Amerikai animációs modern kor alatt a nyolcvanas évektől napjainkig tartó időszak animációs tendenciáit értjük. Ezt a kort gyakran az amerikai animáció reneszánszának is nevezik, mivel számos régi rajzfilmstúdió nyitotta meg újra kapuit a hetvenes években kezdődő hanyatlás után. __TOC__
Irányvonalak A Disney-reneszánsz
A nyolcvanas évek elején a Disney stúdió továbbra sem tudta kiheverni Walt Disney halálát és Don Bluthék távozását; Bluth stúdiója hamarosan új konkurenciát jelentett. A Disney veterán animátorai utánpótlás-nevelésbe kezdtek, így került a céghez egy sor fiatal és tehetséges művész, mint Glen Keane, Ron Clements, John Musker és Andreas Deja. Ez idő tájt készült Disney-filmek: Mentőcsapat, Pete’s Dragon (félig élőszereplős-félig animációs) és A róka és a kutya, illetve a The Small One (Don Bluth utolsó munkája a cégnél) és a Mickey’s Christmas Carol (az 1953 óta nem foglalkoztatott Mickey egér visszatérésével) című rövidfilmek.
Eközben Steven Lisberger animátor egy teljesen új koncepciót vázolt fel a stúdió számára: egy film, melyben egy programozó a virtuális valóságba kerül. A filmben vegyülne az élőszereplős és a számítógéppel animált látvány. Ebből az ötletből született a 17 millió dollárba kerülő Tron. A Disney-részvények 4%-ot emelkedtek, s bár a film csak közepesen teljesített a kasszáknál, Roger Ebert filmkritikus el volt ragadtatva tőle, és így rövidesen kultuszfilmmé vált. A Tron hatása a számítógépes animáció történetében hosszú távon mutatkozott meg.
1984-ben Saul Steinberg indítványozta a Disney-cég feldarabolását. A vállalat elnöke, Roy E. Disney (aki 1977-ben került a cég élére) lemondott az igazgatótanácsbeli posztjáról, hogy ezzel lökést adhasson a stúdiónak. A vállalat végül úgy menekült meg a feldarabolástól, hogy 50%-nál magasabb részesedést szerzett meg Steinberg elől, azonban ezt követően az igazgató, Ron W. Miller lemondott, átadva a helyét Michael Eisnernek. Roy E. Disney visszatért az igazgatótanácsba mint alelnök, s megkérte Eisnert, hadd vezethesse az animációs részleget, ami később a The Black Cauldron bukása után bizonytalanná vált. A stúdió következő filmje, a The Great Mouse Detective már jobban teljesített, köszönhetően az eleve alacsonyabb költségvetésnek, viszont az ex-Disney-s Don Bluth An American Tailje, amiben szintén egerek szerepeltek, elhalványította a Disney sikereit. 1988-ban a stúdió összefogott Steven Spielberggel és Robert Zemeckisszel, s így elkészült a Roger nyúl a pácban, egy élőszereplős/animációs detektív-vígjáték, ami az amerikai animációs aranykor előtt rója le tiszteletét. A Disney-figurák együtt szerepelnek a Warner Brothers, a Metro-Goldwyn-Mayer, a Universal Pictures és más rivális stúdiók rajzfilmsztárjaival, mindezt először a történelemben. A film óriási kasszasiker lett, négy Oscar-díjat nyert és ismét divatossá tette a moziban vetített rajzfilmeket. Több idős legenda, mint Chuck Jones vagy Friz Freleng évtizedekig tartó ignoráltság után újra a reflektorfénybe került. A klasszikus Disney-mozik és rövidfilmek megjelenése videón, és a Disney Channel 1983-as indulása új generációkkal ismertette meg a stúdió munkásságát.
