Weöres Sándor [ejtsd: vörösInterjú (YouTube, Domokos Mátyás), ahol Weöres Sándor megadja nevének jelenlegi kiejtését 3:52–3:54 között.Weöres Sándor így ejtette ki saját nevét Cs. Szabó László interjújában, amelyet az angol rádió magyar nyelvű adása számára készítettek Londonban. Az interjú írott formában is megjelent: Cs. Szabó László: Negyvenhat perc a költővel. Interjú Weöres Sándorral. Magyar Műhely, 1964/7–8., 105–116.Új magyar irodalmi lexikon. Akadémiai, Budapest, 1994. Tóbiás Áron: Weöres Sándor – hangszalagon. In: Életünk, 1975 (1.), A családunk mindig „Vörös”-nek ejti a saját nevét és Vas megyében mindenki így is mondta…] (Szombathely, 1913. június 22.Születése bejegyezve a szombathelyi állami születési akv. 483/1913. folyószáma alatt. – Budapest, 1989. január 22.) Kossuth- és Baumgarten-díjas magyar költő, író, műfordító, filozófus, irodalomtudós, muzeológus. Felesége Károlyi Amy költő volt.
Élete bélyegkép|jobbra|250px|Weöres Sándor és Károlyi Amy emléktáblája egykori lakhelyükön, a Törökvész út 3/c szám alatt bélyegkép|jobbra|250px|Szombathely, Perint parti park: a költő ülő szobra bélyegkép|jobbra|250px|Weöres Sándor és felesége, Károlyi Amy sírja Budapesten. Farkasréti temető: 9/1-1-182/184. Holdas György szobrászművész alkotása (1989) bélyegkép|250x250px|Születése 100. évfordulója alkalmából a MÁV az egyik mozdonyát fölmatricázta a tiszteletére (ld. még: Werbelok) Apja, idősebb Weöres Sándor hivatásos katona, huszártiszt, földbirtokos volt; anyja, Blaskovich Mária nagyszebeni, gazdag, részben szerb származású polgárcsaládból származott. Két testvére volt, Anna és István.
Tanulmányait a pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg, majd a csöngei evangélikus elemiben folytatta (1919–1923). Csöngén azonban rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az iskolát így végezte el. 1924-ben beiratkozott a szombathelyi Faludi Ferenc Reálgimnáziumba. Ekkoriban Pável Ágoston kosztos diákja volt, s vele a későbbiekben is fennmaradt fiúi jó viszonya. 1928 júliusában a szombathelyi Hír közölte első novelláját (Egyszer régen…), ősszel pedig négy verse jelent meg az Erőben. Elküldte első verseit Osvát Ernőnek, a Nyugat szerkesztőjének is, aki kedvezően fogadta őket. 1929-ben a 6. osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. 1929 nyarán felkereste Kosztolányi Dezsőt a Logodi utcában, s Babits Mihállyal is személyes kapcsolatba került. Még ebben az évben átment Győrbe, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a 6. osztályt, s ettől kezdve már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, s itt érettségizett 1932 júniusában. 1931 végén néhány versét elküldte Babitsnak, aki a Hajnal címűt (amelyet Weöres 1934-ben Cselédlányok címmel vett föl első kötetébe) a Nyugat 15–16. számában kinyomatta. 1931 telén két újabb verset is megjelentetett (Jajgatás, Kicsinyesek), majd 1941-ig – a folyóirat fennállásáig – összesen 64-et.
Még középiskolás korában ismerkedett meg Illés Árpád festőművésszel, akivel életre szóló barátságot kötött. Erről így emlékezett a költő:
"Illés Árpádról és műveiről írva, nem lehetnék elfogulatlan kritikus, mert egyik legrégibb jóbarátom. Amikor Győrben megismerkedtünk, ő húszéves festőnövendék volt, én pedig tizenhat éves középiskolás. Ő vezetett be a képzőművészetbe, és győri kollégái, Borsos Miklós, Endrédy György. Mindegyiktől sokat tanultam, de legtöbbet Illés Árpádtól: lassanként rányílt a szemem korai festményeinek érzékeny szín-harmóniáira. ... Festő barátom aztán Győrből Budapestre költözött, én Pécsett egyetemista lettem. De ha Pesten jártam, többnyire nála laktam, néha hónapokig is. Sokat vitatkoztunk. Ezeknek a beszélgetéseknek néhány töredékét bevettem A teljesség felé című prózavázlatkönyvembe, amelyet rajzokkal ő illusztrált. Több verskötetem címlapja tőle való (Elysium, Tűzkút, Merülő Saturnus); szeretem e címlapokat, büszke vagyok rájuk."
