Szécsény (, , , , a középkorban: Scecen) város Nógrád vármegyében a szlovák határhoz közel, a Cserhát lábánál. A Szécsényi járás központja. Balassagyarmat és Salgótarján közt félúton található.
1962-től része Pösténypuszta, 1963-tól Benczúrfalva (az egykori Dolány) is. A Novohrad-Nógrád UNESCO Globális Geopark települése. Természeti szépségeivel, történelmi látnivalóival és kulturális hagyományaival a régió fontos szereplője.
A középkorban királyi birtok volt, először 1219-ben említik. A környező vidéken jelentős szerepet játszott mint a nemesi családok és az egyházi intézmények központja. Legfontosabb történelmi eseménye az 1705-ös szécsényi országgyűlés, amelyet II. Rákóczi Ferenc hívott össze, akit vezérlő fejedelemmé választották, és fontos politikai döntéseket hoztak a szabadságharc folytatásáról. Többször is megszenvedte a történelem viharait, beleértve a török hódoltságot és az 1848-49-es forradalom és szabadságharc eseményeit.
Legfontosabb középkori emléke a ferences kolostor.
Gazdaságát történelmileg a mezőgazdaság uralta, különösen a szőlőtermesztés-bortermelés és az állattenyésztés. Az ipar háttérbe szorult. A modern gazdasági életben egyre fontosabb szerepet tölt be a turizmus, különösen a történelmi és kulturális látnivalók miatt.
Szécsény kulturális élete gazdag, a város rendszeresen ad otthont fesztiváloknak és rendezvényeknek, mint például a Palóc Napok, amelyek a helyi népi hagyományokat és a palóc kultúrát mutatják be. Emellett az egyik legfontosabb turisztikai látványosság a Kubinyi Ferenc Múzeum, amely a régió történelmét és néprajzát mutatja be.bélyegkép|265px|A szécsényi konföderáció oklevele
bélyegkép|265px|Ferences kolostor a katolikus templommal
Nevének eredete A „Szécsény” név eredete a szláv sečь szóból származik, amelynek jelentése „vágás” vagy „irtás” (itt az erdőirtásra lehet következtetni, a fák kivágásával való területek megtisztításra). Az elnevezésből származtatott forma, Sečany, utalhat arra a következtetésre, hogy a település területén ez az erdőírtás megtörtént. A korabeli feljegyzésekben, például 1219-ben és 1550-ben, a név Scecen formában jelent meg, ami a város történelmi változataira utal.
Fekvése Az Ipoly menti síkságon, a Darázsdói-patak (Szentlélek-patak) mellett fekszik, 172 méteres tengerszint feletti magasságban; a Cserhát északi részén elhelyezkedő Szécsényi-dombságba irányuló turistautak kiindulópontja. A 78-as Aszód–Balassagyarmat–Ipolytarnóc-vasútvonal és a 22-es főút mellett fekszik, Balassagyarmattól 19 kilométerre. Pásztó felől a 2122-es úton közelíthető meg, a Szlovákiához tartozó Szécsénykovácsi felől pedig a Katalin hídon.
Innen indul ki Nógrádszakál, Litke és Ipolytarnóc felé az Ipoly völgyében húzódó 2205-ös út, továbbá a város déli részén a 2122-esből a Varsány és Nógrádsipek felé vezető 21 132-es, és az abból Rimóc felé kiágazó 21 133-as út; északi határszélét érinti még a Ludányhalászitól a 22-es főútig vezető 2207-es út is.
Szintén Szécsényben indul a 22-es főútból annak 44+300 kilométerszelvénye közelében nagyjából keletnek kiágazó 21 134-es út, amely Benczúrfalva városrészen át az Észak-Cserhát néhány kistelepülését (Magyargéc, Nógrádmegyer, Sóshartyán) kiszolgálva Kishartyánnál torkollik vissza a 22-esbe.
Vasútállomása a városközponttól északra épült, közúton a 2205-ös útból kiágazó 22 305-ös mellékúton közelíthető meg.
Éghajlata A környék éghajlati viszonyait (most és a történelmi múltban) áttekinthetően mutatja be a Meteoblue.com.meteoblue.com: Szimulált történelmi éghajlati és időjárási adatok Szécsény
Érdekes kiegészítés, hogy 2022. március 24-én itt mérték Magyarországon a hőingadozás napi rekordját, amikor is a hajnali –7,5 fokról délutánra 23,6 fokig (31,1 fokot) melegedett a levegő. A korábbi, 1956-os rekord 30,7 fok volt.
2026. június 30-án 42,0 °C-ot mértek, ezzel megdőlt a magyarországi abszolút melegrekord
Talajai Szécsény környékén az Ipoly-völgy jó minőségű öntéstalajai kedveznek a szántóföldi növénytermesztésnek. A környező dombok talajai gyengébbek, de máig szántják őket. Többségük közepesen vagy erősen savas. Leggyakoribb típusaik: barna erdőtalajok, amelyek jelentős része kovárványos csernozjom, és e kettő átmenete.
