Mecklenburg-Schwerin egy német történelmi állam a mai Mecklenburg-Elő-Pomeránia területén.

Történelem

A hercegség (1621–1815) bélyegkép|balra|Wismar dániai ostromlása egy 1675-ös szórólapon A hercegséget 1621-ben alapították, amikor a testvérek I. Adolf Frigyes és II. János Albert megosztották egymással Mecklenburgot egy schwerini és egy güstrowi részbe. Ezt a hatalommegosztást a birodalmi törvény nem ismerte el.A két vonal azonban egy közös országgyűlést (Landtag) tartott fenn, amely felváltva Strenbergben és Malchinban gyűlj össze.

I. Adolf Frigyes 1623-ban csatlakozott az alsó-szászországi körzeti védekező szövetségéhez, és megpróbálta semleges maradni a háborúban. Titokban azonban támogatta IV. Keresztély dán király csapatait, és ezért a császár ellenségként kezelték őt lutteri csatában után. Úgy Albrecht von Wallenstein 1628. január 19-én mecklenburgi kormányzó, majd 1629. június 16-án herceg lett és Güstrow lett a főváros.

II. Gusztáv Adolf svéd király 1630 őszén Mecklenburg nagy részeit elfoglalták, kivéve Rostock és Wismar erődített kikötővárosát.A Wallenstein 1631 májusában történt bukása után Adolf Frigyes a svéd csapatok segítségével visszatért. Ennek érdekében átmenetileg Wismar, Poel, Neukloster és Warnemünde Svédországhoz került, Warnemünde kivételével, 1648-ban a Vesztfáliai békessége révén határozottan marat Svédországnál, míg a schwerini és a ratzeburgi püspökség Adolf Frigyesének birtoka lett.

A svéd területeknek a Német-római Birodalomban 1652 és 1802 között Wismar volt a legfelsőbb svéd bíróságnak () a székhelye.

A Mecklenburg–Güstrowi Hercegség megosztása után 260px|bélyegkép|balra|Mecklenburg-Schwerin

Gusztáv Adolf mecklenburg-güstrowi herceg halála 1695-ben utódlási válsághoz vezetett Mecklenburg-Güstrowban. II. Adolf Frigyes, Gusztáv Adolf vője, a részhercegséget magának követelte és I. Frigyes Vilmos csatolta a részhercegséget. 1701 megosztották az güstrowi hercegséget. Úgy a Mecklenburg-Strelitzi hercegséget alapították és a Mecklenburg-Schwerini hercegség nagyobb lett (Hamburger Erbvergleich / Hamburg öröklési megállapodás) és bevezették a primogenitúrát.

1713-ban konfliktusok merültek fel Károly Lipót herceg és a mecklenburgi nagybirtokosság között, 1717-ig tartott. A herceg Dömitzbe menekült, majd külföldre. 1719-ben VI. Károly császár kinevezte György Lajos hannoveri választófejedelemet mint az alsó-szászországi körzet igazgatója és I. Frigyes Vilmos porosz királyt kormányzóknak (Reichsexekution). György Lajos halála után Károly Lipótot 1728-ban a birodalmi udvari tanács (Reichshofrat) lementették testvére, II. Keresztyén Lajos javára.Andreas Pecar: Tagungsbericht: Verfassung und Lebenswirklichkeit. Der Landesgrundgesetzliche Erbvergleich von 1755 in seiner Zeit, Rostock 22.–23. April 2005

II. Keresztyén Lajos és III. Adolf Frigyes mecklenburg–strelitzi herceg 1748-ban megpróbálták feloszlatni Mecklenburg összállamát. Ez a terv a nagybirtokosság ellenállása miatt nem sikerült. 1755-ben egész Mecklenburg (Ratzeburg nélkül) alkotmányt (Landesgrundgesetzlichen Erbvergleich) kapott.

A hétéves háború alatt harcokat folytattak a Mecklenburg területén is.

Viták Rostockkal után 1760-ban Frigyes herceg egy pietizmusi egyetemet alapított Bützowban. Az egyetemnak a négy klasszikus kar volt: teológiai, jogi, orvosi és filozófiai kar, tehát teljes egyetem volt. Létezésének majdnem három évtizede alatt 779 hallgató – többnyire mecklenburgiék – beiratkozott. A bützowi egyetemet 1789 áprilisában újra egyesítették a Rostocki Egyetemmel.

1764-ben a herceg áthelyezett a rezidenciát Schwerinből Ludwigslustba.

