, Németszőgyénben 24 negyedtelkes jobbágy, 12 elhagyott és zsellértelek és 14 egyházi nemes, Vásárhelyen 14 jobbágytelek, 3 elhagyott telek és 2 egyházi nemes volt.PLE, Proth. B. Olahi sancti Adalberti, p. 64; Nagymajtényi Jenő 1943: Szőgyén. Esztergom, 18 1570-ben a török adószedők Magyarszőgyénben 60 házban 129 (?) fejadófizető férfit 18 ezer akcse adóval, Németszőgyénben 30 házban 57 fejadófizető férfit "6568" akcse adóval, Vásárhelyen 12 házban 36 fejadófizető férfit 3450 akcse adóval írtak össze.Fekete Lajos 1943: Az esztergomi szandzsák 1570. évi adóösszeírása. p. 84-87 No. 140-141, 143
A falu visszafoglalását követően, 1606-ban a település védelmére a magyarszőgyéni Szent Mihály templom körül palánkvárat és sáncot emeltek, mely a végvári rendszer része lett. 1609-ben Forgách Zsigmond és az Illésházy által küldött biztosok, Csuty Gáspár és Esterházy Gábor Szőgyénnél találkoztak a török biztosokkal a határkérdések megtárgyalására. Ezek a tárgyalások minden eredmény nélkül húzódtak.Karl Nehring: Magyarország és a zsitvatoroki szerződés (1605–1609). Századok. 1612-ben vita támadt a végvári katonák fizetése körül.Komáromy András 1911: Koháry Péter érsekújvári kapitány levelei Thurzó György nádorhoz 1611-1616. Hadtörténelmi közlemények 12/1, 77-109. (90 No. 5.) A vár 1617-ben már szerepel a korabeli forrásokban. 1623-ban 100 lovas, 150 gyalogos és 2 tüzér szolgált itt.Jakus Lajos 1985: Damásd vára „az pogány ellenség torkában”. In: Ikvai Nándor (szerk.): Régészeti tanulmányok Pest megyéből (Studia Comitatensia) 17. Szentendre, 533. Szőgyénben többször tartottak megbeszélést a magyar és török követek a végeket érintő kérdésekről. Szőgyént is használták ajándék- és fogolycserére.Jedlicska 341; Haiczl 1932: Érsekujvár multjából. Érsekújvár, 138-139.
1706-ban pedig a hagyomány szerint Rákóczi Ferenc is ellátogatott ide. 1716-ban egy tűzvészben a falu fele leégett, a templomot is súlyos károk érték. 1754-ben újabb tűzvész pusztított.
Vályi András szerint "SZÖLGYÉN. Magyar, és Német Szölgyén. Két népes helység Esztergom Várm. földes Urok az Esztergomi Érsekség, lakosai katolikusok, fekszenek egymás mellett, Ölved, Bart, Gyiva, és Sárkányhoz közel, ’s nagy és jeles Szentegyháza által díszesíttetik. Mostani Plebánusa T. T. Jordánszky Elek Úr, H. Batthyáni ő Eminentziájának vólt igen érdemes Archiváriusa, a’ ki míg kebelekben marad, szerentséltetnek általa a’ Szölgyéniek. Határjok jó, legelőjök elég, szőlejik meglehetősek, piatzok a’ Bánya Városokban, és másutt is."
1847-ben a két község vásártartási jogot kapott, 1848. május 16-án pedig megalakult a helyi nemzetőrség.
Fényes Elek szerint "Magyar-Szölgyén, magyar falu, Esztergom, most Komárom vmegyében, igen kies vidéken, Esztergomhoz 2 mfd., Bart, Gyiva, Sárkány, Köbölkut faluk, Arad puszta, Kürt, Für és Német-Szölgyén helységek határai közt. Lakja 1680 r. kath., két templommal, mellyeknek egyike a két Szölgyén közt dombon fekszik s anyaegyház. Földje dombon fekszik s anyaegyház. Földje dombos és termékeny fekete agyag. Urb. szántóföld 2389 1/2 hold, rét 311 h., szőlő 1581 kapa, uradalmi erdő 910 hold, mellynek fele legelő. Hajdan a törökök alatt nevezetes erősség vala itt, mint ezt több törvény czikkek bizonyitják, de ma nyoma is alig látható. Birja a helységet az esztergomi érsek."
"Német-Szölgyén, magyar falu, Esztergom, most Komárom vmegyében, Magyar-Szölgyén tőszomszédságában. Nevét talán onnan vehette, hogy hajdan németek lakták. Határa ennek is dombos, agyagos, de igen termékeny. Van 1490 hold urbéri szántóföldje, 173 1/2 h. rétje, 1191 kapa szőlője, 582 h. urad. erdeje, mellynek fele legelőül használtatik, 3 curiája. Lakja 1151 r. kath. és 20 zsidó. F. u. az esztergomi érsek."
A 20. század elején malom épült a községben. 1913-ban megalakult a helyi tűzoltó egyesület.
