Selmecbányán keletkezett a bányászhimnusz, amely az egykori Magyarországon mindenütt elterjedt a magyar bányászok között. Selmecbányától Tatabányán és Aknaszlatinán keresztül a székelyföldi Parajdig a bányászok ezt énekelték. Nem tudni, mikor fordították szlovákra, de a felvidéki bányászok is himnuszként éneklik.
Története A két dalból szerkesztett himnusz mai formájában először 1905-ben jelent meg Tassonyi Ernő Aki a párját keresi című selmeci diákregényében. Első részének szövege Kunoss Endre verse (1838), második része pedig a Felső-Sziléziában a 19. század eleje óta ismert ún. Tarnowitzi Bányászdal: „Schon wieder tönt von Thurme/Schachte/ her…” (Selmec, 1837). Valószínűleg A bányarém című regényes daljáték (Szerdahelyi–Vahot, 1855) révén vált ismertté. Ma elfogadott formája valószínűleg 1880 körül alakulhatott ki.
Szövege Szerencse fel! Szerencse le! Ilyen a bányász élete. Váratlan vész rohanja meg, Mint bérctetőt a fergeteg.
Nem kincs után sóvárgok én, Bányász kislányt óhajtok én. Bányász kislányt óhajt szívem, Ki szívében bányász legyen.
És hogyha majd a föld ölében végóránkat éljük, Isten kezében életünk, Ő megsegít reméljük! S te kisleány, ne bánkódjál, Bányásznak halni szép halál, Egekbe szállani fel, fel! Szerencse fel! Szerencse fel! Szerencse fel!
Jegyzetek
További információk "Nem kincs után sóvárgok én..." Gondolatok a Bányászhimnusz időszerűségéről
Kategória:Bányászat Kategória:Magyar dalok