1803-ban Svédország eladta 1 250 000 királyi dinárért (Riksdaler) Wismart, Poel szigetet és Neuklostert Mecklenburg-Schwerinnek, de megtartotta a visszavásárlás jogát 100 év elteltével. Emiatt Wismar nem képviseltethette magát a Mecklenburgi országgyűlésen csak 1897-től.

1806 decemberében a francia csapatok elfoglalták Mecklenburgot, és I. Frigyes Ferenc elmenekült a dániai Altonába. I. Sándor cár elérte Napóleonnal a herceg visszatérését, aki 1808. március 22-én a Rajnai Szövetség tagja lett és 1813. március 14-én elhagyta a szövetséget.Werner Behm: Die Mecklenburger in den Befreiungskriegen 1813 bis 1815. Richard Hermes Verlag, Hamburg 1913, S. 21.Klaus-Ullrich Keubke, Uwe Polenz: Die Mecklenburger in den Napoleonischen Kriegen 1806–1815. Schriften zur Geschichte Mecklenburgs, Schwerin 2011, , S. 43. November 12-én az utolsó francia katonák távoztak Mecklenburgból.

A nagyhercegség (1815–1918) bélyegkép|balra|IV. Frigyes Ferenc 1918. november 14-i lemondási oklevél Frigyes Lajos mecklenburg–schwerini trónörökös herceg elérte a bécsi kongresszuson, hogy a saját apja a nagyhercegi címet kaptak. A mecklenburgi terület bővitese Svéd-Pomerániával nem sikerült.

Sternbergban az (össz-)mecklenburgi országgyűlés (Landtag) 1819 őszén döntött a jobbágyság megszüntetéséről.

1837-ben Pál Frigyes visszahelyezte a rezidenciát Schwerinbe.

A Porosz–osztrák–olasz háborúban mindkét mecklenburgi nagyhercegség Poroszország szövetségesei voltak, de alig küldött katonák. 1867-ben a két nagyhercegség belépett az Északnémet Szövetségbe, majd 1871-ben a Német Császárság része lett.

1903-ban Svédország véglegesen lemondott Wismarról.

VI. Adolf Frigyes 1918 február 23-i öngyilkossága után IV. Frigyes Ferenc szintén Mecklenburg-Strelitz kormányzója vált, mert az 1701-es öröklési megállapodás szerint az örökös volt. A novemberi forradalom során november 14-én Frigyes Ferencnek le kellett mondani a trónról.

A szabadállam (1918–1933) A schwerini és a strelitzi szabadállam külön parlamenteket tartott fenn, de közös legfelsőbb bíróságot (Oberappellationsgericht) tartott.

A közigazgatási struktúra a következő volt: Járási jogú városok (Stadtbezirke) Güstrow Rostock Schwerin Wismar Járások (Ämter) Boizenburg Bützow Dargun Doberan Grabow Grevesmühlen Güstrow Hagenow Lübz Ludwigslust Malchin Neustadt Parchim Röbel Rostock Schwerin Stavenhagen Warin Waren Amt Wismar

1934. január 1-jétől egységes lett Mecklenburg tartománya ().

Uralkodók

Hercegek balra|70px 1621–1628: I. Adolf Frigyes 1628–1631: Albrecht von Wallenstein 1631–1658: I. Adolf Frigyes 1658–1692: I. Keresztény Lajos 1692–1713: I. Frigyes Vilmos 1713–1747: Károly Lipót 1747–1756: II. Keresztyén Lajos 1756–1785: Frigyes 1785–1815: I. Frigyes Ferenc

Nagyhercegek balra|70px 1815-1837: I. Frigyes Ferenc 1837-1842: Pál Frigyes 1842-1883: II. Frigyes Ferenc 1883-1897: III. Frigyes Ferenc 1897-1901: János Albert (régens) 1897-1918: IV. Frigyes Ferenc

Államminiszterek (Staatsminister), miniszterelnök (Ministerpräsidenten) balra|70px 1918–1920: Hugo Wendorff, DDP 1920–1921: Hermann Reincke-Bloch, DVP 1921–1924: Johannes Stelling, SPD 1924–1926: Joachim Freiherr von Brandenstein, DNVP 1926–1929: Paul Schröder, SPD 1929–1932: Karl Eschenburg, DNVP 1932–1933: Walter Granzow, NSDAP 1933: Hans Egon Engell, NSDAP

Jegyzetek

Fordítás

Források

Historische Karte Mecklenburgs 1905 Das Großherzogtum Mecklenburg-Schwerin 1815–1918 Großherzogtum Mecklenburg-Schwerin (Gemeinden 1910)

Irodalom

További információk

Kategória:Német-római Birodalom Kategória:A Német Császárság tagállamai Kategória:Idegen nyelvű térképet tartalmazó szócikkek