A Roger nyúl után az első Disney-projekt az 1988-as, nagy sikerű Olivér és társai volt, majd az 1989-es Andersen-adaptáció, a Kis hableány következett, aminek a betétdalait olyan Broadway szerzők írták, mint Alan Menken és Howard Ashman. A Kis hableány váratlanul nagy port kavart, két Oscart nyert a zenéjéért, és a Disney reneszánszának első hírnökévé vált. A stúdió rengeteg pénzt invesztált a számítógépes animációba, amit a hagyományos technikával vegyítettek. Az új technológia a Mentőcsapat a kenguruk földjén-ben debütált, de ez a film csak 27 millió dollárt hozott, kevesebbet, mint az 1977-es első rész. thumb|250px|left|A Chip és Dale – A Csipet Csapat logója A Disney sikerszériája olyan darabokkal folytatódott, mint a Szépség és a szörnyeteg és az Aladdin, amelyek nagyszerű kritikákat kaptak, begyűjtöttek több Oscart és kasszasikerek lettek. A Szépség és a szörnyeteg emellett az első egész estés rajzfilm volt, ami Golden Globe-ot nyert a „legjobb musical vagy vígjáték” kategóriájában, s a legjobb filmnek járó Oscarra jelölték (a következő ilyen film a 2009-es Fel! ). 1993-ban került a mozikba a Karácsonyi lidércnyomás, az első egész estés stop-motion animációs film. A sikersorozat csúcsát 1994-ben érte el az Oroszlánkirállyal, ami a stúdió legmerészebb álmait is felülmúlva 328 millió dollárt hozott, s mind a mai napig Amerika 18. legsikeresebb filmjeként jegyzik. A következő Disney filmek, mint a Pocahontas, a Notre Dame-i toronyőr, a Herkules, a Mulan és a Tarzan szintén sikeresek voltak, jóllehet az Oroszlánkirállyal nem tudtak versenyezni.
1994-ben Frank Wells halálával és Jeffrey Katzenberg távozásával (hogy megalapítsa a DreamWorksöt) a vállalat teljes vezetése Michael Eisner kezébe került. A Disney szép lassan zuhanni kezdett. A század végére olyan filmek, mint az Atlantisz: az elveszett birodalom, a Kincses bolygó vagy a Legelő hősei már messze nem hozták a kilencvenes évekbeli alkotások sikerét. Ez alól a Lilo és Stich és az Eszeveszett birodalom kivétel. Ugyanekkor a Toy Story, az első teljesen számítógéppel készült animációs film új irányvonalat alkotott. A Pixar-filmek (és más stúdióké, mint a DreamWorks Shrek-je, amely Katzenberg egyfajta visszavágása volt a Disney-nek) arra sarkallták a Disney stúdiót, hogy a számítógépes animáció nyomvonalát kövesse. A Legelő hősei után a Disney leállt a hagyományos, 2D-s rajzfilmek készítésével, és 2005-től olyan 3D-s filmek következtek, mint a Csodacsibe. A vezetés és az animációs részleg között kipattant vita egyik sarokpontja az volt, mikor Roy E. Disney lemondott pozíciójáról 2003-ban, s a céget „kapzsinak és lelketlennek” titulálta, ami csak „a könnyű nyereség felé tart”. Roy indította el a Save Disney.com-ot (=„mentsük meg a Disney-t”), hogy ezzel is elhatárolódhasson Eisnertől, aki 2005-ben lemondott. Eisnert Robert Iger váltotta, akinek első teendője Oswald a nyúl jogainak visszavásárlása volt (Oswald volt Walt Disney egyik első figurája). A Disney 2006-ban felvásárolta a Pixart, s a cég elnöki székébe John Lasseter került, akinek tervei közt szerepelt, hogy visszahozza a 2D-s animációt. Az első, ismét hagyományos technikával készült rajzfilm a 2009-es A hercegnő és a béka.
Televíziós sorozatok és csak videón megjelenő folytatások Harminc évnyi ellenállás után a televíziós háttérrel rendelkező Michael Eisner vezette Disney végül megadta magát a TV-nek. Az első TV-s rajzfilmek, amelyek a Disney név alatt jöttek ki, a The Wuzzles a CBS-n, és a Gumimacik az NBC-n. Mindkét sorozat 1985 őszén indult el. A média szabványait áthágva ezek a rajzfilmek nagyobb költségvetésű animációval és igényesebb történetekkel rendelkeztek. Míg a The Wuzzles csak egyetlen évadot ért meg, a Gumimacik sikeresen futott hat éven keresztül. 1987-ben a Disney tv-s divíziója elindította a Carl Barks képregényéből, a Dagobert McChip-ból adaptált sorozatát, a csatornafüggetlen Kacsameséket. A műsor sikere még egy mozifilmet is termelt Kacsamesék – Az elveszett lámpa kincse címmel. Ezzel vette kezdetét a Disney televíziós korszaka, azaz a The Disney Afternoon, egy kétórás, csatornafüggetlen műsor olyan sorozatokkal, mint a Chip és Dale – A Csipet Csapat, Balu kapitány kalandjai, a Darkwing Duck, a Dinka banda (Goofy és csapata), a Gézengúz hiúz és a Gargoyles. Több Disney mozihős kapott saját sorozatot, mint például Micimackó, a Kis hableány és Aladdin.