A költő és Illés Árpád kapcsolatát az Országos Széchényi Könyvtár 2013-ban Weöres Sándor születési centenáriumára rendezett kiállítás honlapja részletesen tárgyalja. Érettségi után másfél évig apja gazdaságában dolgozott. 1933 őszén Pécsre utazott, és beiratkozott az Erzsébet Tudományegyetem jogi karára, majd átment a bölcsészkarra (földrajz–történelem szakra), végül filozófia–esztétika szakon szerzett diplomát. Egyetemi évei alatt a Batsányi Kör és a Janus Pannonius Társaság munkájába is bekapcsolódott. Ekkoriban kötött barátságot Takáts Gyulával, Tatay Sándorral és Fülep Lajos professzorral, valamint szoros kapcsolatot ápolt Csorba Győzővel, a Budapesten élő Vas Istvánnal, Jékely Zoltánnal és a debreceni Kiss Tamással is. Egyetemi évei alatt megalapította a Pécs jelképére utaló Öttorony című folyóiratot. 1934-ben Kárpáti Aurél Új Magyar Líra c. válogatásában már ő is helyet kapott, egy év múlva pedig napvilágot látott a tizenkét fiatal költőt felvonultató Korunk c. antológia. 1935-ben Weöres Baumgarten-jutalomban, egy évvel később Baumgarten-díjban részesült; ezekből későbbi utazásait fizette. ’35 nyarán észak-európai, ’37 elején pedig hosszú távol-keleti utazást tett: a genovai kikötőben szállt hajóra, onnan Nápolyon keresztül Egyiptomba vezetett az útja, majd az arab és az indiai vizeken át Bombay következett; India után Ceylon érintésével eljutott Szingapúrba, Manilába és Sanghajba is. Az egyetem elvégzését követően Halasy-Nagy József vezetésével írta meg doktori disszertációját (A vers születése). 1939-ben doktorrá avatták; disszertációját még ugyanebben az évben kiadta a Pannónia c. egyetemi lap.
Pécsett 1941-ben állították fel a Városi Könyvtárat, amelynek megszervezésével és vezetésével Weörest bízták meg. Mivel ehhez a munkához se könyvtárosi végzettsége, se gyakorlata nem volt, az ehhez szükséges alapok egy részét Várkonyi Nándor mellett a pécsi egyetemi könyvtárban, másik részét a Pázmány Péter Tudományegyetem könyvtárában szerezte meg. A Nyugat 1941 augusztusi megszűnése után Weöres a Sorsunkon kívül elsősorban a Magyar Csillagban, a Válaszban, később pedig a Diáriumban közölte verseit. Közben az Öttorony szerkesztőségén belül már 1941-től – főleg esztétikai, irodalmi jellegű – ellentétek alakultak ki. Weöres és Csorba Győző formálisan kivált a szerkesztőségből, de 1942 júliusáig – Weöres végső távozásáig – továbbra is részt vettek annak munkájában.
1943 őszén a költő a fővárosba költözött, és az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa lett. A második világháború befejezésekor viszont már Csöngén tartózkodott, és a következő évet is az apai birtokon töltötte, majd rövid ideig Székesfehérváron dolgozott múzeumi tisztviselőként, és az ottani Vörösmarty Társaságban is tevékenykedett. 1946-ban Weöres házasságot kötött Károlyi Amyval, akivel első utazásuk Rómába vezetett. Olaszországból visszatérve Weöres a Magyar Tudományos Akadémia könyvtárában dolgozott, itt ismerkedett meg Lator Lászlóval. A házaspár ekkoriban a Törökvész út 3/c szám alatti erkélyes házban lakott. Weöres 1959-ben két hosszabb utazást is tett feleségével: májusban Kínába, ősszel pedig Görögországba látogattak. A 60-as évek elején eljutottak Dubrovnikba, 1965-ben pedig New Yorkba. 1966 júliusában a házaspár Londonba utazott, ahol Weöres felolvasást tartott a Szepsi Csombor Kör estjén.
1970-ben és 1971-ben is irodalmi Nobel-díjra jelölték, a rangos elismerésre mindkét alkalommal Kibédi Varga Áron, az amszterdami egyetem francia irodalom tanszékvezető tanára terjesztette fel.Weöres Sándor is versenyben volt az 1970-es irodalmi NobelértWeöres Sándor az 1971-es Nobel-díj jelöltje, az évtized irodalmi csalása, Elena Ferrante filmen Ugyanebben az évben megkapta a Kossuth-díjat és az osztrák állam elismerő díját is. A Kossuth-díjjal járó pénzből Pásztor Béla emlékére díjat alapított. Ugyancsak ’70-ben jelent meg első angol nyelvű versválogatása Edwin Morgan fordításában, amelyet egy évvel később a német Suhrkamp Kiadó által készített Der von Ungarn c. kötet követett. 1972-ben feleségével elköltöztek a Muraközi utca 10/A szám alatti kertes házba, ahol azután Weöres élete végéig lakott. Utolsó nagy fellépése 1980-ban volt, amikor Károlyi Amyval, Juhász Ferenccel és Nemes Nagy Ágnessel közösen felolvasást tartott a londoni Riverside Studióban. 1982-ben Forintos-díjjal jutalmazták. Eszméletét veszítve halt meg 1989. január 22-én Budapesten. Február 9-én kísérték utolsó útjára a Farkasréti temetőben.
