A nekrózis - necrosis - (a görög νεκρός = halott szóból ered) egy szerv, szövet sejtjeinek nem programozott sejthalálát takarja, ellentétben az apoptózissal, amely programozott sejthalált jelent. A nekrózis kialakulásának több oka is lehet: sérülés, fertőzés, tumor, infarktus vagy gyulladás. jobbra|bélyegkép|Traumatikus nekrózis
Morfológiai alapjelenségek A nekrózist alapvetően két folyamat indítja el, a sejt enzimatikus elemésztése és a fehérjék denaturációja. Ezek több következménnyel is járnak. Először a fehérjék kicsapódása miatt a citoplazma tejüvegszerűvé, homogénné válik, vakuólák keletkeznek benne és a glikogén mennyisége is láthatóan csökken. A sejtmembrán károsodása miatt egyes enzimek mennyisége a szérumban megemelkedik: SGOT (Szérum glutamát-oxálacetát transzamináz), LDH (Laktát dehidrogenáz), CK (Kreatin kináz).
A szövettanban általánosan használt festéssel (például hematoxilin-eozin) a citoplazma a benne található nagy mennyiségű RNS miatt bazofil, azaz sötétes képet ad, ami nekrózis során megszűnik. Az RNS lebomlik, így a plazma eozinofillá, világos pirossá alakul át.
A sejtmag szerkezete is jelentősen megváltozik. A kromatin állománnyal a következők történhetnek: Karyolysis: a DNS-t felbontják az alacsony pH miatt aktiválódó DNS-bontó enzimek Karyopicnosis: a sejtmag zsugorodik, a DNS bazofil masszává tömörül Karyorrhexis: az összetömörült sejtmag fragmentálódik
Az apoptózis és a nekrózis elkülönítése a sejtek DNS-ének agaróz gélen való méret szerinti elválasztása alapján történik. Az apoptotikus sejtek DNS-e ilyen gélen létraszerű alakot vesz fel, azaz majdnem minden méretben megtalálhatók a DNS fragmentek; míg a nekrotikus sejt DNS-e nem mutat ilyen felosztást, ami az örökítő anyag véletlenszerű, programozott folyamatoktól mentes felbomlásának tudható be.
Azonban a necrosis csak a kiváltó ok bekövetkezte után 12 órával ad fénymikroszkópban is látható képet. Ekkor felismerhető egy centrális, elhalt rész; egy vérzéses szegély (haemorrhagiás zóna); egy leukocytás elhatárolódás és a fagociták rétege.
Nekrotikus mintázatok Egy szövet vagy szerv elhalt sejtjei eltérő nekrotikus mintázatokat vehetnek fel.
Koagulációs nekrózis: például szívinfarktusban Kollikvációs nekrózis: például artériás elzáródás hatására a központi idegrendszerben, lúgok vagy fertőzés hatására más szervekben Üszkösödés Zsírnekrózis: a hasnyálmirigyben a külső elválasztású mirigysejtekből kiszabaduló zsirbontó enzimek hatására történő Ca-szappanok keletkezésével járó speciális nekrózis típus. Fibrinoid nekrózis: általában kisebb erek falában immunkomplexek, komplement faktorok által kiváltott gyulladás károsítja az erek falát, fibrinhez hasonló amorf anyag lerakódását segítve elő. Sajtos nekrózis
A gyógyulás A szöveti gyógyulás többféle is lehet:
Teljes gyógyulás (restitutio ad integrum) Sarjszövetes pótlás (granuláció) Anyaghiány, fekély (ulcus), sipolyozás (fistula) vagy üregesedés (caverna) alakul ki Disztrófiás meszesedés (például kalcifikáció) Kötőszövetes szervülés (organizáció) és hegesedés (cicatrix)
Források Pathológia jegyzet (Dr. Szakáll Szabolcs) A pathologia alapjai (Kumar, Cotran, Robbins, 1992, Semmelweis Kiadó, ) Histopathologiai gyakorlatok (Dr. Nemes Zoltán, 2005, Debrecen, DEOEC)
Kapcsolódó szócikkek Patológia Gyulladás Apoptózis
Kategória:Nekrózis