A DisneyToon Studios-t a nyolcvanas évek végén alapították Párizsban, kifejezetten a Kacsamesék film készítésére, ami a Disney-mozik hivatalos jegyzékében nem szerepel. Ez adta meg a döntő löketet az „apokrif” (csak videón megjelenő) Disney-filmeknek, amelyek általában folytatások voltak. Az első mű a sorban az 1994-ben kiadott Jafar visszatér, az Aladdin folytatása. Ebben a témában gyakran hivatkoztak Walt Disney híres mondására: „you can’t top pigs with pigs.” (ez azt jelenti, hogy maga Disney is készített folytatást egy klasszikus rajzfilmhez, nevezetesen az 1933-as Három kismalachoz). A csak videón megjelenő folytatások sikeresek voltak, ezért a stúdió a rendkívül rossz kritikák ellenére is sorozatban gyártotta ezeket a filmeket; 2001-ben a Hamupipőke II 0%-os értékelést kapott a Rotten Tomatoes-on. A John Lasseter-korszakban a stúdió beszüntette a videós folytatások készítését.
A DisneyToon számos más „apokrif” Disney-filmet is készített, mint a Goofy: a Film vagy a Tigris színrelép. Ez utóbbi abból a szempontból különleges, hogy a zenéjét ismét a Sherman Brothers szerezte, akik az 1971-es Bedknobs and Broomsticks óta nem dolgoztak a stúdiónak.
Don Bluth thumb|250px|jobbra|A Madagaszkár (film) pingvinjei Don Bluth cége kétszer is csődbe jutott, először a The Secret of NIMH bukásakor (ami az animátorok sztrájkjához vezetett), másodszor pedig 1983-ban, mikor a Cinematronics, hogy csökkentse veszteségeit 3 millió dollárt vont el Bluth-tól, míg ők a Dragon’s Lair című videójáték folytatásán dolgoztak. Ekkor Bluth Morris Sullivan üzletemberrel közös vállalkozásba vágta fejszéjét, ebből lett a Sullivan Bluth Studios, ami 1986-ban, Steven Spielberg segítségével elkészítette az An American Tailt. A film sikeres volt és 47 millió dollár bevételt hozott. Készítése során a stúdió Írországba települt, hogy az ír adókedvezményekben részesülhessen. Bluth 1988-as The Land Before Time-ja még több bevételt, 48 millió dollárt hozott, s ennek köszönhetően 12 folytatást és egy tv-sorozatot érhetett meg. Az American Tail 1991-es, An American Tail: Fievel Goes West című folytatásának Spielberg Bluth nélkül volt producere. Hogy a kapcsolatukat megszilárdítsa, Bluth Spielberggel közösen készítette el 1989-ben az All Dogs Go to Heaven-t. A film veszte az volt, hogy egy napon kezdték vetíteni a Disney Kis hableányával. A videós forgalmazás valamivel kompenzálta a veszteségeket.
A kilencvenes évek eleje nehéz időszak volt a stúdió számára, filmjeik sorra megbuktak. Az 1992-es Rock-a-Doodle-t rossz kritikák és a közönség teljes ignoranciája fogadta; mindössze 11 milliót hozott a pénztáraknál, s emiatt a Sullivan Bluth csődbe jutott. A következő film, az 1994-es Thumbelina sem járt sokkal jobban, míg a szintén 1994-es A Troll in Central Park már alig került mozikba, és 23 millió dolláros költségvetéséből mindössze 71 ezret hozott vissza. Bluth és partnere, Gary Goldman kiszállt a The Pebble and the Penguin című 1995-ös projektből a forgalmazó Metro-Goldwyn-Mayerrel kapcsolatos nézeteltéréseik miatt. A film befejezetlen egyharmadát egy magyar stúdió készítette el.
A Sullivan Bluth Studios 1995-ben zárt be. Bluth és Goldman visszatért az Egyesült Államokba, hogy tárgyalóasztalhoz üljön a 20th Century Fox-szal egy lehetséges animációs divízió létrehozásának ügyében. A stúdió korábbi három rajzfilmje (a FernGully: The Last Rainforest, a Once Upon a Forest és az élőszereplős/animációs hibrid The Pagemaster) bukás volt. Az 1997-es Anasztázia, a hasonló című 1956-os Ingrid Bergman-film remake-je jobban szerepelt a pénztáraknál, mint Bluth bármelyik műve az All Dogs Go To Heaven óta, de a 2000-es Titan A.E. , a korábbi Bluth-rajzfilmektől teljesen különböző mozi megbukott. A Fox bezárta animációs divízióját, és minden egész estés rajzfilm-projektet a Blue Sky Studios-hoz küldött.
A Warner Bros. rajzfilmek új generációja