MűveiA listák nem teljesek, és csak az egyes művek első kiadását tartalmazzák. Szépirodalmi művek Hideg van. Versek. Kultúra Könyvnyomdai Műintézet, Pécs, 1934 A kő és az ember. Versek. Nyugat, Budapest, 1935 A teremtés dicsérete. Versek. Janus Pannonius Társaság, Pécs, 1938 A holdbeli csónakos. Kalandos játék húsz képben. Budapest, 1941 Theomachia. Drámai költemény. Dunántúli Könyvkiadó, Pécs, 1941 Bolond Istók. Elbeszélő költemény prózában; Egyetemi Ny., Budapest, 1943 (Diárium könyvtár) Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1943 Medúza. Versek. Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest, 1944 A teljesség felé. Móricz Zsigmond Kiadó, Budapest, 1945 A szerelem ábécéje. Versek. Új Idők Irodalmi Intézet R. T. (Singer és Wolfner), Budapest, 1946 Elysium. Versek. Móricz Zsigmond Kiadó, Budapest, 1946 Gyümölcskosár. Versek. Hincz Gyula rajzaival. Új Idők Irodalmi Intézet R. T. (Singer és Wolfner), Budapest, 1946 A fogak tornáca. Versek. Egyetemi Nyomda, Budapest, 1947 Testtelen nyáj. Budapest, 1947 Rapsóné; Művelt Nép, Budapest, 1952 (Bábszínpad) Csalóka Péter; Művelt Nép, Budapest, 1955 (Bábszínpad) Bóbita. Ifjúsági Kiadó, Budapest, 1955 A hallgatás tornya. Harminc év verseiből. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1956 Tarka forgó. 120 vers az év 12 hónapjára (Károlyi Amyval). Magvető Kiadó, Budapest, 1958 Tűzkút; Magyar Műhely, Párizs, 1964 Tűzkút. Magvető Kiadó, Budapest, 1964 Hold és sárkány. Két dráma (A holdbeli csónakos; Octopus). Magvető Kiadó, Budapest, 1967 Merülő Saturnus. Magvető Kiadó, Budapest, 1968 Zimzizim. Móra Kiadó, Budapest, 1969 Psyché. Egy hajdani költőnő írásai. Magvető Kiadó, Budapest, 1972 Télország. Reich Károly rajzaival. Móra Kiadó, Budapest, 1972 Ha a világ rigó lenne. Móra Kiadó, Budapest, 1973 Tizenegy szimfónia. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1973 Abc. Magyar Helikon Könyvkiadó–Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974 111 vers. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1974 Hetedhét ország (Károlyi Amyvel). Kossuth Kiadó, Budapest, 1975 Áthallások. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1976 Három veréb hat szemmel. Antológia a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból; összeáll., sajtó alá rend., jegyz., tan. Weöres Sándor, bev., forrásjegyzék Kovács Sándor Iván, utószó Bata Imre; Szépirodalmi, Budapest, 1977 Harmincöt vers. Magvető Könyvkiadó, Budapest, 1978 Baranyai képek (Martyn Ferenc rajzaival). Képzőművészeti Alapítvány, Budapest, 1979 Egysoros versek. Szántó Tibor montázsaival. Magyar Helikon–Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1979 Szent György és a sárkány. Nemzeti Színház, Budapest, 1979 Ének a határtalanról. Magvető Kiadó, Budapest, 1980 Weöres Sándor kézírásos könyve. Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1981 Mahruh veszése. Békés Megyei Könyvtár, Békéscsaba, 1982 Színjátékok. Magvető Kiadó, Budapest, 1983 Három veréb hat szemmel. Antológia a magyar költészet rejtett értékeiből és furcsaságaiból, 1-2.; 2. bőv. kiad.; összeáll., sajtó alá rend., jegyz., tan. Weöres Sándor, bev., forrásjegyzék Kovács Sándor Iván, utószó Bata Imre; Magvető, Budapest, 1983 Posta messziről. Magvető Kiadó, Budapest, 1984 Magyar etűdök. Száz kis énekszöveg. Budapest, 1985 Kútbanéző. Magvető Kiadó, Budapest, 1987 Fairy spring. Freskók és stukkók egy vidám színházba. Helikon, Budapest, 1988 A kétfejű fenevad avagy Pécs 1686-ban. Történelmi panoptikum 2 részben. Madách Színház, Budapest, 1989 A sebzett föld éneke. Magvető Kiadó, Budapest, 1989
Posztumusz kötetek Szent Miklós. Budapest, 1992 Weöres Sándor diákkori versesfüzete, iskolai dolgozata, levelei; Hazánk, Győr, 1992