A művelt talajok átlagos aranykorona értéke 24,97 hektáronként; az országos átlag alatti.
Története bélyegkép|263px|A szécsényi Tűztorony a 18. században épült, mai formáját 1893-ban kapta. Dőlése 3°, ami 0,9°-kal kisebb a pisai ferde toronyénál
Szécsény már az őskorban egyike volt a legrégibb ipolyvölgyi telepeknek. A Kerekdombon a kőkor emberei telepedte meg, a Danda-Szemetjén és a Dögtér mellett a bronzkor lakói, a Kőhegyén és a Strázsapart alatt a vaskor népe. Szécsény nevét 1219-ben említették először fennmaradt oklevelekben, részben a Kacsics nemzetség birtokaként, részben pedig a nógrádi várszerkezethez tartozó helyként.
Egy 1229-ben kiadott oklevél IV. Béla az anyjának, Gertrúdnak meggyilkolásában részt vett Kacsics nemzetségbeli Simon bán itteni birtokait konfiskálta, és a Szák nemzetségből származó Pósának adományozta, amelyet azonban 1274-ben a Kacsics nembeli I. Folkus fia Farkas – aki 1292-ben főispán, 1293-ban a királyné tárnokmestere volt – a Sopron vármegyei Corocuo nevű birtokáért II. Pósától csere útján visszaszerzett, majd később megvette Szécsénynek azt a részét is, amely a nógrádi várhoz tartozott. Ennek fia Tamás vajda, innen nevezte magát Szécsényinek.
bélyegkép|291px|A középkori városfal 1333-ban Szécsényi Tamás vajda és testvére Péter, voltak Szécsény birtokosai. 1334-ben Károly Róbert király Szécsényt ugyanolyan kiváltságokkal ruházta fel, mint amilyeneket Buda város polgárai bírtak. Ebben az oklevélben Tamás vajda engedélyt kapott arra is, hogy a várost falakkal vegye körül, tornyokkal, bástyákkal, és védövekkel is megerősítse. Az erről fellelhető adatok, kutatások szerint a mai várkastélytól nyugatra mintegy 500 méterre a Strázsa-parton egykor kisebb vár vagy őrtorony állt, amelynek mesterségesen kiásott árka máig felismerhető.
A 14. században a Kacsics nemzetség Salgai ága is visszaszerezte itteni birtokait, ekkor Szécsény fele része a Salgaiaké volt. Salgai Miklós azonban hamispénzverés miatt hűtlenségbe esett, 1439-ben Albert király Salgai itteni birtokait Szécsényi László fia Lászlónak adományozta, aki itt 1439 után várat építtetett, amelyről 1461-ben emlékeznek meg először az oklevelek; a helységet azonban 1455-ben Guthi Országh Mihálynak és Lossonczy Albertnek zálogosította el, akik Szécsényi László halála után: 1461-ben arra, Mátyás királytól királyi adományt is nyertek.
1453-ban már a vármegye is itt tartotta közgyűléseit. A török terjeszkedésének hatására az 1546-os pozsonyi országgyűlés határozata alapján a vár birtokosa és kapitánya, Losonci István, palánkkal és sáncárokkal is megerősítette Szécsényt.
1544-ben a török támadást indított a város ellen, de Losonci István katonái visszaverték az ellenséget.
A várat 1550-ben, az újabb támadás idején Losonci birtokolta, akit az uralkodó később Temesvár védelmére rendelt. Szécsényt az Ali pasa vezette török had 1552. szeptember 6-án elfoglalta;Vass Előd: A szécsényi szandzsák 1554. évi adóösszeírása. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XVIII, 1993 , 9. a vár ezután sokáig sínylődött török rabságban, amelytől Tiefenbach és Pálffy seregei szabadították fel 1593-ban. Ezután a császáriaktól szenvedett sokat, akik 1600. március 23-án éjjel kinyitották a város kapuit, és a lakosokat, mind a nőket, mind a gyermekeket lemészárolták.
1605-ben meghódolt Bocskai Istvánnak, aki a templomot a reformátusoknak adta, s csak öt évre helyezte oda vissza Forgách Zsigmond gróf a katolikusokat, praesidensnek nevezvén ki oda Saáry Mátyást. A várat többször megerősítették (így 1622, 1625, 1635, 1640, 1655-ben). III. Ferdinánd 1647-ben Koháry I. Istvánt nevezte ki Szécsény kapitányává, aki mellé három év mulva Liptay Istvánt alkapitánynak rendelték, hogy ketten legyenek rémei a budai és szolnoki töröknek; de Koháry a várat 1663. november 9-én kénytelen volt felgyújtani, hogy a romokat az ellenségnek úgy adja át.
