A MÁV Záhonyi Állomás Vörös Csillag Szocialista BrigádjaBárányné 2004 (röviden Vörös Csillag szocialista brigád,Darvasné–Klement–Terjék 685. o. más néven Vörös Csillag átrakó brigádMoldova 2000 5. o. vagy Hajtó-brigádMoldova 1978 200–201. o.) tíz rakodómunkásból álló munkaközösség. Az 1960-as, 1970-es években a Záhonyi Átrakó Körzetben dolgozó 96 vasutas brigád egyike,Moldova 2000 8. o. akik a Szovjetunióból széles nyomtávú vasúti teherkocsikban érkező árukat egyszerű kézi eszközökkel rakodták át a normál nyomtávú kocsikba.
1975-ben megkapták a Magyar Népköztársaság Állami Díjának II. fokozatát, az indoklás szerint „a tranzitáruk átrakásában végzett több évtizedes kiemelkedő munkájuk elismeréséül”.Darvasné–Klement–Terjék 510. o.
Az 1960-ban alakult brigád két alkalommal nyerte el a Vállalat Kiváló Brigádja címet. (1974, 1983)
Moldova György 1977-ben az Akit a mozdony füstje megcsapott…, majd 2000-ben az Európa hátsó udvara: Riport Keletről című szociográfiában mutatta be az állami díjas rakodómunkásokkal készített riportok segítségével a záhonyi vasúti dolgozók élet- és munkakörülményeit.
A brigád tagjai
1975-ben a brigád tagja volt:
Eszenyi [Eszényi]Eszenyi: Darvasné–Klement–Terjék 510. o.; Eszényi: Moldova 1978 201. o., Magyar Nemzet 1975 István (1935 – 2021) rakodómunkás (Kiváló Vasutas, 1983) Hajtó József (1924–?) rakodómunkás, brigádvezető (Kiváló Dolgozó, 1964, 1969; Munka Érdemrend bronz fokozata, 1969) Kocsis Sándor (1916–?) rakodómunkás (Kiváló Dolgozó, 1972) M. Orbán Béla (1921–?) rakodómunkás (Kiváló Dolgozó, 1956, 1965, 1972) Orbán József (1924–?) rakodómunkás (Kiváló Dolgozó, 1965, 1970, 1983; Szolgálati Érdemérem, 1984) Szabó Károly (1934) rakodómunkás (Kiváló Dolgozó, 1982) Szopkó József (1920–?) rakodómunkás Szulics Géza [Gábor]Géza: Darvasné–Klement–Terjék 510. o.; Gábor: Moldova 2000 7. o. (1930–?) rakodómunkás Teleki Béla (1934) rakodómunkás (Kiváló Dolgozó, 1969) Tóth Géza (1921–?) rakodómunkás
Hajtó József brigádvezető, tiszabezdédi lakos 1938-ban került a vasúthoz, édesapjához hasonlóan pályamunkás lett. 1943-tól a háború alatt Erdélyben szolgált. 1944 és 1947 között földművelésből élt, 1948-ban újra jelentkezett a vasúthoz. Záhonyba került, az átrakó-pályaudvaron rakodóként dolgozott. Két fia és négy lánya született. Hajtót 56 évesen leszázalékolták, pár évvel később – 60 éves kora előtt – szívbetegségben halt meg.Moldova 1978 205. o., Moldova 2000 6–7. o.
Tóth Géza még 1975-ben, az Állami Díj átvételének évében rokkantnyugdíjas lett. 60 éves kora előtt halt meg.Moldova 2000 7. o.
Szulics Géza – a Magyar Nemzet 1975. április 12-i cikkében neki tulajdonított állítás szerint – „benne volt abban a csapatban, amely az első szovjet vagont kirakta”.Magyar Nemzet 1975 (Moldova megjegyzi, hogy az átrakó-pályaudvaron „ez valami misztikus rang lehet, mert legalább húszan dicsekedtek már ugyanezzel nekem”.)Moldova 1978 202. o.
Szulics leukémiában, M. Orbán Béla agyvérzésben, Orbán József májbetegségben, Hajtóhoz és Tóth-hoz hasonlóan 60 éves koruk előtt haltak meg.
Kocsis Sándor nyugdíjazása után a szeszgyárban dolgozott. 60 évet élt.
Szopkó József szintén rokkantnyugdíjas lett, magas vérnyomása miatt elveszítette a látását.
Teleki Béla és Orbán József önkéntes rendőrök voltak.Moldova 1978 201. o.
2000-ben a tízfős brigádból már csak hárman éltek: Eszényi, Szabó és Teleki.
Eszényi István 16 évesen kezdett dolgozni, két évvel később került a vasúthoz, ahol rakodómunkásként, majd térmesterként dolgozott. 55 évesen rokkantnyugdíjas lett, miután kétszer agyembóliát kapott. Eszényi népi ellenőr volt, nyugdíjazása után Záhonyban a református egyház gondnoka lett.Moldova 1978 201. o., Moldova 2000 6–8. o. 2021. május 29-én, életének 86. évében hunyt el.
Teleki Béla is rokkantnyugdíjas lett, leszázalékolták miután harmadszor is eltörte a karját.
Szabó Károly tiszaszentmártoni lakos, nyugdíjazása után földművelésből él.
Az Állami Díj kritikája
Egy Moldova által idézett vasúti vezető szerint „Záhonyban egyetlen brigád sem érdemelte volna meg az Állami Díjat, ezt a vezetés is tudta, eredetileg Hajtóékat is sokkal alacsonyabb kitüntetésre terjesztettük fel. [… Ugyanakkor] félig-meddig elő van írva, hogy milyen munkakörben dolgozó, milyen társadalmi és mozgalmi munkát végző emberek kaphatják meg [az Állami Díjat]. Ebben az évben [1975-ben] lehetőleg fizikai munkásokat kellett javasolnunk, így esett a választás Hajtóékra. […] a kezdeti nehéz időkben ők dolgoztak a legtöbbet. Volt olyan műszakuk, hogy fejenként hatszáz mázsa cementet, [azaz] ezerkétszáz zsákot raktak át, erejük javát itt hagyták.”
A Magyar Nemzet 1975. április 12-i cikke szerint „munkájuk nehéz, a feladatukat az esztendőről esztendőre nagymértékben növekvő áruforgalom adja. […] Egy 3600 méter hosszú, végtelen sodrony mellett dolgoznak, a sodrony körbe jár, és a Vörös Csillag brigád tagjai akasztják erre a kötélre a vagonokat, amelyekbe a széles kocsikból kiöntött szenet, kokszot, vasércet rakják át.”
Jegyzetek
Források
Moldova György: Európa hátsó udvara: Riport Keletről. II. kötet. Budapest: Urbis. 2000. 5–9. o.
Szocialista brigádok a közlekedésben, Magyar Nemzet, 1975. április 12. (Darvasné–Klement–Terjék 514–515. o.)
Kategória:Állami díjas szocialista brigádok