Esztergom vármegye monográfiája szerint "Magyarszőgyén, magyar kisközség, a párkányi járásban. Van benne 429 ház, 1932 lakossal, a kik kevés kivétellel róm. kath. vallásúak. Határa 6358 kat. hold. A vármegye legrégibb községeinek egyike. Midőn Martyrius érsek 1156-ban az esztergomi székesegyházban az általa alapított oltár fenntartására 70 falu tizedét adományozta az esztergomi káptalannak, az esztergomi kerületben levők sorában Szőgyént, mint alsóbb rangút említi. 1287-ben találkozunk ismét e helység nevével, midőn Libádi Benedek és Hidegkúti Olivér 1289 okt. 17-én Ecseden levő földjeiket eladják, az adásvételi szerződés szerint e földek az „ungarice ville Sceuden” vagyis Magyar-Szőgyén földjeivel határosak. A vevők pedig ugyanazon Magyar-Szőgyén vendégnépei, kik e földeket az esztergomi érsek nevében, a szent Adalbertről nevezett egyházi fennhatóság alatt, vették. Egy 1291-ben kelt oklevél említi már a németek által lakott Szőgyént is, az oklevélből megállapítható, hogy a helység eredeti lakossága magyarokból állott, a németek csak később telepedtek le. Plébániája már 1291-ben fennállott. 1295-ben a Hunt-Pázmán nembeli Kázmér fiak elpusztították az esztergomi érsek itteni birtokait és az érsek itteni jobbágyaitól 500 ezüst márkát érő házi állatokat hajtottak el. A Gyulazombor nembeli Sebrid fia, Erdő comesnek is lehettek itt birtokai, mert 1297-ben, midőn a hontvármegyei Németi nevű birtokáról az esztergomi káptalan javára lemondott,Vö. Borovszky, Hont, Gyulazombor. innen nevezték. Plébánosát megemlíti az 1332–37. évi pápai tizedjegyzék is. 1351-ben Széchy Miklós szörényi bán birtokában találjuk. 1427-ben már vásárjoggal bírt, ekkor oppidumnak mondja az oklevél (gr. Zichy Okmt. VIII. 318.) A XV. században az esztergomi érsek az egész helység birtokába jutott. Az 1532. évi összeírás szerint is az érsek földesúri hatósága alá tartozott. 1550-ben 14, 1593-ban 13, 1609-ben 10, 1647-ben 8 portája volt. Iskolamesteréről már 1672-ben van adatunk. Az 1696. évi összeírás szerint az esztergomi érseknek tizenegy negyedtelkes jobbágya lakott itten, de ezenkívül akkoriban még sok üresen álló s parlagon heverő telke volt. Az 1732–53. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv már népes helységnek mondja; az utóbbi évben Németszőgyénnel együtt 2600 lakosa volt. Iskolája 1730-ban épült, a melyet 1796-ban egy második teremmel toldottak meg. 1848-ig az esztergomi érsek földesúri hatósága alá tartozott. Eddig Magyar-Szölgyén néven volt ismeretes. Jelenlegi nevét 1907 febr. 7-én kelt belügyminiszteri rendelettel vette. Plébánia-temploma, a mely egyúttal a németszőgyénieké is, 1792–1799-ben épült. Szent-Mihályról elnevezett másik templomának szentélye Szent István király idejéből származik, míg nagyobb előrésze a tornyokkal 1292-ből való. Máig használatban levő négy változatú orgonáját Luzsénszky készítette Beszterczebányán, 1615-ben. E körül a templom körül hajdan váracs volt, melynek megerősítésére a XVII. század különféle törvényczikkei 100 lovas és 150 gyalogos hajdút rendeltek ki, a szomszédos vármegyékből is. 1685-ben az Érsekújvár alól elűzött törökök a községet váracsostul elpusztították s a lakosság nagy részét felkonczolták, vagy rabságba hurczolták, úgy hogy csak 400 lélek maradt vissza. A községet, mely ekkor még Németszőgyénnel együvé tartozott, jóval előbb, 1242 január havában hasonló csapás érte. Egy tatárcsapat tört reá s a lakosokat leöldöste. Ekkor IV. Béla király telepítette be újra s a telepesek részére éjszak felől hasíttatott ki határt. 1683-ban ismét a török dúlt a községben; 1710-ben pestis, 1716-ban, 1754-ben, 1900-ban és 1904-ben tűzvész pusztította. A határban talált régiségek közül egy bronz diadém, bronz kardísz és egyenes kard a Nemzeti Múzeumba került; egyebek, mint érmek, vaseszközök, sarkantyúk, ágyúgolyók, cserépedények a Németszőgyénnel közös helybeli hét osztályú elemi iskola tanszertárában vannak. Most legnagyobb birtokosa az esztergomi érsekség. A fejlődésnek indult község, mely az 1900. évi népszámlálás óta 400 fővel szaporodott, ker. fogyasztási szövetkezetet és kath. olvasókört tart fenn. Határához tartoznak a Faraték, Funk, Mánya és Seres tanyák, továbbá Ivánhalma, Rendeskút és Várhely puszták. A községben körjegyzőség és postahivatal, szódavíz- és téglagyár van. Távíró- és vasúti állomása Köbölkút, hajóállomása Esztergom." Esztergom vármegye.