1683-ban Thököly Imre (a törökkel szövetkezve) Gyürky Pált nevezte ki várkapitánnyá, akitől és a törököktől megint Sobieski János kozákjai foglalták el.
1705-ben II. Rákóczi Ferenc e térségben, amelyet „borjúpást”-nak neveztek, országgyűlést tartott a szabad ég alatt (lásd szécsényi országgyűlés), itt választották vezérlő fejedelemmé, és kimondták Erdély unióját az anyaországgal.Fucskár Ágnes, Fucskár József Attila: Várak Magyarországon. Budapest, Alexandra Kiadó, 2015, 117. o. Heister, a császári hadak vezére 1709-ben a várostól félórányira a kurucok erejét megtörte, s csapataikat végleg szétkergette. bélyegkép|277px|A Tömlöcbástya A régi várból később csak egy kerek torony és egy bástyafal maradt meg. 1770-ben báró Haller Samu tábornok, gróf Forgách Miklós és János, meg Kamocsay András voltak itt birtokosok.
Leírás a településről a 18. század végén:
1826-ban a gróf Forgách, a gróf Berényi, a Losonczy, Szemere és a Vattay családok, később pedig a Pulszkyak, majd a 20. század elején Lászlófalvi Velics Antal és Lajos, Vancsó Béla Krivács Antal és Gross Jenő dr. voltak a nagyobb birtokosai. A Gross-féle várkastélyt, a régi vár helyén, a 18. században építették. Eredetileg a gróf Forgách család tulajdona volt. 1886-ban száz esztendőre elvesztette városi rangját, nagyközség lett Nógrád vármegye szécsényi járásában. 1891-ben 3518 magyar lakosa volt; a járási szolgabírói hivatal és járásbíróság székhelye; volt takarékpénztára, ipariskolája, marhakereskedése, posta- és távíróhivatala és posta-takarékpénztára.
1910-ben 4245 lakosából 4210 magyar, ebből 3523 római katolikus, 456 izraelita, 213 evangélikus volt. 1986-ban ismét várossá nyilvánították.
2001-ben a város lakosságának 98%-a magyar, 1%-a cigány és 1%-a egyéb nemzetiségűnek vallotta magát.A 2001-es népszámlálás nemzetiségi adatsora 2012. február 24-én avatták fel a újjáépített Katalin hidat Pösténypuszta–Petőpuszta között. Ma Szécsényhez tartozik a Megyer-patak mentén fekvő Dolány is, amely egykor külön község volt.
Dolány Dolány a 14. század elején a Dráhi család birtoka volt. Dráhi Tamást és fiait azonban, mivel Szécsényt elpusztították; Károly Róbert király megfosztotta itteni birtokaiktól, majd Dráhi Tamás birtokait 1321-ben Szécsényi Tamás királynéi tárnokmesternek adományozta.
1423–1472 között a szécsényi uradalomhoz tartozott, és ekkor vámszedőhely is volt. 1472-ben Országh Mihály nádor Huszti Gergelynek adta egy részét. 1548-ban pedig Borsay Miklós és Kürthösy László birtoka volt.
1550–1552-ben a törökök a helységet teljesen elpusztították.
A régi község a Sági völgyben feküdt és csupán egy templom alapfalai maradtak fenn belőle. A 19. század elején még pusztaként Endrefalvához tartozott. Ekkor a Darvas, a Kun és a Pulszky családok voltak a birtokosai és csak később alakult önálló községgé. A helységben levő kisebb kastélyok közül az egyik – amely a 20. század eleje körül elhagyatottan, egy bérlő magtárául szolgált – emeletes, 1529-ben épült és a Darvas családé volt, az 1900-as évek elején pedig özvegy Ivánka Ödönné, született Szontagh Blanka tulajdona volt. Ugyancsak az övé volt egy másik kúria is, amely akkor tiszti lakásként szolgált. Azt is a Darvas család építtette, azután a Vattay, a Csillom, majd pedig a Pokorny családé lett. A harmadik gróf Pejacsevich-Mikó Endréé volt. Ezt a Vattayak építtették a völgy fölött uralkodó szép fennsíkon, a 20. század elején pedig Huszár Tibor lakásául szolgált.
Közélete Polgármesterei 1990–1994: Varga Tibor (KDNP–MDF-Fidesz–SZDSZ) 1994–1998: Varga Tibor (KDNP–MDF-Fidesz–LPSZVP) 1998–2002: Máté Csaba (Fidesz–MDF) 2002–2006: Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet (MSZP–SZDSZ) 2006–2010: Dr. Serfőzőné dr. Fábián Erzsébet (MSZP) 2010–2014: Stayer László (Fidesz-KDNP) 2014–2019: Stayer László (Fidesz–KDNP) 2019–2024: Stayer László (független) 2024– : Stayer László (Hajrá Szécsény Egyesület)
Népesség A település népességének változása: